Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. 27 térni. (Halljuk! Halljuk!) A háborús kényszerűség legújabb berendezése, t. ház, a széntelen napok intézménye. Ez a széninség nem absztrakt fogalom előttem, hanem oly valóság, melynek összes hátrányait magamon is kitapasztaltam. S ezt nem j>anaszképen emlitem, hanem ellenkezőleg: bizonyos megelégedéssel s önérzettel tölt el, hogy polgártársaimrak ebből a szenvedéséből magam is kivettem részemet. Amiért a szénkérdéshez hozzászólok, csak azért van, hogy egyrészt rámutassak a vita során elhangzott kritika tarthatatlan voltára, mintha a széninség a Magyarországon uralkodó fejetlenségnek, rendszertelenségnek következménye volna. Ez a kritika, t. ház, nem állhat meg, mivel látjuk, hogy Szászországban, Bajorországban hasonlójelenségek sokkal nagyobb mértékben mutatkoztak. Nem is beszélek az ellenséges országokról: Francziaországról, Olaszországról, sem Norvégiáról vagy Svájczról, ahol a széninség egész más mérveket öltött. A kérdéssel főleg azért foglalkozom, mert ezen a problémán most már radikálisan kell segíteni. S erre vonatkozólag három javaslatot vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk ! Halljuk!) Első és legfontosabb indítványom az volna, hogy az állami kőszén bányákban a kőszén kitermelését az eddiginél nagyobb mértékre kell emelni. (Helyeslés.) A második kívánságom az, hogy azon óriási széntelepeket, amelyeket az egyes bányák lekötve tartanak anélkül, hogy ezeket feltárni kívánnák, lekötve tartanak csakis azért, hogy más vállalatokat hasonló szándékaikban megelőzzenek, hogy ezeket az óriási területeket a törvényhozás oldja fel a lekötöttség alól (Helyeslés.) s egyetlen bányatársulatnak se engedjen nagyobb területet felkutatás czéljából, mint amennyi annak üzemével arányban áll. Azon területek pedig, amelyek arányban állanak az illető bányatársulat üzemével, bizonyos záros határidőn belül tárassanak fel. A harmadik javaslatom pedig arra vonatkozik, hogy a földgáznak Budapestre hozatalával foglalkozzék a kormány. Amikor ez az eszme felmerült, Zielinszky Szilárd kiváló szakértőnk a Budapestre való felhozatal ellen mint legnyomósabb érvet azt hozta fel, hogy ez óriási költségekkel járna és hogy a Budaj)estre hozott gáz nem tudna majd konkurráliii a sziléziai bányákból hozott szénnel. Azóta a helyzet teljesen megváltozott. A sziléziai szenet terheli a 30%-os fuvarozási adó és a német birodalom életbeléptette a szénérték után járó 20%-os szénadót; tehát ezeken a czimeken lényegesen emelkedett a sziléziai szén ára, eltekintve azon óriási áremelkedéstől, amely a háború természetes következményekép a szénnél is beállott. Itt tehát az intézkedés sürgősen szükséges. Ezzel kapcsolatosan szabad legyen még megemlítenem, hogy nekünk a földgáz clhozatala czéljából nem is kell Erdélybe mennünk. Ma már teljesen pozitív bizonyítékaink vannak árra, hogy a nagy magyar Alföld alatt óriási gázniedenczék vannak. Budapesttől 100—200 kilométernyire megkapjuk azt a földgázát nagy mennyiségben, amit annak idején Erdélyből gondoltunk felhozni. Ha hozzáveszszük ehhez, hogy Magyarország iparának több mint fele Budapesten van konczent rá lva, akkor, azt hiszem, minden ok megvan arra, hogy ezzel a kérdéssel a kormány sürgősen foglalkozzék, annál is inkább, mert az a szén, amit itt elfutunk, az az illető bányatársulatoké, — ami természetesen az ő teljesen legitim nyereségük — azonban az a földgáz, amit Budapesten elfogyasztanak, annak ellenértéke az államé lesz. (Igaz ! Vgy van ! a jobboldalon.) Mielőtt a széninség kérdésével végeznék, meg kell emlékeznem arról az örvendetes változásról, ami a legutóbbi napokban ebben az ügyben előállott. Csak aki ismeri azokat az óriási nehézségeket, amikkei a t. kormánynak ebben a kérdésben meg kellett küzdenie, csak az tudja méltányolni azt a helyzetet, amely ma fennáll, és amely helyzet különösen ipari szempontból teljesen kielégítő. Azért én a széninség kérdését nem akarom befejezni anélkül, hogy a kormánynak ezért a nagy energiával keresztülvitt akczióért elismerésemet ne fejezzem ki. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barabás Béla: Ez is olyan, mint az erdélyi betörés ! Laehne Hugó: Petrozsényt kellett volna megvédeni ! HantOS Elemér:' T. ház ! Mindent egybefoglalva, a mi gazdasági és pénzügyi hadviselésünk képe, amint látjuk, sokkal kedvezőbb, mint azt általában reméltük. Még nincs ugyan vége a háborúnak, niégj dul a harcz. de harmadfél esztendővel mögöttünk megvonhatjuk e háború gazdasági és pénzügyi mérlegének egyenlegét, amely sok tekintetben kedvezőbb, mint más háborús országoké. A gazdasági háború eszközeiről, a kormány által kibocsátott rendeletekről itt sok és igen kemény kritika hangzott el a t. ellenzék részéről. Kifogásolták azt. hogy az egyes rendeletek nem voltak czélirányosak és még gyakrabban hallatszott az a panasz, hogy elkésve jöttek, későn nyúltak bele a gazdasági életbe, akkor akarták a tüzet oltogatni, mikor a gyerek már félig odaégett. Ennek a kritikának jogosultságát némileg már maga a kormány is elismerte azzal, hogy egyes rendeleteket kibocsátásuk után hatályon kivül helyezett, másokat j>edig kiegészített. A méltányos kritikának azonban sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy a t. kormány minden egyes rendelet kibocsátása előtt úgyszólván uj helyzettel állott szemben, amelyre nézve semmiféle preczedens nem volt és nem szabad elfelejtenie azt sem, hogy nemcsak katonai téren küzdünk egységes fronton, hanem gazdasági téren is egységes a frontunk, amire az igen t. ministerelnök ur is rámutatott beszédében. Ilyen körülmények között 4*