Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-720

92öi országos ülés lÖíf lomért történik, nem is volna szabad ezzel meg­alázni ezeket a hősöket; hogy veszélyes dolog is lenne a magyar nép jogait ilyen szélesen kiterjesz­teni, s hogy ő gyermekkora óta mindig ellensége volt ennek a jogkiterjesztésnek és vele voltak azok is, akik ma a legelszántabban követelik, de ő hű és következetes maradt önmagához és megmaradt azon konzervativ választójog mellett, amelynek eddig volt a hive. De a t. ministerelnök urnak nincs igazsága, valamint abban sincs igaza, amit mondott, hogy ő szereti a magyar népet, mert hiszen, ami poézis volt életében, azt mind a néppel való érintkezésből meritette. Lehet a néppel való érintkezésből poézist meríteni, de nem ezt kell tennie annak, akinek módjában van, hatalma van hivatalánál fogva a maga népén segíteni, hanem annak sorsát elviselhetővé tevő intézményeket kell létesítenie, jogokat kell adni, amelyek mellett a nép boldogulhat és jövőjét megteremtheti. A t, ministerelnök ur a felfogásához való görcsös ra­gaszkodásában elfelejti, hogy ez jóra nem ve­zethet. Nem olyan emberek, mint a ministerelnök ur, aki még aránylag fiatal embernek mondható, hanem sokkal idősebb politikusok változtatták meg e tekintetben nézeteiket; a világháború sok embernek gondolkozását megváltoztatta, a világ­háború gazdag tanulságot hozott a keserves tapasztalatok mellé, gazdag tanulságokat, amelyek elől nem zárkóznak el Németországban, nem zárkózik el Bethmann-Hollweg, nem zárkózik el Oroszország sem. Irigykedve nézek a dumára, mely önállóságát annyira érvényesíteni tudta, hogy az orosz nép kiküzdései érdekében az egész világ elismerő bámulatát vívta ki. (Ugy van! balfelől.) Ehelyett a ministerelnök ur hivatkozik a maga poézisére, amelyet a magyar néppel való érint­kezésből merített, amely népnek kunyhói las­sanként elhagyatván, ott pusztul az a nép, lassan­kint kiszivárog, aki élő, elmegy Amerikába, ugy elszárad lassankint, mint ahogy elszárad a ver­béna, amelynek eltörvén a virágcserepe, életadó nedvessége lassankint a földjébe szikkad. A világtörténelem ismer autokratákat, akik kedvelik a poézist. Nero Róma füstölgő romjain az Iliásznak Trója pusztulásáról szóló szavait idézte : »Essetai hémar, hot an pot olólé Ilios iré, Kai Priamosz, kai laosz ümmelio Priamoio.« »Leomlik idővel ős Trója falastul, Priamosz és Priamosz hős népe kipusztul.« Mi nem akarjuk, hogy népünk elpusztuljon, mi azt akarjuk, hogy szabad, boldog, független hazában éljen a maga hivatásának és rendelteté­sének boldogul s épen azért ezt a hiányos, hézagos ministerelnöki jelentést nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl,) Elnök : Ki következik szólásra? Hoványi Géza jegyző: Bikádi Antal i] Bikádi Antal: T. ház ! E kormányjelentés a kivételes hatalom igénybevételéről szól. Mi az a kivételes hatalom? Az alkotmány* a törvények márczius ä3-án, péníékéft. 317 rendelkezéseinek félretolásával való kormányzás, amikor a kormány azt csinálja, ami neki jól esik és ugy csinálja, ahogy akarja Vagy ahogy tudja, Azért hangsúlyozom ezt, ahogy tudja, mert ta­pasztaltam, hogy nagyon sok dolgot átkozottul rosszul végzett és a kormány csak akkor vette észre intézkedésének hátrányos következményeit, mikor a dolgon már többé változtatni nem lehe­tett. Lehet, hogy volnának, akik e dolgokat jobban csinálnák, sőt meg vagyok győződve, hogy varrnak is. De ezt a kormány belátni nem akarja. Görcsö­sen ragaszkodik a hatalomhoz. Nem azért foglal­ták el ministereink azokat a bársonyszékeket, hogy maguknál okosabb, arravalóbb embereket ismerjenek. Ennyire nem fogják megalázni magu­kat. Pedig intézkedéseik mutatják, hogy nem állanak feladatuk magaslatán, (Ugy van I) El­végre rendkívüli időkben nem lehet rendes mér­tékkel mérni a feladatokat s az ezek végzéséhez megkívántató tehetséget nem lehet irányadóul elfogadni, hogy akinek Isten hivatalt ad, ad hozzá elég erőt és tehetséget is. Nem mondom, hogy nem tehetséges emberek a ministerek, de a jelen különös körülményei kö­zött nagyon vitatható, hogy vájjon ebbeli isteni adományaik a feladatok sikeres megoldásához elegendők-e. A kormány intézkedéseit későn, vagy hézagosan teszi meg, — selejtes, gyakran a körülményeknek meg nem felelő intézkedéseket tesz. Ez a kormánynak már hatodik jelentése a kivételes hatalom igénybevételéről. Mindegyik je­lentését alaposan megbírálta eddig az ellenzék. Rámutatott a tett intézkedések helytelenségére, hiányosságára. Mndazonáltal nem mondhatjuk, hogy azok az intézkedések, amelyekről e jelentés szól, haladást mutatnának az előbbiekkel szem­ben. Különben is a kivételes hatalommal való élés nem olyan ismeretlen e kormány életében. 1900 óta a kormányok mindig kivételes hatalom­mal éltek, (Ugy van ! balfelől.) a törvény és az alkotmány félretételével,- (ügy van! balfelől.) de ezekről azonban nem tettek annak idején jelen­tést, (Derültség balfelől.) nem tettek pl. arról, hogy az 1910-iki választásokhoz milyen eszközök­kel szerezték meg a pénzt, hogyan történt a veszte­getés és a többség mandátumainak összeszedése, amely többség ezt a kormányt- is támogatja ; nem tettek jelentést arról, hogy hány képviselő üz a képviselőséggel összeférhetlen foglalkozást. Mindezekről hallgatnak. Nekünk kell ezeket las­sankint felpiszkálnunk, gyakran kínos jelenetek között, amidőn majd ez ellen a képviselő ellen, majd amaz ellen teszünk összeíérhetlenségi be­jelentést. (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el.) Pedig a kormánynak biztos tudomása van ar­ról, hogy a pártjához tartozó képviselő mit csinál, mivel foglalkozik. Az összeíérhetlenségi eseteket

Next

/
Oldalképek
Tartalom