Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

140 7 Iá. országos ülés 1917 m működjenek. Van azonkívül a háború utolsó eszten­deje óta minden vármegyében egy fogoly felügyeleti tiszt is, A mezőgazdasági érdekű beadványokat és ügyeket bürokratikusán intézteti el az alispán valamely közigazgatási tisztviselővel. Ezzel a rendszerrel azonban valóban nem vihetjük előre a mezőgazdaság céljait. En máskép rendezném be a dolgot, de itt már katonai szervezetet létesitenék. A vármegyei szer­vezet élére neveztessék ki egy mezőgazdasági biztos az illető vármegyéből származó gyakorlott, jó mezőgazda, aki kellő közigazgatási és kormány­zási érzékkel bir és aki a tartalékban vagy nép­felkelésben tiszti rangot visel. Súlyt helyezek arra, hogy tiszti rangot viseljen. Ezt tiszti minőségben kinevezném az illető vármegye részére vármegyei gazdasági biztosnak, de a mezőgazdasági diktatúra alá rendelve. Korlát­lan intézkedési jogot adnék neki oly értelemben,, hogy ne függjön az alispántól, a mezőgazdasági tanácstól, hanem véglegesen legyen jogosult intéz­kedni a mezőgazdasági- diktatúra által megsza­bott határokon belül. Segítségére rendelném a gaz­dasági felügyelőt és egy közigazgatási központi fogalmazót. Melléje beosztanék egy-két tisztet. Fel­adatává tenném első sorban azt, hogy személye­sen és a közigazgatási hatóságokkal való közvet­len érintkezés utján tájékozást szerezzen a vár­megye minden irányú mezőgazdasági szükségletei iránt. Az ő feladata lenne a mezőgazdasági czélra szárit hadifoglyok, katonai munkásosztagok és katonai lovak igénylése és a vármegyében való elosztása, de nem az egyes gazdák czéljaira való tekintettel, hanem mindig a többtermelést tartva szem előtt. Az ő feladata lenne a fegyelmi hatás­kör gyakorlása a hadifoglyok, munkásosztagok és a katonai lovak mellé beosztott személyzet felett. Eddig is az volt a legnagyobb anomália, hogy ezek felett nem volt megfelelő fegyelmi hatóság. Büntetés nélkül, szigorú kéz nélkül nem lehet eredményt elérni, a távoli fogolytáborokba pedig nem lehet szaladgálni a panaszokkal. A vármegyei mezőgazdasági bizottság mellé beosztott tisztnek feladata lenne egyrészt ellenőrizni azokat a mező­gazdákat, kik hadifoglyokat, munkásosztagokat, katonalovakat kaptak, hogy eleget tesznek-e az előirt feltételeknek, másrészt pedig kiszabni a hadifoglyokra és munkásokra a szükséges fegyelmi büntetéseket. A mimkásosztagokra nézve póttes­teikhez kellett panaszszal fordulni. A büntetésnek csak akkor van hatása, ha azt gyorsan és a hely­színen szabják ki. A munkásosztagokat távolról fegyelmezni nem lehet, ép azért olyan hatáskört adnék ennek a tisztnek, mint a hadtápvonatpa­rancsnokságok alá rendelt csoportparancsnoksá­goknak van. Attól az időponttól kezdve, mikor a vár­megye területére küldik a katonai munkásoszta­gokat, vagy a katonai lovakat mezőgazdasági czélra, ezek felett a parancsnokság a vármegyei mezőgazdasági biztost kell hogy illesse ugy fegyelmi, lárczius 16-án, pénteken. mint beosztási tekintetben, valamint az egyes gazdák mulasztása esetén a tőlük való elvonás tekintetében is. Mert lehetetlen volt az eddigi állapot. Ha valamely vármegye részére valamely póttesttől kivezényeltetett a múltban bizonyos számú ló, vele küldtek egy őrmestert is, lat, ha a gazda nem tartott tyúkkal, kalácscsal, akkor ez azt jelen­tette, hogy rossz az ellátás, súlyos a munka, nem lehet otthagyni a katonai lovat a hadi érdek sé­relme nélkül s akkor a póttest parancsnoka — rendesen idegen nemzetiségű — gondolkozás nél­kül elvonta a mezőgazdától a lovakat, anélkül hogy meggondolta volna, mit jelent az, ha aratás idejében máról holnapra kifogják az .aratógépek­ből a lovakat és hagyják kiperegni a gabonát. Ezen az anomálián csak ugy lehet segíteni, ha a vármegyei gazdasági biztos rendelkezése alá bo­csáttatnak ezek az osztagok ugy fegyelmi, mint mezőgazdasági szempontból. Költséget is kimé­lünk meg ezzel. A múlt esztendőben tapasztal­tam, hogy egyik tüzérpótüteg parancsnoksága a szomszéd vármegyébe négy lovat küldött mező­gazdasági munkára. A négy lovat minden négy hétben egy tiszttel és egy állatorvossal megvizs­gáltatta, hogy megfelelő kondiczióban vannak, daczára annak, hogy altiszt is volt a négy ló mel­lett. Ha a vármegyei mezőgazdasági biztos mellé beosztott tiszt lovastiszt, vagy a lóhoz ért, akkor felesleges, hogy a vármegyében lévő katonalovak 10—15-féle póttestjei minden héten kiküldjenek egy-egy tisztet egy-egy állatorvossal a lovak kondicziójának megállapítására, mert az a beosz­tott lovastiszt végig tudja vizsgálni az egész vármegyében lévő' katonalovakat. Felesleges költségtől kíméljük meg a katonai kincstárt és minden bizonynyal sokkal jobban lehet ellenőrizni ezeket a katonalovakat, ha egy­séges vezetés alatt vannak s a közelben tudják az érdekeltek az illetékes tisztet. Ugyancsak a mezőgazdasági biztos feladata volna a vármegye területén a mezőgazdasági fel­mentettek nyilvántartása és ellenőrzése abban a tekintetben, hogy tényleg mezőgazdasági munkát végeznek-e és eleget tesznek-e azoknak a feltéte­leknek, amelyek mellett az ilyen felmentéseket engedélyezik. Természetesen nem szabad, hogy hatáskörébe tartozzék több, mint az, hogy abban az esetben, ha valamely felmentett ellen panasz merülne fel, csak javaslatot tehessen a felmentés visszavonására, de a szükséges intézkedést igen. természetesen csak a mezőgazdasági diktatúra felmentési osztálya végezhesse. Igen lényeges feladata volna ennek a vár­megyei mezőgazdasági szervezetnek a vetőmag ellátásának intézése is. Szerény véleményem sze­rint a vetőmag kérdése tulajdonképen Kolumbusz tojása. A gyakorlatban azért megy ez a dolog oly nehezen, mert amikor az illető terményt learat­ták és betakarították, megjelennek a Haditermény szorgalmas bizományosai, összeszedik a terményt, gondoskodnak, hogy azokat minél hamarabb el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom