Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

714. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. 137 .tani Erdélybe. Megkereste Bécsben a kereskedelmi ministeriumnak a hadügyministeri umban levő ekszpozituráját is, hogy támogassa ügyét a CentralTransport-Leitungnál, de daczára annak, hogy maga a földmivelésügyi ministerium is erélyes távirattal fordult ugyanide, a négy fogaskerék máig sem érkezett meg. még vasútra sem lehetett adni. Pedig mit jelent ez egy 80 lóerős szántógéjinél ? Azt, hogy éjjel-nappali üzem mellett naponta 10— 12 katasztrális hold maradt szántatlanul. A hadifoglyokról beszéltem már 1915-re vonatkozólag, most részletesebben szólok 1916-ra nézve. A panasz azelőtt az volt, hogy a mezőgazdáknak igen kevés hadifoglyot engedélyeztek. Aki ismeri az erdélyi viszonyokat, tudja, hogy Hunyad vármegye a legnagyobb vármegye Erdélyben. Van tiz járása, öt rendezett tanácsú városa és 473 községe s ennek daczára csak 600 hadifoglyot kapott. Hogy legyen elég 600 hadifogoly ilyen nagy vármegye mezőgazdasági munkásszükségletére akkor, amikor hónajjról-hónapra szaporodik a bevonultak száma? Ezzel szemben untalan halljuk a frontról érkező ismerősöktől, hogy a front mögötti munkáknál mily tömérdek sok a hadifogoly, akik komoly munka helyett csak a legyet űzik a lábszárukról. Csak egy esetet emlitek. Beszélni akarok arról az albániai útról, melyet 1916 áprilisában kezdtek épiten Skutari, Allessio, Miloti, Mamuras, Vora, Durazzo és Fieri között. Ezer meg ezer román és orosz hadifogoly van ott, tömérdek osztrák munkásosztag és több, mint 100 tiszt ; és háromnegyed év múlva is van még ott egy 18 kilométeres szakasz, melyen nem mehet keresztül semmiféle stafli, vagy trénszálitmán}r a nélkül, hogy három-négy ló oda ne pusztulna a mocsárba. Kérdem, miért tartják azt az ezer és ezernyi foglyot, ha olyan vidéken nem tudnak egy utat rendbehozni, ahol 18 kilométeres mocsaras vidék kivételével mindenütt sziklás talajon vezetnek keresztül az utak? Talán helyes volna, ha a földmivelésügyi minister ur felhívná az illetékes tényezőket, hogy vizsgálják meg kissé, hogy ezekben a frontmögötti relácziókban milyen arányban veszik igénybe a hadifoglyokat. Meg vagyok róla győződve, hogy el lehetne vonni azok 50%-át és ha ennek az elvont 50%-nak csak 10%-át a mezőgazdaságnak bocsátanak rendelkezésére, nagyon meg leszünk elégedve, mert azzal a százezernyi többlet hadifogolylyal mindenesetre fogunk annyi munkát produkálni a háborús czél érdekében, mint amennyit az összes hadifoglyok produkálnak a front mögött. (TJgy van! baljelől.) Rá akarok térni arra az általános fejetlenségre, amely a mezőgazdasági kérdések hatósági intézésében uralkodik. Számtalan fórumuk van a mezőgazdasági vonatkozású kérdéseknek és igy a sok bába között elvész a gyeTek. Az a szegény mezőgazda, aki akkor, midőn földjeit minél jobban ki akarja használni, tulajdonképen a háborús győzelmi czélt szolgálja, képtelen eligazodni a sok fórum között, amelyeknél mezőgazdasági KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. vonatkozású dolgait kell lebonyolítania. Lássuk csak kissé, micsoda hatóságokkal van dolga a mezőgazdának. Nemde elsősorban a földmivelésügyi minister az ő legmagasabb fóruma, taValy óta a honvédelmi minister urnak is szerepe van. Felmentési ügyekben a községi elöljáróság, a főszolgabiróság, a főispán az ő hatósága, továbbá a földmivelésügyi ministeriummal, a honvédelmi ministeriummal és a hadüg}mnnistériummal is van tulaj donképen dolga. Ha vetőmagot akar beszerezni, fordulhat a főszolgabíróhoz, az alispánhoz, a gazdasági felügyelőhöz, a földmivelésügyi ministerhez. a Haditermény Részvénytársasághoz, a Mezőgazdák Szövetkezetéhez. Ha üzemanyagot akar beszerezni, a különféle központok közül nem tud tájékozódni, hogy melyikhez forduljon. És mindezekhez Mába fordul levéllel, Írással. Ezekre feleletet nem kap. Személyesen kell eljárnia, nem is egyszer, hanem többször ahelyett, hogy ezen idő alatt odahaza dolgoznék és a nehéz viszonyok között földjeit művelné. Kérdem, nem volna-e helyesebb a mai nehéz viszonyok között valamiképen egységesíteni a kérdést és egy fórumot Idjelölni annak a szegény mezőgazdának, mondjuk, a vármegye székhelyét, ahova mindenféle ügyesbajos mezőgazdasági ügyeivel sikerrel fordulhasson, nem pedig száz felé. Küldözgetik Poncziustól Pilátusig s ha véletlenül valamelyik fórumnál egy kevés eredményre talál, mondjuk pl. a Mezőgazdák Szövetkezeténél hozzájutott a vetőmaghoz, hiába örül, hog};" a kellő forrásra rátalált, mert a legközelebbi alkalommal úgyis már régen más fórum hivatott az illető kérdés elintézésére. Hasonló bizonytalan és nehéz helyzet, hogy ne mondjam, jogbizonytalanság van a rendeletek terén is. Palugyay t. képviselőtársam alapos beszédében kimutatta, milyen kapkodó, minden komoly előrelátás és megfontolást kizáró módon, szinte gyárüzemszerüen jöttek a világra a sokszor egymásnak ellenmondó, sokszor érthetetlen, elhamarkodott vagy elkésve kia,dott rendeletek. Szterényi József t. képviselőtársam kimutatta, hogy nálunk múlt évi szeptember 25-éig 981 rendeletet bocsátottak ki s ezzel szemben Németországban október 21-éig csak 434 rendelet adatott ki. Ennek a számbeli aránytalanságnak ellenére Németországban már rájöttek arra, hogy kell valamit a közönség érdekében csinálni abban az irányban, hogy a rendeletek útvesztőjében el ne veszszen. A birodalmi gyűlésen egy német képviselő oly hivatal felállítását javasolta, amelyhez bizalommal fordulhat a közönség abban a kérdésben, hogy szabad-e valamit cselekednie vagy nem? Nem vagyok barátja ilyen hivatal felállításának, mert annak a mezőgazdának amúgy sincs ideje beszaladni minden egyes esetben a rendeletmagyarázó hivatalba tanácsért. Vegyék revizió alá, helyezzék hatályon kivül az elavult rendeleteket, dolgozzák újból át és próbáljanak a mezőgazdasági évad kezdetén, a maga idejében, nem elkésve valami egységes rendelkezést kiadni, hogy Ifi