Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-719

302 7l§. országos ülés l9l? márczius 22-én, csütörtökön. Szmrecsányi György: Különb fegyverekkel, mint Nagy Sándor ! (Zaj a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Maczeszdónia ! Huszár Károly (sárvári) : En önt a demagógia elleni harczban nem láttam soha. Láttam harczolni az alkotmányosan megnyilvánult népakarat ellen, a népjog ellen, láttam harczolni a szocziális törvényhozás ellen, minden ellen, csak a demagógia ellen harczolni nem láttam. Nagy Sándor: Ez csak az ön felfogása ! Az egyáltalán nem mérvadó ! Huszár Károly (sárvári) : Én a magam felfogását mondom és nem kérem kölcsön az önét ! Nagy Sándor: Büszke vagyok ezen nyilatkozatára ! Huszár Károly (sárvári) : A legnagyobb hiba az és azt hiszem, hogy az országban bizonyos idegesség és nyugtalanság onnan van, hogy az ország dolgaiban bizonyos homályt hagynak. Ha Németországban és más országokban az ország pénzügyi állapotáról, élelmezési ellátásáról költségvetési tételekről, háborús költségekről parlamentárisán lehet tárgyalni, nagy ellenzéki pártok jelenlétében és azok kritikája mellett, hát épen Magyarország lenne az a szerencsétlen ország, amelynek közvéleménye, parlamentje nem birná meg, hogy nyíltan a dolgok komolyságával szembenézzünk ? T. képviselőház ! Hiszen példátlan dolog a népek történetében és a XX. században példátlan dolog az, hogy itt Magyarországon és Ausztriában is a külügyek minden ellenőrzése nélkül viselik a háborút már harmadik éve. Hiszen kell hogy megbosszulja magát ez, mert egészen más a háború és a háború utáni álla jxit a népekben és a nép lelkében, hogyha tudják, hogy ezeket a dolgokat alkotmányosan letárgyalták és ebben a népnek szabad beleszólnia. Hiszen erőforrás az a királyi hatalom, a hadsereg, a külügyek vezetése szempontjából, hogy támaszkodhatnak a népképviseletre, amely felmentette az illetőket a dolgok intézésének felelőssége alól és hatalmat, erőt, jogczimet adott a dolgok továbbvitelére, (ügy van! a baloldalon.) Ehelyett látjuk a teljes tájékozatlanságot a külügyi dolgokban, látjuk a tájékozatlanságot az élelmiszerkészletek tekintetében, látunk ötletszerű rekvirálást ; mindenfelé gyengeség uralkodik a a drágitókkal szemben, elkésett makszimálások tapasztalhatók, látjuk az iparczikkek makszimálásának teljes elmulasztását, és ezek egy oly helyzetet teremtettek, amelynek nem lett volna szabad és nem kellett volna következnie egy erős, bölcs és előrelátó kormány mellett. Elég, ha talán a központok példájára utalok. Hiszen ha privátim beszél az ember akármelyik párthoz tartozó polgártársunkkal, — nem a képviselőkről szólok, hanem a választókkal való érintkezésről — nem kell, hogy tizenhárompróbás ellenzéki szavazópolgár legyen az illető, azok is a központokkal, makszimálásokkal, rekvirálásokkal szemben a legnagyobb elégedetlenséggel vannak és a legsúlyosabb kritikával illetik. Hát kell ennek igy lenni? Nem lehet azt máskép csinálni? Ha az a minister ma nem képes rá, nem lehet őt mással felcserélni? Én nem akarok itt senkinek kortese lenni, rám nézve a személyi és pártállás addig, míg világháború van, mellékes, én csak azt kívánom, hogy bármelyik szakminister szakember legyen a maga ügyében, tiszta kézzel és erélylyel vigye az ügyeket. De mivel ezt nem látom és velem együtt sokan nem látják, a legnagyobb bizalmatlansággal vagyok a kormány iránt. Hiszen, ami az élelmiszerhamisitás terén történt, égbekiáltó és hajmeresztő. Az élelmiszerhamisitás speczialitás volt Magyarországon már a háború előtt is, sehol sem burjánoztak az élelmiszerhamisítások a külföldön annyira, mint itt Budapesten, és épen mi vagyunk tehetetlenek az élelmiszerhamisitókkal szemben. Igen, a fölclmivelésügyi minister ur egyszer azt mondta, hogy bevonultak a vegyészek és nem áll elég apparátusa rendelkezésre. Mert 150—160 vegyész bevonult, azért kell Budapesten néhány százezer embernek hamisított tejet, fűszert, zsírt stb. fogyasztani! Úgyis irtózatosak az élelmiszerárak, most drága pénzen még hamisitottat kap az ember. Természetes, hisz a Hoeh-konjunktura idejében fizeti Id magát legjobban a hamisítás, mikor magas árak vannak, akkor megriszkirozza az a hamisitó a 100—200—1000 koronás büntetést. Ha azt a czéget, a melyik tízezer-százezer liter hamisított tejet szálütott be, olyan szigorúan és statarialiter büntetnék, hogy elmenjen a kedve egyszersmindenkorra ilyent csinálni, akkor a többiek megrettennének. Sajnos, ezekkel szemben teljes tehetetlenség van. Vannak árvizsgáló bizottságok, de csak papiroson. Lehetséges volna az az áruzsora, mely a ruházati, élelmi és elsőrendű fontos életszükségleti czikkek terén mutatkozik, ha mindenütt ott volnának az árvizsgáló bizottságok és példás módon, rettenthetetlen szigorral teljesítenék kötelességüket? Ha meg volna határozva, hogy semmiféle kereskedőnek sem szabad 15—20%-nál többet keresni és mindenkinek származási bizonyitványnyal ki kellene mutatni, hogy honnan vette az áruczikket és be kellene mutatnia a számlát, akkor könnyen ellenőrizhető volna, hogy a lánczkereskedelem révén mennyivel van megdrágítva az élet és az elsőrendű fogyasztási czikkek ára. T. képviselőház ! Irtózatos bajokat okoznak, és azt hiszem, ha nem kerül szakember kezébe a mi magyar államvasutunk, még nagyobb bajt fognak okozni a vasútnál levő állapotok, melyek a forgalmi zavar révén egész gazdasági életünket kártékonyán befolyásolják. A vetésnél, az aratásnál, a készletek szétosztásánál, tőt katonai szempontból, is szükség van arra, hogy sürgősen beruházások történjenek az államvasutnál, hogy ott azonnal rend teremtessék, mert dilettantizmussal ezt a dolgot nem szabad elhanyagolni. A háborút, mint már Hindenburg példája megmutatta, sok tekintetben a vasúti forgalom és a vasutak teljesítőképessége fogja eldönteni. Azért gondunk és