Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

márczius 2&-án, pénteken. .124 72Ő. országos Ülés IPlf lan és a többi mind, aki nem volt ott feljegyezve, bűnös volna a hazaárulás vétségében. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Arról is meg vagyok győződve, bogy Szmrecsányi György t. képviselőtársamnak van még elég bizonyítéka, hiszen kimutatta ezt már interpellácziója előterjesztése alkalmával, midőn a t. ministerelnök ur válasza után mind nyomósabb és hathatósabb bizonyítékokkal állt elő. Hiszem, hogy t. képviselőtársamnak van még elég bizonyítéka a tarsolyában, amelyekkel el fogja venni a kedvét ezeknek az uraknak, kik ilyen súlyos vádakat humorizálással akarnának elütni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Különösnek tartom, hogy épen a megvádolt báró Rajacsich ur 1914 Julius 22-én, mikor tehát a szerajevói gyilkosság már megtörtént és egy nappal a demarche megtörténte előtt, mikor az egész világ tudta már, hogy az u. n. Narodna Odbrana czimü egyesület tagjai követték cl a gyilkosságot, nem átallotta, hogy felálljon itt a magyar képviselőházban és többek közt •— szó szerint kívánom idézni a naplóból •— ezeket mondja: (Halljuk! Halljuk! balfelöl. Olvassa.) »A Narodna Odbrana 1908-ban létesült Sabáczon az anneksziós krízis következtében és mint a neve maga is megmondja, a nép védelmére. Ez a szervezet azért alakult, hogy önkénteseket gyűjtsön és ezeket szervezze és ez futó tűzként bejárta Szerbiát. Minden nagyobb helységben alakultak ilyen egyesületek, de az anneksziós krízis megszűnte után ezek is megszűntek. 1910-ben a Narodna Odbrana újból létesült, de most már egészen más alapon, most tényleg mint egy kultur-intézmény. (Felkiáltások balfelöl: Szép!) Azóta vannak kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályai, amelyek közhírré tétettek, 20.000 példányban kinyomattak és Szerbiában minden könyvkereskedésben kaphatók 20 páráért. Nem képeznek azok semmiféle államtitkot és a diplomáczia által ugy azok, mint az Odbrana működése bármikor ellenőrizhetők. Az Odbrana t. i. központja az összes kulturális, sport- és humanitárins egyesületeknek, valamint női egyesületeknek. A központban minden egyes ilyen egyesület képviselve van a választmányban és minden nagyobb helyiségben fiókokkal rendelkezik. Ezek tartanak nyilvános előadásokat, konczer tekét, mérkőzéseket, azokat közhírré teszik az újságokban és részletei meg vannak irva a napilapokban.« T. ház! A szerajevói gyilkosság után, a demarche előtt egy nappal Rajascich ur, aki tiltakozik, hogy ő magyar volna és szerbnek vallja magát, ilyen kiváló védbeszédet tart a Narodna Odbrana érdekében és ugy kívánja feltüntetni, mintha ez a világ . legártalmatlanabb társulása volna sport és hangverseny czéljaira! Megjelent később az osztrák-magyar Vörös Könyv. Azt hiszem, ennek természetét itt nem kell bővebben magyaráznom. Csak annyit akarok megjegyezni, hogyha a t. munkapárt tag* jai hitelt kívánnának adni báró Rajaesich ur védelmének, ezzel szemben talán mégis hitelesebb magának az akkori külügyminister urnak, gróf Berchtholdnak az a jegyzéke, amelyet a demarche szóval illetnek, amelyet a berlini, római, párisi, londoni, szentpétervári és konstantinápolyi császári és királyi nagykövetekhez intézett. Ebben gróf Berchthold akkori külügyminister ur a Narodna Odbranát egészen más színben tünteti fel, mint Kajaesich báró ur. Néhány szemelvényt leszek bátor idézni csak azért, hogy a munkapárt azon tisztelt tagjai is meghallják, kik talán nem ismerték ezt és hallották itt Kajaesich báró ur véleményét a Narodna Odbranáról. (Olvassa.) »Mialatt az egész szerb sajtó gyűlölködő és a tényeket elferdítő kirohanásokban a monarchia elleni harezra hivta fel nemzetét, addig a propaganda egyéb eszközeitől eltekintve, társulatok alakultak, amelyek a harezot előkészítették. Ezek közül jelentőségben a Narodna Odbrana magaslott ki. Ezt a társulatot, mely egy akkoriban fennállott forradalmi bizottságból magánegyesületként alakult ugyan, de teljesen a belgrádi külügyi hivataltól függ, szerb katonai és polgári funkezionáriusok létesitették.« Itt leírja, hogy lak voltak az alapitói, később irja, hogy iskolát csináltak, mely Tankosics Voja és Putnik Dusán századosok vezetése alatt állott. (Olvassa :) »Ebben az iskolában kizárólag szerb tisztek működtek tanítók gyanánt. Jankovics Bosó tábornok és Pribisevics Milán százados rendes időközökben szemlét tartottak e háromhónapos bandatanfolyam felett. Itt nyertek a bandakomitácsik oktatást a czéllövésben, bombavetésben, aknalerakásban, vasutak, alagutak és hidak robbantásában, valamint a táviróvezetékek szétrongálásában. Feladatuk az volt, hogy újonnan szerzett ismereteiket parancsnokaik rendelkezése szerint Boszniában és Horczegovinában tettekre váltsák.« Nem tételezem fel, hogy a t. munkapártnak minden tagja az osztrák-magyar Vörös Könyvet elolvasta volna, de méltóztassék elhinni, hogy azok a vádak, melyeket Szmrecsánjd György t. képviselőtársam báró Raj ácsich-c;al szemben felhozott, legalább is nagy valószínűséget nyert azon egyetlen tény által is, hogy a szerajevói gyilkosság után báró Rajacsich nem átallotta itt a Narodna Odbrana működését ilyen színben feltüntetni, amelylye] szemben ezen kettős monarchiának külügyministere azt mint legveszedelmesebb magyar- és osztrákellenes forradalmi rablóbandának tünteti fel. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Remélem, hogy megtalálja majd bíráját ez az eljárás, megtalálja biráját egyébként is mindaz, amivel Szmrecsányi képviselőtársam megvádolta báró Rajacsichot. Nekem ebből a dologból csak két feladatom marad ; az egyik az, hogy egy közbeszólás rendjén megnyilvánult báró Rajacsich ur lelkivilága. Mikor az ő fajtájának magaviseletét