Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

136 714, országos ülés 1917 ismeretesebben hajtották végre a rendeleteket. Ezen is változtatni kell. Egy harmadik kifogás a munkásosztagok fegyelmi kérdésére vonatkozik. Ez a kérdés egyáltalában nem volt tisztázva. Kiküldték a munkásosztagokat, az osztag megérkezett egy altiszt vezetése alatt. Ha akart, dolgozott, ha nem akart, nem dolgozott. Messze volt a póttest, amelynek fegyelmi joga volt felettük. A csendőrnek nem volt joga megbüntetni a katonát, ha lenitens volt. Se szeri, se száma az anomáliáknak. Még sokkal nehezebb volt a helyzet a katonai lovakkal kiküldött legénységnél. Ha ezeket tyúkkal, tojással nem tartották, akkor ezek délután 6 óráig sem dolgoztak. Hiába adta ki a honvédelmi minister a rendeletet, hogy a munkaidő napkeltekor kezdődik és naplementekor végződik délben 2 órai pihenővel, a minister rendeletét kutyába sem vették, különösen a közös póttestektől kiadott lovak mellé rendelt katonák. Ezek a póttestek kiküldöttek egy altisztet, annak kiadták a rendeletet, hogy a lovak megbízva jöjjenek vissza, délután 6 órakor, ami az előreigazitott nyári időszámítás mellett öt órának felel meg, a legtöbb helyen bevonultak. Beszélhetett nekik a gazda, beszélhetett a fogolyfelügyeleti tiszt, akinek némi ellenőrzési joga lett volna e tekintetben, ők bevonultak és ha a gazda erélyes volt és követelte, hogy tovább dolgozzanak, akkor egyszerűen elvitték a lovakat ugy, hogy az a gazda, aki egyszer megégette a száját, meg volt elégedve, ha öt óráig is dolgoztak. De ezzel teljesen demoralizálták a környék lakosságát. A gazda mindent kénytelen volt tűrni, mert a póttestele altisztjeivel nem birt, a honvédelmi ministerhez pedig hiába ment panaszszal. Nagyon jól emlékszem, hogy egyszer előadtam ezt az anomáliát a honvédelmi ministeriumban egy magasrangu urnak és javasoltam, hogy a fegyelmi kérdést valamikéjien szabályozni kellene, ugy hogy gyakorlati eredménye is legyen, mert najn hat kiló zabot kívánni a mai drágaságban egy ló részére, délután 5 órakor beszüntetni a munkát és déli 11-től l-ig nem dolgozni : ez nem lehet czélja a hadvezetőségnek. Azt a választ kaptam: »Belátom, hogy tökéletesen igazatok van, de azt javaslom, ne bolygassuk a kérdést, mert a hadvezetőség úgyis rossz szemmel nézi a lovak kiadását és egy ilyen fellépés könnyen maga után vonhatná az összes lovak bevonását.« Hát mit tehettem? Hallgattam. De most azért hozom fel a dolgot, mert a mostani időben lehet a bajon segíteni, most még nem veszélyeztetjük az idei mezőgazdasági üzemet. Hiszem arnig a hordásra kiadják a lovakat, — s ez a legfontosabb — talán •meg lehetne szüntetni a fonák helyzetet. Egy következő kifogásom, nem annyira a honvédelmi mezőgazdasági osztály ellen, hogy a műveletlenül maradt földeket nem próbálták katonailag megműveltetni. Olvastam ugyan tavaly egy rendeletet, mely mintegy beharangozója akart lenni annak a gondolatnak, hogy ezt meg kellene lárczius 16-án, pénteken. tenni, de tényleg nem történt e téren semmi. Már pedig, ha számba veszszük, hogy az elmúlt évben több mint százezer katasztrális hold maradt vetetlenül, s ha egy holdra csak 5 mm. termést számítunk, ez már 5000 vaggon terméstöbbletet jelentett volna. Ennek értékét csak 4000 koronájával véve, ez már 20 milliós kár. De nem a vagyoni kár a lényeges, hanem az, hogy nem termett meg ez az 5000 vaggon gabona, 'amelyre annyira szükség lett volna. Ha meglett volna, ha kaptak volna a honvédelmi ministeriumban erre a czélra vetőmagot, — mert ezen múlt a dolog, hogy nem kaptak — akkor talán nem azt a feleletet kellett volna a földmivelésügyi minister urnak Mezőssy t. képviselőtársamnak adnia, amit adott : t. i. hogy elismeri, hogy akként volt kénytelen kiadni az ujabb rekvirálásra a rendeletet, hogy még a négy sertés hizlalására szánt tengerit is vigyék el, mert égető szükség van rá ! Most bucsut véve a honvédelmi ministerium mezőgazdasági osztályától, áttérek azokra a hibákra, melyek kizárólag a földmivelésügyi kormányt terhelik. Egyik legjelentősebb baj a vetőmag ellátása körül merült fel. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Előttem szólt t. képviselőtársaim már többen különféle formában felpanaszolták az e tekintetben felmerült anomáliákat. Hogy hihetetlen volt a szervezetlenség, a tömérdek panasz is mutatja. Hogy a legéletrevalóbb emberek is sokszor a leglehetetlenebb helyzetbe kerültek, arra nézve csak egy példát említek. Mikor az erdélyi menekülés idején a kormány széles területekre nézve evakuálást rendelt el, egy mezőgazda beszállította összes szalmás terményeit — a tengerit nem, mert az még szerencsére nem volt betakarítva — a vetőmagot is, a Haditermény bizományosának, de kikötötte, hogy amennyiben elmúlik a veszedelem, a szalmás termények vetőmagját adják vissza. A veszedelem azon a vidéken hamarosan elmúlt, de a vetőmagot a mezőgazda mégsem kapta vissza s igy hiába szántotta fel és készítette el tökéletesen búza alá az ő 350 holdját : egy szem búzát sem vethetett el, sőt a cselédei konvencziójára sem kapott vissza egyetlen szemet sem. Ezer szerencse, hogy azon a vidéken a jámbor román nép megelégszik a tengerivel is. Nagy baj az is, hogy a mezőgazdasági üzemi anyagokról sincs kellő gondoskodás — nem mondom, minden ágban, mert hiszen az előbb felhoztam, hogy a benzin- és az olaj ellátás dolgában eddig ideálisak voltak az állapotok. Nem tudom, mi lesz ezután % Nagyobb, hogyha meg is szerzi a gazda az üzemi anyagot, akkor sem tud vele mit csinálni, mert akkor következik a legnehezebb kérdés : a szállítás kérdése. Tudok esetet, hogy egy szántógéphez négy fogaskerék kellett. Az illető gazda a múlt év augusztusa óta nem volt képes azt a négy kereket megkapni, pedig csak 7 mm.-ről volt szó, amit Csehországból kellett volna leszälli-