Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-714
714. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. 139 gazdasági felmentések revízióját keresztülvinni és ennek volna feladata a mezőgazdasági felmentések nyilvántartását és ellenőrzését végezni, valamint a póttestek ellen felmentési ügyekben beadott és tudomásom szerint igen nagyszámú panaszok megvizsgálása és a szükséges elégtétel szolgáltatása. A harmadik osztály volna a munkásügyek osztálya, melyben egyesíteném a földmivelésügyi ministerium VI. ügyosztályából a hadifogolyügyeket a honvédelmi ministerium mezőgazdasági osztályának B. osztályával. Ennek az osztálynak volna feladata az összes hadifogoly-ügyek lebonyolítása, a katonai munkásosztagok kieszközlése, szétosztása, nyilvántartása stb. Közmunkakérdések, mezőgazdasági szabadságolások, érintkezés hadifogoly ügyekben a pozsonyi katonai parancsnokságokkal volna további feladata ennek az osztálynak. A negyedik osztály volna az igás fogatok ügyeinek osztálya. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ügyköre a honvédelmi ministerium mezőgazdasági C. osztályának ügyköre lenne ugy, amint az ma van. Ehhez járulna a köziga kirendelésének kérdése. ' Az ötödik osztály a legfontosabb, mert ez a vetőmag és a gazdasági üzemanyagok ellátásának osztálya. A vetőmagvak visszatartása, az üzemanyagok beszerzése, biztosítása, kiosztása, ezeknek szállítási ügyei és az összeköttetés a szállítási parancsnokságokkal volna ennek az osztálynak feladata. (Helyeslés bal felől.) A hatodik főosztály munkaköréül adnám a műveletlenül maradt földek katonai megművelésének kérdését, amelyre a legnagyobb súlyt helyezem, mint arra beszédem elején rámutattam, különösen azért, mert az elmúlt esztendőben is hatósági megállapítás szerint 100.000 katasztrális holdat meghaladó terület maradt műveletlen. Ugyanannak az osztálynak munkakörébe osztanám az ellenséges betörések által sújtott területek mezőgazdasági ügyeinek intenzivebb támogatását. Végül pedig — és itt egy kissé ki akarok térni — rá kívánok mutatni arra, hogy sajnálatosan tarjasztaltam sok helyen az országban, hogy igen nagy területei vannak az országnak megműveletlenül, daczára annak, hogy ezek a földek oly tulajdonosok kezében vannak, vagy oly jogi személyek rendelkezése alatt állanak, kiknek csak hanyagságán, vagy nyerészkedési szándékán múlik, hogy a földek nem műveltettek meg. Ezeknek az eseteknek elhárítására kormányrendeletet adnék ki, melyben büntető-szankczióval sújtanám azt a mezőgazdát, illetve jogi személyt, ki a tulajdonát képező, vagy rábízott szántóföldeket daczára annak, hogy a rendelkezésére álló erői megvannak, akár hanyagságból, akár nyerészkedésből nem művelte meg. Két példára fogok hivatkozni. Az egyik 1915 elején történt. Egy bankczég egy 2000 kat. holdat meghaladó birtokot vásárolt a háború utáni parczellázás czéljára. Ugyanezen alkalommal a tulajdonos kedvezményes áron eladta a vevőnek az élő instrukcziót is. A bank észrevette, hogy az élő instrukcziónak rögtöni eladásával jó üzletet csinál, tehát eladta azt, a földekből pedig alig pár száz holdat felesben kiadott a környék lakosságának, a birtok nagy részét pedig műveletlenül hagyta. A számítása az volt, hogy arra az egy esztendőre nagyobb befektetést nem érdemes a birtokon koczkáztatni, a kamatveszteség egy része megtérült az élő instrukczió eladásának különbözetéből, a kamatveszteség másik részét pedig a föld értékemelkedése fogja ehminálni. A másik eset ugyancsak mintegy 2000 kat. holdon történt. Egy tőkeerős pénzintézet zár alá vette a birtokot azon a czimen, hogy a tulajdonos nem fizeti a kamatokat és nem műveli a földeket, A zár alá vett birtokról eladta az instrukcziót, s a földet már három esztendeje műveletlenül hagyta, legfeljebb ímmel-ámmal néhány holdat műveltet. Már csak ebben a két esetben is több ezer holdra rug az a terület, mely műveletlenül maradt. Ha mindenre hozunk kormányrendeleteket, ha mhtden helytelen lépését a honpolgárnak büntetjük, nem kell-e büntető-szankcziót statuálni ilyen esetekre is? Nem nagy kára-e a hadviselésnek ós az ország érdekének, hogy ezernyi meg ezernyi hold marad szántatlanul és műveletlenül csak azért, mert egyes czégek hanyagságból vagy nyerészkedésből ugy találják meg számadásaikat, hogy ha nem állítják De ezen birtokot a megfelelő élő és holt instrukczióval és inkább nem művelik meg azt. E tekmtetben még tovább mennék, én még a vetésforgóra is tekintettel lennék. Mindenhez hozzá lehet .szokni, a háborúhoz is hozzászoknak az emberek. Immár a harmadik esztendőben látjuk, hogy mennyire kitanulmányozták azt, hogy némely ipari termény milyen óriási jövedelmet hoz, ezzel szemben pedig a maximált szemes terményeknek jövedelme sokkal csekélyebb. Mi lesz ennek az eredménye, ha még néhány esztendeig eltart a háború ? Éá fogják magukat vetni egyes szemfüles, nyerészkedő emberek oly terményekre, melyek magas ipari áruknál fogva megadják a földnek egy esztendőben a teljes értéket, nem törődve azzal, hogy ezáltal esetleg kizsarolják a földet és megzavarják több évi üzemtervüket. Számításaikat igy is megtalálják. Kérdem, megengedheti-e a kormányhatalom ezt a veszedelmes elfajulást, nem kell-e már előzetesen berendezkedni ezen visszaélésekkel szemben ? Hiszen máris milyen nehézségeket okoz a szemestermények hiánya. Az ilyen eshetőségek ellen védekezni kell és kqrmányintézkedést kell statuálni szigorú büntető-szankcióval. T. ház ! Továbbmegyek az én szántóföldek harcterének megszervezési ideám fejtegetésében. Az igazi gyakorlati munka a periférián, a vármegyékben van. Mint láttuk előbbi előadásomból, a vármegyében működnek az u. n. vármegyei gazdasági munkabizottságok, illetve kellene hogy 18*
