Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

26 710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. drágítását követelem, már pedig ilyen népszerűtlen követelésre képviselő még soha sehol nem ragadtatta magát és én sem pályázom erre a kétes dicsőségre. (Derültség.) De azt szabad talán megjegyeznem, hogy igen sokan szívesen fizettek volna a mai kenyérárnál jóval nagyobbat, ha lehetett volna a szükségletüket képező nagyobb kenyérmennyiséget beszerezniök. Ebből az következik, hogy nem az ár magas, hanem az áru kevés. A probléma az, hogy miként lehet a mai kenyérárak fentartása mellett a gabona árát, a búza és rozs árát emelni. (Igaz l ügy van !) A gazdák köréből ugyanis napról-napra halljuk azt a kívánságot, hogy a búza és a rozs árát emeljék, mert ez nincs ugy megállapítva, amint az a gazdák érdekének megfelel, hogy a búza és a rozs ára nincs paritásosán megállapítva egyéb mezőgazdasági termeivények árával. Ha nem is "beszélünk a nagyobb termelési költséggel járó veteményekről, hanem csak a tengeriről, még akkor sem lehet paritásos megállapításról szó, még ha a nagyobb termelési költségektől és a kukoriczának zsírprodukáló kofficziensétől eltekintünk. Beliczey Géza és Szilassy Zoltán t. képviselőtársaim a kérdés megoldását abban a margeban keresik, amely egyrészt a búza és a rozs ára, másrészt a liszt ára között van. Nekem volt alkalmam beletekintenem több kalkuláczióba, amely nem az érdekelt malmok részéről adatott és meggyőződtem arról, hogy ebben a különbözetben semmi jogosulatlan haszon nem foglaltatik a malmok javára és a termelők kárára. Nem is lehet feltételezni a t. kormányról, amely megállapította a búza és a liszt makszimális árát, hogy a termelők százezreivel szemben ilyen privilégiumot biztositana egyeseknek. Návay Lajos t. képviselőtársam a megoldást abban keresi, hogy a kormány más mezőgazdasági termények árával kárpótolja a mezőgazdaságot és így tegye lehetővé azt, hogy az a búzát az eddigi árban szolgáltassa. De hát ez sem vezetne eredményre, mert mentül jobban emelnők más termeivények árát, annál jobban téritenők el a gazdákat a búzatermeléstől. (Igaz ! Ugy van í) Azt hiszem, másutt van a megoldás. Ott, ahol már a tisztelt kormány eddig is kereste, hogy t. i. ugy kell szabályozni a búzából előállított ipari termények árait, hogy a gazdának lehessen a búzáért nagyobb makszimális árat adni és a finomabb őrlemények áránál kellene ezt az emelést behozni. Ha pedig ez nem volna lehetséges, t. ház, akkor nincs más megoldási mód, mint amelyet Németországban is meghonosítottak és amellyel most Ausztriában is megpróbálkoznak az a mód, amelyről Szterényi József tisztelt képviselőtársam itt részletesen szólt : fel kell emelni a búzának és rozsnak makszimális árát, azt a külömbözetet pedig, amely e réven előáll, a közellátásra szorulóknál az államnak kell magára vállalnia (Helyeslés.) Ha pedig azt kérdezzük, t. ház, hogy ez mit jelent az állam részére, akkor egy statisztikára hivatkozhatom, amely azt mutatja, hogy Magyarországon a közellátásra szorulók 5—6 millió métermázsa rozs- és búzalisztet fogyasztottak az utolsó esztendők átlagában. Ha tehát a kormány ezeknek a lisztet olcsóbban adná 5 K-val, ez ugyan tekintélyes összeget, mintegy 30 millió K-t tenne ki, de még mindig jóval alatta maradna a magyar birodalom napi háborús kiadásainak. Azt hiszem, ilyen nagy szocziálpolitikai érdek szolgálatában ezt a terhet az állam bátran viselhetné. A kenyér kérdéséhez hasonlóan fontos probléma, t. ház, a czipő kérdése. (Halljuk ! Halljuk I) Az ipari czikkek makszimálása tárgyában elhangzott többrendbeli interjjelláczió kapcsán az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur a tisztelt kormány nevében azt a kijelentést tette, hogy az ipari czikkek általánosságban ugyan nem makszimálhatók, azonban egyes olyan ipari czikkekre nézve, melyek a tömegfogyasztás czéljait szolgálják, a makszimálást a kormány gondoskodása tá g}*ává teszi. A czipő, t. ház, ezen elsőrendű közfogyasztási czikkek között az, amely ekszorbitáns árakat ért el, amelynek makszimálására tehát sürgős szükség van. (Igaz ! ügy van !) Amint hallom, a tisztelt kormány tervbe is vette ezt és meg fog j elenni egy rendelet, mely a makszimális árakat fogja megállajaitani. Természetesen, t. ház, a czipő árának makszimálása nem történhetik ugy, mint a rozs, vagy búza áráé. Mert hiszen az egyszerű munkásczipőtől a boksz-, chevreau- és lakkczipőkig egész sor változata van a czipőnek : izlés, munka, anyag tekintetében, ugy hogy itt egységes makszimáíás nem lehetséges. Vannak azonban általános és kevésbbé finom czipőfajták, melyekre nézve a kormány a nyersanyagok tekintetében a makszimális árat máris megállapította ; itt tehát csak a munkabér, a vállalkozói nyereség és a közvetítő haszon számítandó hozzá, hogy a makszimális árat n eg lehessen szabni. Ugy hallom, a kormány készül a czipő árának az egyes fajtákra nézve történendő megállapítása mellett árvizsgáló-bizottságokat felállítani, amelyek konkrét esetekben megállapítani lesznek hivatva, hogy vájjon a czipő ára nem-e túlságosan nagy, nem-e magasabb a rendelet szerintinél. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel kapcsolatban rá akarok térni azon téves felfogásra, mely nálunk általánossá kezd lenni s mely a magas árt az uzsorás árral azonosítja, ugy hogy a magas ár csaknem szinonim az uzsoraárral. Ami az árak magasságát illeti, ez előáll, t. ház, azon általánosan ismert körülményeknél fogva, hogy fogytán vannak a nyersanyagok, hogy a munkabérek általában emelkedtek és hogy a kereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat. Uzsorás árnak azonban csak azt nevezhetjük, ahol az árban rejlő nyereségrészesedés meghaladja azt, ami nyereség czimén jogosan jár. A háború a magas árakat indokolja. Csak egyet nem indokol : hogy valaki azon a czimen, mert háború van, nagyobb nyereségre tegyen szert, mint amennyi béke idején volt. A jogosulatlan nyereségtöbblet az, ami az uzsorás árnak kritériumát képezi. (Helyeslés.) Végül még a szénkérdésre óhajtok röviden ki-