Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

710. országos ülés 1917 márczius 3-án, szombaton. — Csatlakozott az ellenséghez, azt ünnepélyesen fogadta, vele tüntetett, egyesek elősegítették az ellenség hadműveleteit, ünnepelték őket, tárt karokkal fogadták, minden jóval ellátták őket. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Ezek igen szomorú jelenségek. Ezek a polgártársaink, mikor az ellenség visszavonulóban volt, önszántukból távoztak az ellenséggel együtt román területre abban a hitben, hogy igen rövid idő alatt mint győztesek fognak visszajönni és le fogják szakithatni árulásuk gyümölcseit. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ezen feltevésükben azonban csalatkoztak. Csapataink a románokat Erdélyből kiverték, elfoglalták Románia nagyobb részét és a t. árulók számitásai vizbe estek. Eleinte arra törekedtek, hogy észrevétlenül, lopva visszatérjenek lakóhelyükre és otthonukat, vagyonukat megint elfoglalják ; mikor azonban látták, hogy velük szemben az igazságszolgáltatás milyen lazán jár el, hogy elmarad az a büntetés, amelyet feltétlenül vártak és amelyet magukra nézve, ugy látszik, igazságosnak is találtak, most már tömegesen jöttek. Es tudom ugyan, hogy az igazságügyminister ur közegei kihallgatják ezeket az embereket, de kihallgatás után, miután az az illető hazaáruló nem jelentette be, hogy, kérem, én mint hazaáruló jelentkezem,[legnagyobb részüket egyszerűen hazabocsátják és igy vigan folytatják azt a munkát, amelyet azelőtt folytattak. (Igaz! Ugy van! balfelől) T. képviselőház ! Vagy van nekünk törvényünk erre vonatkozólag, vagy nincs. Ha van törvényünk, akkor azt a törvényt nemcsak szabad betartani, hanem azt betartani kötelességünk, mert bocsánatot kérek, de én azt tartom, hogy a magyar állam tekintélyével nem egyeztethető össze az, hogy ilyen bűntényekkel szemben mi ugy járjunk el, mint hogyha semmi sem történt volna. (Helyeslés balfelől.) Én azt hiszem, hogy ez az eljárás hadi helyzetünk biztonságának árt, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert ezek a férfiak visszatérnek és látva büntetlenségüket, még vakmerőbbekké fognak válni, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) fel fogják bujtani azokat, akik az első esetben a büntetéstől való félelmükben hasonló cselekményeket nem mertek elkövetni. Azt kérdem tehát a kormánytól, merné-e vállalni azért a felelősséget, hogyha a következő esetben a frontunk egyik vagy másik ponton nem lesz oly szilárd, mint ma, hogy épen ezeknek az embereknek árulásából nagyobb bajok nem fognak bekövetkezni ? (Igaz! Ugy van! balfelől.) De, t. ház, ez az eljárás nézetem szerint nem egyeztethető össze azzal a méltányossággal, amelylyel a kormány tartozik a hazához hű maradt lakosság iránt. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) A Székelyföldön megtörtént az, hogy egyes községekben a betörő oláh csapatok székely embereket kényszeritettek arra, hogy bizonyos feladatokat vállaljanak. Amikor csapataink oda benyomultak, ezeket a férfiakat börtönbe vetették és ezen férfiak ma is börtönben vannak. (Elénk •mozgás balfelől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. Tehát bocsánatot kérek, de ha lehet ezeket a székely embereket, akikről legalább is többékevésbbé nyilvánvaló az, hogy nem önszántukból, hanem kényszerítve követték el azt, amit tettek, mai napig is börtönben tartani, azok pedig, akikről minden veréb a fán csiripeli, hogy mit csináltak, azok szabadon járnak és folytathatják a maguk gaz munkáját — (Ugy van! Ugy van! balfelől.) erre csak azt mondhatom, hogy ez nem fér össze sem a magyar állam tekintélyével, sem egy gondos és tudó kormány felelősségérzetével. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Felkiáltások a baloldalon : 'Hallatlan !) Fráter Loránd : Botrány ! Laehne Hugó : Ezek kapnak nemzetiségi szineket ! Gr. Bethlen István : Nem folytatom tovább ; t. ház, az erdélyi kérdéseket. Számtalan volna még, amit érinteni lehetne. Csak egy konzekvencziát akarok levonni és ez az, hogy az erdélyi háború példáját nyújtja nekünk annak : milyen veszélyeket rejt magában az, ha egy kormányzat huzamosabb ideig nem veszi figyelembe, vagy semmibe sem veszi egy egész országrész érdekeit. Héderváry Lehel: Küldte a voksokat! Laehne Hugó: Mandátumot szállított! Fráter Loránd: Akkor jó volt! Gr. Bethlen István: T. ház! A háború után itt mindennek, de mindennek meg kell változni. Mert az a rendszer, amely csak akkor orvosol és csak akkor gyógyít, hogyha az orvoslást kérők megett oly erő áll, amelyet negligálni csak azért nem szabad, mert esetleg a hatalom birtoklása ez által veszélyeztetve lenne, Erdélyben a háború alatt bebizonyította teljes ürességét és teljes sivárságát. (Ugy van! Ugy van ! a balés a s.í'élsöbaloldalon.) Vannak, t. ház, a magyar állam fenmarudásának olyan alapigazságai, amelyek igazságok maradnak minden körülmények közt, akkor is, hogyha az ezen igazságokat képviselők ereje meggyengült. A feladat tehát itten az, hogy félretéve minden pártszempontot, össze kell fogni mindenkinek abból a czélból, hogy a háború után jóvá tegyük azokat a nagy mulasztásokai;, melyeket a magyar állam, a magyar közvélemény, a magyar nemzet, a magyar parlament pártkülönbség nélkül Erdélylyel szemben elkövetett. (Ugy van ! balfelől.) Erre azonban szükséges, hogy a kormány már ma is készen álljon e feladat teljesítésére, hogy az erdélyi társadalom vezető tényezőinek bevonásával már ma is arra törekedjék, hogy egy szerves programmot dolgozzon ki, amelylyel Erdély jövőjét meg lehet menteni. Erről kötelessége gondoskodni; mert ha ezt nem teszi, mindazon bajok, melyek ma megvannak, a háború után fokozott mértékben fognak jelentkezni. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Csak a háború után fognak bekövetkezni annak konzekvencziái, hogy Erdély vagyoni viszonyaiban s nemzetiségei erőforrásaiban egy eltolódás követ-