Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

92öi országos ülés lÖíf lomért történik, nem is volna szabad ezzel megalázni ezeket a hősöket; hogy veszélyes dolog is lenne a magyar nép jogait ilyen szélesen kiterjeszteni, s hogy ő gyermekkora óta mindig ellensége volt ennek a jogkiterjesztésnek és vele voltak azok is, akik ma a legelszántabban követelik, de ő hű és következetes maradt önmagához és megmaradt azon konzervativ választójog mellett, amelynek eddig volt a hive. De a t. ministerelnök urnak nincs igazsága, valamint abban sincs igaza, amit mondott, hogy ő szereti a magyar népet, mert hiszen, ami poézis volt életében, azt mind a néppel való érintkezésből meritette. Lehet a néppel való érintkezésből poézist meríteni, de nem ezt kell tennie annak, akinek módjában van, hatalma van hivatalánál fogva a maga népén segíteni, hanem annak sorsát elviselhetővé tevő intézményeket kell létesítenie, jogokat kell adni, amelyek mellett a nép boldogulhat és jövőjét megteremtheti. A t, ministerelnök ur a felfogásához való görcsös ragaszkodásában elfelejti, hogy ez jóra nem vezethet. Nem olyan emberek, mint a ministerelnök ur, aki még aránylag fiatal embernek mondható, hanem sokkal idősebb politikusok változtatták meg e tekintetben nézeteiket; a világháború sok embernek gondolkozását megváltoztatta, a világháború gazdag tanulságot hozott a keserves tapasztalatok mellé, gazdag tanulságokat, amelyek elől nem zárkóznak el Németországban, nem zárkózik el Bethmann-Hollweg, nem zárkózik el Oroszország sem. Irigykedve nézek a dumára, mely önállóságát annyira érvényesíteni tudta, hogy az orosz nép kiküzdései érdekében az egész világ elismerő bámulatát vívta ki. (Ugy van! balfelől.) Ehelyett a ministerelnök ur hivatkozik a maga poézisére, amelyet a magyar néppel való érintkezésből merített, amely népnek kunyhói lassanként elhagyatván, ott pusztul az a nép, lassankint kiszivárog, aki élő, elmegy Amerikába, ugy elszárad lassankint, mint ahogy elszárad a verbéna, amelynek eltörvén a virágcserepe, életadó nedvessége lassankint a földjébe szikkad. A világtörténelem ismer autokratákat, akik kedvelik a poézist. Nero Róma füstölgő romjain az Iliásznak Trója pusztulásáról szóló szavait idézte : »Essetai hémar, hot an pot olólé Ilios iré, Kai Priamosz, kai laosz ümmelio Priamoio.« »Leomlik idővel ős Trója falastul, Priamosz és Priamosz hős népe kipusztul.« Mi nem akarjuk, hogy népünk elpusztuljon, mi azt akarjuk, hogy szabad, boldog, független hazában éljen a maga hivatásának és rendeltetésének boldogul s épen azért ezt a hiányos, hézagos ministerelnöki jelentést nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl,) Elnök : Ki következik szólásra? Hoványi Géza jegyző: Bikádi Antal i] Bikádi Antal: T. ház ! E kormányjelentés a kivételes hatalom igénybevételéről szól. Mi az a kivételes hatalom? Az alkotmány* a törvények márczius ä3-án, péníékéft. 317 rendelkezéseinek félretolásával való kormányzás, amikor a kormány azt csinálja, ami neki jól esik és ugy csinálja, ahogy akarja Vagy ahogy tudja, Azért hangsúlyozom ezt, ahogy tudja, mert tapasztaltam, hogy nagyon sok dolgot átkozottul rosszul végzett és a kormány csak akkor vette észre intézkedésének hátrányos következményeit, mikor a dolgon már többé változtatni nem lehetett. Lehet, hogy volnának, akik e dolgokat jobban csinálnák, sőt meg vagyok győződve, hogy varrnak is. De ezt a kormány belátni nem akarja. Görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz. Nem azért foglalták el ministereink azokat a bársonyszékeket, hogy maguknál okosabb, arravalóbb embereket ismerjenek. Ennyire nem fogják megalázni magukat. Pedig intézkedéseik mutatják, hogy nem állanak feladatuk magaslatán, (Ugy van I) Elvégre rendkívüli időkben nem lehet rendes mértékkel mérni a feladatokat s az ezek végzéséhez megkívántató tehetséget nem lehet irányadóul elfogadni, hogy akinek Isten hivatalt ad, ad hozzá elég erőt és tehetséget is. Nem mondom, hogy nem tehetséges emberek a ministerek, de a jelen különös körülményei között nagyon vitatható, hogy vájjon ebbeli isteni adományaik a feladatok sikeres megoldásához elegendők-e. A kormány intézkedéseit későn, vagy hézagosan teszi meg, — selejtes, gyakran a körülményeknek meg nem felelő intézkedéseket tesz. Ez a kormánynak már hatodik jelentése a kivételes hatalom igénybevételéről. Mindegyik jelentését alaposan megbírálta eddig az ellenzék. Rámutatott a tett intézkedések helytelenségére, hiányosságára. Mndazonáltal nem mondhatjuk, hogy azok az intézkedések, amelyekről e jelentés szól, haladást mutatnának az előbbiekkel szemben. Különben is a kivételes hatalommal való élés nem olyan ismeretlen e kormány életében. 1900 óta a kormányok mindig kivételes hatalommal éltek, (Ugy van ! balfelől.) a törvény és az alkotmány félretételével,- (ügy van! balfelől.) de ezekről azonban nem tettek annak idején jelentést, (Derültség balfelől.) nem tettek pl. arról, hogy az 1910-iki választásokhoz milyen eszközökkel szerezték meg a pénzt, hogyan történt a vesztegetés és a többség mandátumainak összeszedése, amely többség ezt a kormányt- is támogatja ; nem tettek jelentést arról, hogy hány képviselő üz a képviselőséggel összeférhetlen foglalkozást. Mindezekről hallgatnak. Nekünk kell ezeket lassankint felpiszkálnunk, gyakran kínos jelenetek között, amidőn majd ez ellen a képviselő ellen, majd amaz ellen teszünk összeíérhetlenségi bejelentést. (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el.) Pedig a kormánynak biztos tudomása van arról, hogy a pártjához tartozó képviselő mit csinál, mivel foglalkozik. Az összeíérhetlenségi eseteket