Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

14 710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. archia czéljaiba ezt a pozitivizmust belevinni tudják és akarják. Ilyen nép a monarchiában kettő van: a német és a magyar! (Igaz! Ugy van!) A másik feltétel, melytől függ az, hogy a monarchia ezt a kulturproblémát megoldani tudja, abban áll, hogy a többi népek vagy egész lakosságukkal vonassanak be ezen közösségbe, vagy csak azon részük maradjon ebben a közös­ségben, amely geográfiai fekvése, gazdasági összeköttetései, történelmi kapcsai, a sok harcz és közös szenvedés által a múltban és a jelenben is oda van utalva és amelyben épen ezen kap­csoknál fogva józan gondolkodást feltéve, nem fejlődhet ki a kifeléhuzás azon részekhez, amelyek önálló, állami életet élnek. Es ezzel rátérek a béke feltételeire. Ma­gyarországra a legnagyobb veszedelem, amint azt tegnap gróf Apponyi Albert tisztelt bará­tom oly fényes elokvencziával kifejtette, az orosz ekszpanzió. Hogyha Oroszországnak sikerülne mostani terve, ha akár most, vagy későbbi idő­ben sikerülne neki a Dardanellákat és Kon­stantinápolyt elfoglalni és ennek biztosítására hátvédül a Balkán szláv népeit magához csa­tolni, csak idő kérdése volna, hogy Magyar­ország függetlenségét mikor veszíti el. (Igaz! Ugy van!) Én sajnos ebben a törekvésében nem látok olyan momentumokat, melyek arra jogosí­tanának, hogy ezen törekvésétől rövid időn belül el volna tántorítható és azt hiszem, hogy az a kísérlet, amelyet Oroszország ma tesz, nem az első, de nem is az utolsó. En csak emlékükbe idézem egy orosz egye­temi tanárnak egy ezikkét, amelyet közvetlenül a világháború kitörése előtt Delbrück német professzornak válaszképen adott a Preussische .1 ahr-Bücherekben megjelent czikkére és amely­ben erre a kérdésre kiterjeszkedett. Mitroffanoff ur itt rámutat arra, hogy Oroszország ekszpan­ziója a Balkán és elsősorban a Dardanellák felé nemcsak a szláv apostoloknak rögeszméje, mert hiszen a szláv apostoloknak ez a rögeszméje inkábl) szimptoma, inkább mesterségesen elő­idézett áramlat, amely propagandát van hi­vatva csinálni, amely a politikai törekvéseknek van hivatva szabad utat nyitni. De vannak rej­tett erők, vannak rejtett okok, vannak gazdasági okok, amelyek Oroszországot egyenesen arra hajt­ják és arra fogják ezentúl is szorítani, hogy a Dardanellák felé törjön. A Novoje Vremja egyik czikkében egy orosz iró Oroszországot olyan embernek állítja oda, aki szűk kabátban kénytelen életét tengetni, amelynek ujjai be vannak varrva. Az egyik ujja a Dardanellák felé mutat, a másik ujja pedig Keleten a Japán-tenger felé van irá­nyítva. Természetes, hogy Oroszország ezektől a bevarrt ujjaktól szabadulni törekszik és kell is erre törekednie, mert erre utalja az ő belső fejlődése. Kimutatja azt, hogy Oroszországnak a. Fekete-tenger mellett lévő legfontosabb tar­tományai túlnyomó részét képviselik az egész orosz termelésnek. Kimutatja azt, hogy Orosz­ország egész gabonatermésének egyharmad része az Ukrainából származik, hogy állattőkéjének egyharmad része ott található, hogy vasércz­produkeziőjának 2 /s, szénprodukezidjának 4 /Ö, czukorjirodukcziójának 5 /6 része mind a Fekete­tenger mellett fekvő tartományokból származik és hogy csak a Fekete-tengeren, illetőleg a Dardanellákon keresztül kerülhet a világpiacra. Ennek következménye az, hogy miután Oroszország óriási ekszpanszivitással bíró állam, amely minden téren a fejlődésképességnek hor­ribilis méreteit tünteti fel ugy az emberproduk­czió terén, valamint a gazdasági téren is, a fej­lődós erre az útra mindig és állandóan fogja ösztönözni; különösen olyan időkben, amikor másfelé nem lesz elfoglalva. Ne számítsunk te­hát arra, hogy Oroszország ekszpanziv törekvé­sét örök időkre kelet felé, a japán partok felé lehet konczentrálni. Egy olyan állam, egy olyan hatalmas birodalom, amelyhez hasonló hatal­mas birodalom nem volt, amióta a világ áll, nem fog megelégedni sohasem azzal, hogy az ő termelési góczpontjaitól messze keleten keresse külkereskedelmének kiutját; ezentúl is elsősor­ban itt fogja keresni. Ennek a világánál kell hogy lássuk a mi jövőnket és ezzel kell hogy számoljunk. (Elénk helyeslés a jobb- és a bal­oldalon.) Nekünk tehát ezen törekvéssel szemben arra kell törekednünk, hogy bármikor vetődik is fel ez az orosz-kérdés újból, — mert hiszen ideig-óráig, ha győzünk, el fogjuk odázhatni: lehet, hogy a jövő generáczió is menten élhet az ő támadásuktól, de meg vagyok győződve, hogy csak meg fog ismétlődni újból — bár­mikor éri a nemzetet innen ujabb támadás, déli határainkon tiszta munkát végeztünk legyen a békekötésnél. {Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy déli határainkon ne ellenség, vagy ne ál­barát, hanem valódi barát álljon, akinek támo­gatására mindig számithatunk. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) En azt hiszem, az a hit, hogy Szerbia, ha önálló létre újból szert tenne, le fogna mondani az egyesülés azon vá­gyáról, amelynek tanúbizonyságát adta a háború előtt és a háború felidézésével, téves hit. (Ugy van! balfelöl.) Az a szerb nemzet, amely az orosz ekszpanzió nak mindenesetre csak eszköze volt ebben a hábo­rúban, nem fog lemondani ezen törekvéseiről már a saját érdekében sem. Hiszen azért vált orosz eszközzé, mert valóban él benne ez a vágy és ez a, törekvés, hogy nyelvrokonaival egyesülhessen. Nekünk tehát számolnunk kell ezzel is és a dél­szláv kérdést a békénél végleg el kell intéznünk. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nekünk arra kell törekednünk, hogy a békekötés rendjén a szerb nemzetnek túlnyomó nagy része a monarchia határain belül találhassa meg boldogu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom