Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

•3J8 720. országos ülés 1917 tehát magának a kormánynak kellene a képviselőház elé Iiozni. A kormány jelentése fölötti bírálatnak nincsen haszna, mert azt a kormány figyelemre nem méltatja, de hát akkor miért is terjeszti ide ezeket a jelentéseket? En egyáltalán r.cm veiném tőle rossz néven, ha nem terjesztené i de, hozzá vagyok már szokva az önkényes kormányzáshoz. Annak igazán nincs értelme, hogy a jelentésekről mi csak beszéljünk, nézeteinket, bírálatainkat mondjuk el felette, de azt a kormány figyelemre ne méltassa, mert akkor ebből az országnak semmi haszna sincs. Egy érdektársaság munkája ez, amelynek egyedüli feladata a fiatalom birása és annak megtartása és biztosítása. (Helyeslés balfelől.) Nem kell messze menni, csak a tegnapelőtt itt lejátszódott zajos jeleneteket idézem emlékezetükbe, amely igazán kritériuma ennek a képviselőháznak, illetőleg a többség magatartásának. Amikor itt komoly ember részéről a valószínűség látszatával biró bizonyítékokkal a hazafiatlanság, sőt a hazaárulás vádja emeltetik egy képviselő ellen, egy a kormányt' támogató képviselő ellen, akkor a kormányt támogató többség elfogadja a bevádolt képviselő czinikus, megbotránkoztató mentségét, tajasol és üvölt neki, holott az ártatlanságára mi bizonyítékot sem nyújt. (Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Miért történik ez? Azért, hogy ők hozzáférhetetleneknek látszassanak, hogy védjék a pajtásuk bűnét, hibáit. Nem gondolják meg. hogy ezzel egyúttal közösséget*vállalnak a csakugyan megtörtént hibáért, bűnért, amit az illető képviselő lehet hogy elkövetett. Hát szabad ezt tennie egy kormányzó többségnek? Megengedhet magának ilyet egy párt? Hisz ez minden erkölcsiség lábbal tiprása, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ami szégyenére válik az egész képviselőháznak, de különösen a kormányzó többségnek. T. képviselőház ! Ennek a társaságnak keletkezése nem mostani, ezt a társaságot már 1904 november 18-án együtt láttuk: Tisza, Dániel, Perczel, Khuen-Héderváry, ezek már akkor együtt voltak, már akkor azt tervezték, hogy a fönnálló házszabályokat erőszakos eszközökkel eltiporják és maguknak kedvező, a hatalom birtoklását biztosító házszabályokat alkotnak. Akkor ez a tervük nem sikerült. Tiz év után ismét ugyanők vannak hatalmon és ugyanezt a kísérletet megteszik, most már több szerencsével, mert Perczel most is akadt, mint azelőtt. T. képviselőház ! A kormány egész élete ily korlátlan hatalmaskodásokból áll. Most, amikor a viszonyok kényszeritettek arra, hogy a kormány az állami érdekek szempontjából ruháztassák fel ily kivételes hatalommal, azt tapasztaljuk, hogy ez a kormány most is a kivételes hatalmat részben a maga biztosítására használja fel, anélkül, hogy a közérdek kívánalmainak kielégítésére megfelelő intézkedéseket idején megtenné. Tömérdek a visszaélés, amely az egész országban márczius 23-án, péntekén. történik és elkeseredést szül a nagyközönség körében. Tömérdek a harácsolás, panamázás, amely a legszükségesebb életfentartási czikkek felhalmozásában és árfelhajfásában történik, ami nem történhetnék akkor, ha a kormány a szükséges intézkedéseket megtenné ennek megakadályozására. De ha tesz valamit, azt is bizonyosan elkésve teszi és amit tesz, az rendesen félrendszabály. Most éljük a háború harmadik esztendejét, maholnap ez is betelik és a drágaság fojtogat bennünket. Ezideig semmi sem történt abban a tekintetben, hogy az ijjarczikkek és a kereskedelmi czikkek makszimáltassanak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig, nézetem szerint, a drágaságnak ez az oka. Miért nem cselekszik itt a kormány? Nem képzelem, hogy ne találna megfelelő eszközöket. De azt hiszem, hogy ennek akadálya kizárólag az, hogy egyrészt Ausztriával állunk szemben, másrészt pedig félti a kormány a városi kerületeket, ahol az ipar és kereskedelem bizonyos visszatetszéssel fogadná az idevonatkozó, de az ország közérdekében álló intézkedéseket. A mezőgazdasági czikkek makszimálva vannak, mindazok a mezőgazdasági czikkek, amelyek az emberi és állati élelmezéshez szükségesek. Ezek ellen senki sem tehet kifogást, hogy talán tulmagasak volnának. Nem is mondja ezt senki. Ezek tehát a drágaság okai nem lehetnek. A mezőgazdasági melléktermékek, igaz. nincsenek makszimálva, de ha a mai drága munkásviszonyok közt a mezőgazdák tisztán magtermeléssel foglalkoznának, akkor nem tudnának megélni és abba kellene hagyniok a mezőgazdasági foglalkozást, a melléktermények árában keresnek kárpótlást, ezeknek a mellékterményeknek az ára magasra emelkedett, de ennek oka épen az, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók ijiari és kereskedelmi, szükségletei csak hallatlan magas áron fedezhetők. Nem akarok most • egyes példákat felhozni e rendkívüli árak illusztrálására. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mindenki ismeri az életet, mindenki érzi a nagy drágaság súlyát, mindenki tudja, hogy egy öltözet, egy kalap, keztyü, ing s a többi ruházati szükséglet milyen sokba kerül. Nem sajnálom és nem irigylem, hogyha az én kereskedő és ijjaros társam boldogul, nem sajnálom, hogy meggazdagodik, de az uzsorát az ipar és kereskedelem terén sem lehet tűrni. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos ." Az a baj, hogy Ausztria zsarol bennünket. Bikádi Antal: A kormány nem mondja meg az igazi okát annak, miért mellőzi ezen a téren az intézkedéseket. Azt mondja, hogy azért nem intézkedik, mert attól fél, hogy akkor bizonyos áruk nem fognak gyártatni és el fognak tűnni a piaczról. En ezt nem tartom komoly oknak, egyáltalában nem fogadhatom el érvnek. Az ipar és különösen a gyáripar nem olyan, hogy az márólholnapra megszüntesse az üzemét azért, mert ma kevesebb haszonnal dolgozik, mint tegnap. Ha