Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

14 710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. archia czéljaiba ezt a pozitivizmust belevinni tudják és akarják. Ilyen nép a monarchiában kettő van: a német és a magyar! (Igaz! Ugy van!) A másik feltétel, melytől függ az, hogy a monarchia ezt a kulturproblémát megoldani tudja, abban áll, hogy a többi népek vagy egész lakosságukkal vonassanak be ezen közösségbe, vagy csak azon részük maradjon ebben a közösségben, amely geográfiai fekvése, gazdasági összeköttetései, történelmi kapcsai, a sok harcz és közös szenvedés által a múltban és a jelenben is oda van utalva és amelyben épen ezen kapcsoknál fogva józan gondolkodást feltéve, nem fejlődhet ki a kifeléhuzás azon részekhez, amelyek önálló, állami életet élnek. Es ezzel rátérek a béke feltételeire. Magyarországra a legnagyobb veszedelem, amint azt tegnap gróf Apponyi Albert tisztelt barátom oly fényes elokvencziával kifejtette, az orosz ekszpanzió. Hogyha Oroszországnak sikerülne mostani terve, ha akár most, vagy későbbi időben sikerülne neki a Dardanellákat és Konstantinápolyt elfoglalni és ennek biztosítására hátvédül a Balkán szláv népeit magához csatolni, csak idő kérdése volna, hogy Magyarország függetlenségét mikor veszíti el. (Igaz! Ugy van!) Én sajnos ebben a törekvésében nem látok olyan momentumokat, melyek arra jogosítanának, hogy ezen törekvésétől rövid időn belül el volna tántorítható és azt hiszem, hogy az a kísérlet, amelyet Oroszország ma tesz, nem az első, de nem is az utolsó. En csak emlékükbe idézem egy orosz egyetemi tanárnak egy ezikkét, amelyet közvetlenül a világháború kitörése előtt Delbrück német professzornak válaszképen adott a Preussische .1 ahr-Bücherekben megjelent czikkére és amelyben erre a kérdésre kiterjeszkedett. Mitroffanoff ur itt rámutat arra, hogy Oroszország ekszpanziója a Balkán és elsősorban a Dardanellák felé nemcsak a szláv apostoloknak rögeszméje, mert hiszen a szláv apostoloknak ez a rögeszméje inkábl) szimptoma, inkább mesterségesen előidézett áramlat, amely propagandát van hivatva csinálni, amely a politikai törekvéseknek van hivatva szabad utat nyitni. De vannak rejtett erők, vannak rejtett okok, vannak gazdasági okok, amelyek Oroszországot egyenesen arra hajtják és arra fogják ezentúl is szorítani, hogy a Dardanellák felé törjön. A Novoje Vremja egyik czikkében egy orosz iró Oroszországot olyan embernek állítja oda, aki szűk kabátban kénytelen életét tengetni, amelynek ujjai be vannak varrva. Az egyik ujja a Dardanellák felé mutat, a másik ujja pedig Keleten a Japán-tenger felé van irányítva. Természetes, hogy Oroszország ezektől a bevarrt ujjaktól szabadulni törekszik és kell is erre törekednie, mert erre utalja az ő belső fejlődése. Kimutatja azt, hogy Oroszországnak a. Fekete-tenger mellett lévő legfontosabb tartományai túlnyomó részét képviselik az egész orosz termelésnek. Kimutatja azt, hogy Oroszország egész gabonatermésének egyharmad része az Ukrainából származik, hogy állattőkéjének egyharmad része ott található, hogy vasérczprodukeziőjának 2

/s, szénprodukezidjának 4

/Ö, czukorjirodukcziójának 5

/6 része mind a Feketetenger mellett fekvő tartományokból származik és hogy csak a Fekete-tengeren, illetőleg a Dardanellákon keresztül kerülhet a világpiacra. Ennek következménye az, hogy miután Oroszország óriási ekszpanszivitással bíró állam, amely minden téren a fejlődésképességnek horribilis méreteit tünteti fel ugy az emberprodukczió terén, valamint a gazdasági téren is, a fejlődós erre az útra mindig és állandóan fogja ösztönözni; különösen olyan időkben, amikor másfelé nem lesz elfoglalva. Ne számítsunk tehát arra, hogy Oroszország ekszpanziv törekvését örök időkre kelet felé, a japán partok felé lehet konczentrálni. Egy olyan állam, egy olyan hatalmas birodalom, amelyhez hasonló hatalmas birodalom nem volt, amióta a világ áll, nem fog megelégedni sohasem azzal, hogy az ő termelési góczpontjaitól messze keleten keresse külkereskedelmének kiutját; ezentúl is elsősorban itt fogja keresni. Ennek a világánál kell hogy lássuk a mi jövőnket és ezzel kell hogy számoljunk. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nekünk tehát ezen törekvéssel szemben arra kell törekednünk, hogy bármikor vetődik is fel ez az orosz-kérdés újból, — mert hiszen ideig-óráig, ha győzünk, el fogjuk odázhatni: lehet, hogy a jövő generáczió is menten élhet az ő támadásuktól, de meg vagyok győződve, hogy csak meg fog ismétlődni újból — bármikor éri a nemzetet innen ujabb támadás, déli határainkon tiszta munkát végeztünk legyen a békekötésnél. {Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy déli határainkon ne ellenség, vagy ne álbarát, hanem valódi barát álljon, akinek támogatására mindig számithatunk. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) En azt hiszem, az a hit, hogy Szerbia, ha önálló létre újból szert tenne, le fogna mondani az egyesülés azon vágyáról, amelynek tanúbizonyságát adta a háború előtt és a háború felidézésével, téves hit. (Ugy van! balfelöl.) Az a szerb nemzet, amely az orosz ekszpanzió nak mindenesetre csak eszköze volt ebben a háborúban, nem fog lemondani ezen törekvéseiről már a saját érdekében sem. Hiszen azért vált orosz eszközzé, mert valóban él benne ez a vágy és ez a, törekvés, hogy nyelvrokonaival egyesülhessen. Nekünk tehát számolnunk kell ezzel is és a délszláv kérdést a békénél végleg el kell intéznünk. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nekünk arra kell törekednünk, hogy a békekötés rendjén a szerb nemzetnek túlnyomó nagy része a monarchia határain belül találhassa meg boldogu-