Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

710. országos ülés 1917 ez természetesen ijesztőleg hatna a közönségre és nyomasztólag a korona árfolyamára. E tekintetben az első lépést az állam teteti meg. Az állam a legnagyobb fizető az országban, az állam utal át legnagyobb összegeket és az államnak módjában van kényszeríteni a feleket, akik javára fizetéseket eszközöl, hogy ezeket a fizetéseket ne készpénzben vegyék fel, hanem átutalással érjék be erre s a velük összeköttetésben álló feleket is hasonló eljárásra késztessék. Nagyon fontos volna, ha már az iskolában ismertetnék meg — amint a külföldön már megkezdték — a készpénzkímélő forgalom előnyeit. Az igen t. közoktatásügyi minister úrhoz, aki jobb napokban valutapolitikai kérdésekkel olyan szívesen és olyan nagy eredménynyel foglalkozott, intézem teljes bizalommal azt a kérésemet, rendelje el, hogy az ország összes iskoláiban a fiuk legalább a tandijat ilyen postabefizetési lapokkal rójják le, hogy megismerkedjenek a készpénzkímélő forgalom jelentőségével, a készpénzkímélő forgalom instrumentumával és ezt megismerve, vérükbe menjen át, hogy később az életben hasznosíthassák. (Helyeslés jóbbfelől.) Ugy tudom, hogy az igen t. közoktatásügyi minister ur ezt a középiskolákra már elrendelte. Ennek továbbfejlesztéséről volna tehát szó és különösen a középiskolai igazgatókat kellene arra utasítani, hogy ezt a készpénzkímélő forgalmat abban a szellemben gyakorolják, amelyben azt gyakorolni kell. Mert mit látunk ma ? A postatakarékpénztárnál van egy óriási csekkforgalom, ez azonban teljesen észszerütlenül bonyolódik le, mert a csekkszámlatulajdonosok készpénzt fizetnek le a befizetési lajU'a, akiket pedig a lefizetett összegek megilletnek, ismét készpénzben veszik fel, tehát nem hogy készpénzkímélés történnék, hanem a készpénzforgalom még egy külön művelettel, a postatakarékpénztár igénybevételével sulyosbittatik. (ügy van ! Ugy van ! jóbbfelől.) JíiZ nem készpénzkímélés, és bármilyen imponáló a postatakarékpénztárnak az a kimutatása, hogy 28.000 csekk-számlatulajdonos van, ezzel a készpénzkímélő forgalomból alig valósított meg valamit, mert ez csak akkor következik be, ha az, aki bizonyos összeget befizet, befizeti abból, ami ott van és lefizeti olyan czimzett javára, akinek szintén van eheque-számlája, de ott, ahol voltaképen csak be- és kifizetés történik készpénzben, a csekkrendszer teljesen illuzórius. Foglalkozni kívánok most már a valutának egy másik jelenségével, a pénz elértéktelenedésének azzal a fajtájával, amely sokkal szembetűnőbben mutatja pénzünk romlását és ez pénzünk viszonya a külföld pénzéhez, pénzünk diszázsiója. A külföldi pénzzel szemben való értékcsökkenésének megakadályozása, ennek lehetőleg minimumra való szorítása, amint méltóztatnak tudni, a valutapolitikának legfontosabb feladata. A pénz értékének ez a helyreállítása a főczélja minden valutapolitikának ; eszközei pedig a behozatal eltiltása vagy korlátozása, a kivitel fokozása és a valuta-kölcsönök felvétele. Ami a behozatal korKÉPVH. NAPXÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. árczius 3-án, szombaton, 25 látozását és a kivitel fokozását illeti, ezt a rossz valuta Dagyrészt maga is elvégzi, amennyiben a rossz valuta a behozatallal szemben akadályként, védvámként hat, a kivitelre nézve pedig serkentően hat, prémium gyanánt jelentkezik. (Igaz! Ugy van! a középen.) Ami a, valuta rendezését illeti, minden hadviselő állam ma azt hangoztatja, hogy a háború után első és főfeladata lesz, hogy valutáját rendezze és midegyik bizik benne, hogy a habom után ez sikerülni is fog neki. A háború után azonban a sürgősen megoldandó feladatoknak oly tömege vár megvalósításra és ezek oly nagy pénzösszegeket fognak elnyelni, hogy talán sok állam rá fog jönni arra, hogy a valutakérdés megoldása mégsem olyan sürgős, mint aminőnek ma látszik. (Igaz l Ugy van! jóbbfelől.) Sőt van még egy másik szempont, amely a jövő pénzügyi kormányzata előtt a valutakérdés gyors megoldása terén bizonyos aggodalmakat fog kelteni és ez az, hogy a jövő költségvetéseiben a legnagyobb tételeket a felvett kölcsönök kamatoztatása és törlesztései fogják alkotni és igy a háború alatt rossz valutával felvett kölcsönöket jó pénzzel kellene majd visszafizetni, ugy hogy sok pénzügyimnister azt fogja gondolni, hogy inkább vár a valuta reorganizácziójával, semhogy ily terhet vegyen magára. A kérdésen könnyebben is segíthetni azáltal, hogy az állam importálandó czikkeket. amelyeknél a valuta-diszparitás legjobban érezhető, kedvezményezi és az imjjortáló kereskedőnek bizonyos kárpótlást ad a valután szenvedett káráért. T. ház ! A háborús költségek fedezésének és a valuta reorganizálásának problémája olyan kérdések, amelyek lényegesen fognak súlyukból veszíteni akkor, hogyha mi katonai sikereink ellenértéke gyanánt hadikárpótlásra teszünk szert. Bármily csekély legyen is ez és bármennyire is ne álljon arányban azokkal a katonai sikerekkel, amelyeket elértünk, azt az egyet elérnők vele, hogy valutánkat egy hatalmas lendülettel vinnők a reorganizálás felé. És ha semmi egyéb szempontból, de ebből, a valuta reorganizálása szempontjából, érdemes volna a hadikárpótlás problémájával foglalkozni. (Helyeslés jobb/elől.) De a hadi adósságok kamatainak fizetése, a valuta reorganizációja és a hadikárpótlás kérdése — bármenynyire biztosra vegyük valamennyit — a jövő zenéje, habár szeretjük hinni, hogy a közeljövő zenéje. Ma még jobban érdekelnek bennünket azok a közélelmezési és közellátási problémák, amelyek a t. ház figyelmét is lefoglalják és amelyek közül én csak hárommal óhajtanék röviden foglalkozni : a kenyérrel, a czipővel és a szénnel, a primitív fizikai lét e hármas előfeltételével. (Halljuk! Halljuk.') A kenyér árát Návay t. képviselőtársam hozta be a vitába és az ő ismert szocziális érzékével követelte, hogy a gabona árát és a kenyér árát ne emeljék fel, hogy ehhez a kormány hozzá ne nyúljon. Nem kívánok ellentmondani ennek az óhajnak, mert hiszen ez azt jelentené, hogy én a kenyér 4