Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-719

719. országos ülés I9l7 mátczius 22-én, csütörtökön. 3ü3 kötelességünk legyen, hogy a vasutak terén minél előbb rendet és jobb állapotokat teremtsünk. T. képviselőház ! Elijesztő az a disszonánczia és aránytalanság, mely a magyar és a külföldi piaozokon van az élelmiszerárak dolgában. Nálunk, ahol az állatállomány a régihez képest nem nagyon csökkent és nem annyira, mint más országokban, a húsnak olyan nagy az ára a külföldi országokkal szemben és mindenféle más czikkeknek, czipő és ruházati czikkeknek is, hogy az teljesen tűrhetetlen. (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el.) Ezekkel az állapotokkal szemben is tehetetlen a kormány, holott ennek első konzekvencziája az lesz, hogy középosztályunk el fog adósodni és teljesen össze fog roppanni. Hogy az élet szinvonala ma már alásülyedt és egy tisztviselő ugy élhet csak mint egy munkás, ezt nem akarom felhozni, mert az élet egyszerűsége ellen nem akarok beszélni, de ma már a munkás életszínvonala alá sülyed a tisztviselőcsalád élete és ez teljes lehetetlenség. A vasúti bajok következménye volt például a széninség. Mig Budapesten egyes háztartásokban és egyes családoknál 30, 40, 50, 100 métermázsa szén volt felhalmozva, ezrével voltak más családok, szegények és gazdagok egyaránt, melyek egyetlen métermázsa szenet sem tudtak kapni. Tudok egy családról, hol sarlachban feküdt a gyermek és négyheti fáradságos utánjárás daczára kereskedelmi utón egyetlenegy kiló szenet sem tudott az a család szerezni, és ha az illető család ismerősei 5—10 kilónként nem adtak volna kölcsön szenet, az a gyermek heteken át sarlachban feküdt volna ott hideg lakásban. Ha mindenre van j egy, miért nem lehetett a szénjegyeket behozni és a készleteket arányosan elosztani ? Miért kellett várni, mig a nagy hideg kiüt és akkor gondolni arra, hogy a mozikat, szinházakat, mulatókat be kell csukni ? Mig van egyetlen fázó gyermek és mig be kell csukni az iskolákat, addig nem lett volna szabad egyetlen kávéháznak és mulatóhelynek nyitva lenni. Ha én csak azokat a szénmennyiségeket nézem, melyek a lukszus-kirakatok és kávéházak világítására mentek fel, azzal már lényegesen lehetett volna segíteni. Itt is a tizenkettedik órában jött a segítség és akkor, mikor már Bécs városában ö felsége maga személyesen belenyúlt a dolgok intézésébe. T. képviselőház ! Ha kellene egy nevet adni a mostani rezsimnek, akkor a tehetetlenség rémuralmának kellene nevezni. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Mert önöknél mindenekfelett álló szempont csak a pártszempont. Igazolja ezt az, amit a ministerelnök ur tanúsított Kubinyi főispán esetében, akit olyan vádakkal illettek e házban, melyek még a külföldön is ritkán hangzottak el főtisztviselővel szemben. Ahelyett, hogy példás elitéléssel nyilatkozott volna róla, megvédelmezte. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) De Bécsben már más szelek fújnak. Milyen meggyőződése és hite legyen a népnek a törvények erejében, a jóizlésben, a tisztviselők hozzáférhetetlenségében és pártatlanságában, mikor egy ilyen bűnös tisztviselő felett védőbeszédet mondanak a ministeri székből és nem vádbeszédet. Vagy igaz volt az, amit az ellenzéki férfiak Kubinyiról állítottak s akkor nem lett volna szabad a ministerelnök urnak őt megvédeni, vagy ha nem lettek volna igazak, akkor nem tudom, hogy miért kellett elhagynia a helyét. A legnagyobb bűne és hibája a kormánynak az, hogy a szocziális szempontot mindig elmellőzi. Ezen látszik meg, hogy önök tulaj donkép nem a nép erejével, akaratával, megbízásából jöttek ide a parlamentbe, mert a szocziális szempontok érvényesítését elhanyagolják. Itt van pl. csak a hadseregszállitás kérdése. T. ház ! Én nem vagyok a kereskedői érdekeltség védője és'a párt, amelyhez tartozom mindig inkább azon vád alatt állt, hogy mi a merkantilistákkal szemben rideg álláspontra helyezkedünk, de most mégis meg kell említenem, hogy számos jogos panaszt hallottam kereskedőktől, hogy azokat, akik egy egész becsületes életet töltöttek kereskedéssel, a hadseregszállitásoknál mellőzik, mert e szállításokat jövedelmező uj vállalatok, alkalmi konzorcziumok kapják meg. (Igaz I Ugy van ! balfelől.) Beilleszkedett a hadsereg szükséglete és a termelés közé a hadiszállítóknak egy uj osztálya, amely a maga pöffeszkedő vagyonával sért és bánt mindenkit, aki ebben a háborúban áldozatot kell hogy hozzon. En nem akarok abba a hibába esni, amelyet ellenségeink imputáltak nekünk, hogy a hadseregszállitást másodrendű társadalmi munkának tekintsem. A hadseregszállitásra szükség van ; a tisztességes hadseregszállitástól függ annak a hadseregnek harczravalóképessége. De kérdem, miért kell egy tizedrendü fiskálisra, aki soha azelőtt marhaszállitással nem foglalkozott, milliókra menő marhaszállitást rábízni? Az ügyvédi diploma végre sem kvalifikál a marhahajcsár szerepére ! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tudtommal anyagi eszközök sem álltak rendelkezésére. Miért kellett minden más jogcs érdekeltség mellőzésével egy ilyen különböző álnevek alatt alakult hattagú konzorcziumra bízni a marhaszállitást? Es miért megint az az ügyvédember volt az a szakember, aki elég ravasz volt ahhoz, hogy a maga czéljaira megnyerje a földmivelők szövetségének elnökét, báró Dániel Gábort? Hiszen nemrégiben ez az ügyvéd még egyszerű polgáréletet élt, de azután ilymódon milliókat szerzett. Miért nem lehetett ezt más érdekelteknek niegcsinálniok, akik régebben is ezzel foglalkoztak, miért nem lehet a hadiszállításokat olymódon lebonyolítani, mint azt más országban teszik? (Igaz! ügy van! balfelől.) En csak azt látom, hogy a kormánynál és az intendaturánál bizonyos urak favorizáltadnak, ezek az urak azután, akik konzorcziumot alapítottak, szükségét érzik, hogy tekintélyes vagy tekintélyes-