Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-714
márczius 16-án, pénteken. 141 714. országos ülés Wlf . vigyék a vidékről, ugy bogy mire megállapították azt, bogy mennyi a vetőmagszükséglete az illető vármegyének, akkor már régen árkon-bokron túl van az a termény, amely az illető vármegyében termett s amelyre nézve sokkal megfelelőbb és alkalmasabb lett volna, ha ugyanott vetik el. A gyakorlatban aztán, ha nagynehezen ki is utalnak az illető vármegye Tészére vetőmagvat, semmi esetre sem annyit, mint amennyi a szükséglet, azt Erdélybe Dunántúlról hozzák vag)' viszont ; olyan vetőmagot hoznak, amely a helyi viszonyoknak nem felel meg ; igen gj^akran egy vaggon vetőmagot 4—5 helyről szednek össze, ugy hogy nem lesz egynemű a vetés, sőt elég gyakran visszalélés is jelentkezik, amennyiben a vetőmag helyett selejtes minőség érkezik. Mily könnyen lehetne ezeket a bajokat eliminálni. Annak a vármegyei gazdasági biztosnak feladata volna az őszi és a tavaszi vetési szezon előtt megállapitani idejekorán, hogy körülbelül mennyi a vetőmagszükséglete a vármegyének ? Erre a czélra felhasználhatja a közigazgatási szerveket, de azonfelül, mint odavaló gazda könynyen megszervezheti magának az egész megye területén az összeköttetést, ugy hogy hazafias, önzetlen, fizetésnélküli bizalmiférfiak tájékoztathatják őt a szükségletről. Nem olyan fontos, hogy ez a megállapítás egészen pontos legyen, inkább számítson többet, mint amennyire szükség van. Azonban, amidőn megállapította a makszimális szükségletet, akkor a gazdasági felügyelő bevonásával válaszsza ki a megye terméséből az alkalmas vetőmagot és azt foglalja le vetőmag czéljaira a H. T.-nél, nem véglegesen, csak feltételesen. Ennek nem lehet akadálya. Hiszen amikor a magot el kell vetni, akkor még nem lehet olyan nagy a szükség az országban, hogy feltétlenül el kell azt vinni arról a vidékről. Ilyenformán minden vidéken ott lehet hagyni feltételesen az azon a helyen termelt megfelelő vetőmagnak valót, A további eljárás az lenne, hogy minden vármegyei biztos felérjeszti jelentését a mezőgazdasági diktatúrának a megye vetőmagszükségletére nézve. A d'ktatura a felterjesztések alapján számba veszi, hogy mekkora kvantumot kontingentálhat az illető vármegye részére. Ebben a tekintetben egybe kell vetni természetesen az élelmezési és hadiczélokal is. Ha azután értesítette a vármegyei mezőgazdasági biztost, hogy mennyi vetőmago' engedélyezhet, akkor az a megyei érdekeltek között a saját hatáskörében is meg tudja csinálni az elosztást, a többletet pedig elszállíthatja a Haditerménynek. Ezzel a megoldással, amely egyelőre csak feltételes visszatartása a vetőmagnak, elérnők azt, hogy arról a vidékről kapnók a magot, ahol az termett, ahol az már akklimatizálódott, a legjobb vetőmagot kapnók, mert a helyi emberek saját érdekeiket mindenesetre sokkal jobban meg fogják védeni, mint a Haditerménynek ad hoc tisztviselői és azonkívül a felesleges vasúti kocsikáztatás elmaradása is igen sok hadiczélt szolgálna. A vármegyei mezőgazdasági biztos lényeges feladata volna •> a megye mezőgazdaságai részére szükséges üzemanyagok biztosítása is. Ma mindenki addig maga talpal, hogy beszerezze magának az üzemanyagokat. Ezt is egységesen kell megszervezni. Milyen megkönnyítés volna a gazdára, ha üzeme anyagszükségletét egy szervnél, a vármegyei biztosnál tudná bejelenteni. Ez összeállítja a vármegye szükségletét és bejelenti a mezőgazdasági diktatúrának, ahol számba veszik az egész országngak szükségletét és központilag intézik el, kire mennyi jut. Mennyivel kevesebb volna a visszaélés, továbbá a panasz a központok ellen, ha pl. a korpát nem a központok osztanák el, nem a központok mérlegelnék, hogy a gazdasági felügyelők bejelentéseit milyen arányban honorálják, hanem egységesen szerveznék azt, a vármegye szükségletét bizonyos nagyobb időszakra megállapítva a vármegyei mezőgazdasági biztos jelentené be a mezőgazdasági diktatúrának és az osztaná el az egyes vármegyék részére a kontingenst abból a rendelkezésre álló készletből, amelynek nagyságát viszont a központokból közvetlenül tudná meg. így az illető mezőgazda bizonyosan megkapná a részére megállapított kvantumot, mert ez esetben a mezőgazdasági diktatúra ellenőrizhetné, hogy az illető központok tényleg le is szállítják az árut. Egy következő kérdés volna a könnyebb vasúti szállítás biztosításának kérdése. Az üzemanyagokat megszerzi a mezőgazda, de nem tudja birtokára szállítani. A Central-Transport-Leitung ujabban, ugy látszik, nem is igen honorálja a földmivelési minister ur felterjesztéseit sem. Egyenként jönnek ezek a vasúti szállítási kérések ; sok munkát vesz talán igénybe feldolgozásuk. Mennyivel egyszerűbb volna, ha ezeknek a szállításoknak kérdését a mezőgazdasági biztosokon keresztül bonyolítanák le, akik előre megállapítanák az illető vármegyék szükségletét, lehetőleg vaggon-tételekbe csoportosíthatnák a szükségletet, mert a vaggonáru leszállítása mindenesetre sokkal könnyebb. Ilymódon egy kis előrelátással igen sok mezőgazdasági késedelmet és kárt lehetne elhárítani. (Helyeslés baljelól.) Ami a műveletlenül maradt szántóföldek kannái megművelését illeti, belátom, hogy ez egy igen nehéz kérdés, ha ezt a központból, a ministeriumokból óhajtják megoldani. Ellenben ha deczentralizáljuk a kérdést vármegyénként és a vármegyei mezőgazdasági biztos feladatává teszszük, akkor az könnyebben megoldhatja a feladatot. A gyakorlatban ezt a következőképen képzelem. (Halljuk! Halljuk! baljelól.) Mindenekelőtt meg kellene állapítani, hogy nem visszaélés folytán maradt-e az a föld műveletlenül, mert ha igen, akkor büntető szankczióval kényszeriteném az illetőt, hogy szántóföldjét művelje meg. Ami már most a feltétlenül műveletlennek maradt szántóföldet illeti, hogyha az kisebb terület, a szomszédságban levő
