Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

714. országos ülés 1917, Hogy álltunk a hadifogoly-ügygyel ? 1915-ben tudjuk, megindult a hadifoglyoknak mezőgazdasági czéíra való kiadása. Hogy a gyakorlatban miképen vitetett keresztül ez a dolog, arról, azt hiszem, élénk emlékei vannak mezőgazdatársaimnak. Nem a legkellemesebbek. (Ugy van ! a báloldalon.) Örökös szekatúrának és kellemetlenkedésnek voltak kitéve. Ugy a katonai, mint a polgári hatóságok hi perhumanizmusbari szenvedtek. Ha annak a fogolynak nem tetszett dolgozni, akkor egyszerűen megszökött. Ennek a következménye az volt, hogy vége-hossza sem volt a vekszálásoknak, a szekatúrának és ráadásul azzal büntették meg az illető mezőgazdát, hogy elvették a többi nála lévő hadifoglyot. Nem gondoltak arra, hogy tulaj donképen nem a mezőgazdának adják ezt a hadifoglyot, hanem a háborús czélt szolgálják azzal, hogy ha hadifoglyokkal műveltetik meg a földeket. (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) Hasonló nehézségek voltak 1915-ben a katonai munkásosztagok kiadása tekintetében is. Divatba jött ugyan ez is, de általános volt még a panasz, hogy többnyire idegennyelvü és igen gyakran iparosokból összeállított munkásosztagok lelkiismeretlen és felületes munkája csak a benszülött lakosság demoralizálására adott alkalmat. (Ugy van I a haloldalon.) Egyáltalában az 1915. évi u. n. mezőgazdasági támogatásoknál az a szellem vezette az eljáró katonai és czivil egyének működését, hogy tartsa szerencséjének a mezőgazda, hogyha bárminő támogatásban részesül. Tudni sem akartak arról, hogy az ország léte fűződik ahhoz, hogy a mezőgazdák a köz érdekét szolgáló munkájukban ne hátráltassanak, hanem minél jobban támogattassanak. Egyszóval egységes szervezésnek, intézkedésnek 1915-ben, a habom második esztendejében egyáltalában nem találtuk nyomát. (Igaz! ügy van 1 a haloldalon.) T. ház ! Nem akarok hosszadalmas lenni (Halljuk ! Halljuk ! a hátoldalon.) és ezért áttérek rövidesen az 1916. évben tapasztaltakra. A tavasz derekán a mezőgazdálkodás erdekében egy czéltudatos kormányintézkedés uj irányitást adott. Ne lepődjenek meg a baloldalon ülő t. képviselőtársaim, mert rögtön el fogom árulni, hogy a mezőgazdaság érdekében kiadott ezt az okos intézkedést nem a földmivelésügyi minister adta ki, hanem a honvédelmi minister. (Felkiáltások a haloldalon : Mindjárt gondoltuk !) Az eltávozott honvédelmi minister jött rá arra, hogy e téren kell valamit csinálni, mert lehetetlen, hogy a mezőgazdáktól csak követeljenek, körmönfont rendeletekkel csak rekviráljanak s egyáltalában ne támogassák. Az a rendelet, amelyre hivatkozom, a 3000. elnöki számú honvédelmi ministeri rendelet, amely felállitotta a honvédelmi ministeriumban a mezőgazdasági osztályt. A rendeletnek különös és érdekes újítása volt szemben az eddigi eg}^éb kormányrendeletekkel, hogy a múlt intézkedéseit revizió alá vette, feldolgozta, egységesítette és módot akart nyújtani a hatóárczius I6~án, pénteken. 135 ságoknak és a mezőgazdáknak arra, hogy a kérdések komplekszumát áttekintve vehessék figyelembe. Mindenesetre tartozom a volt honvédelmi minister urnak az elismerés pálmáját nyújtani ezért a bátor vállalkozásáért, amelyért talán több féltékenység, mint támogatás illette más oldalról és ebből az alkalomból arra kérem utódját, az uj honvédelmi ministert, hogy ezt a mezőgazdasági osztályt, amely többé-kevésbbé bevált, nehogy megszüntesse, hanem ellenkezőleg, igyekezzék annak hatáskörét tágítani és azt a lépést, amely az első volt egy mezőgazdasági katonai szervezet létesitése iránt, a továbbiakkal toldja meg. Csak egyben nem értek egyet a rendelet szellemét illetőleg, t. i. abban, hogy úgynevezett honvédelmi gazdasági tanácsot állított fel. A háborúban nem tanácskozni, hanem cselekedni és intézkedni kell. De mivel megvolt a honvédelmi nimisternek a hatalma, daczára, hogy tanácskoztak, mégis eléggé tudta támogatni a mezőgazdaságot. A földmivelésügyi ministernek nem volt meg erre a kellő hatalma és talán ez az oka, hogy nem tudott a rendeleteinek érvényt szerezni. De ha nem volt hatalma, miért nem igyekezett hatalmat szerezni, miért nem állott a sarkára ? Miért nem igyekezett az illetékes tényezőknek megmagyarázni, hogy a mezőgazdaság támogatása egyúttal elsőrendű hadiczél is. A következőkben kritika tárgyává kívánom tenni a honvédelmi ministerium által felállított mezőgazdasági osztály működését. Már kifogásoltam a tanácskozást a központban ; s épen ugy kifogásolom a tanácskozást a vármegyénél és a községnél is. Felállították ugyan megelőzőleg a vármegyei gazdasági munkabizottságokat és a községi gazdasági munkabizottságokat. Kérdem t. képviselőtársaimtól, találkoztak-e valamikor ezekkel a bizottságokkal, részt.vettek-e azok valamelyikének tanácskozásán, tudják-e, kik azoknak a tagjai ? Azt hiszem, egyik képviselőtársam sem tudja, mit végeztek ezek a bizottságok, de nem is tudhatja, mert azok a bizottságok nem is tudtak dolgozni, hiszen olyan tagokból állították azokat össze, akik a vármegye különböző helyein élnek, különböző munkakörben vannak és a háború megszaporodott feladatait elsősorban az ő főfoglalkozásuk körében kell elvégezniök, igy tehát nem volt idejük arra, hogy tanácskozásokra futkossanak. Már pedig a mezőgazdasági élet olyan, hogy néha néhány óra kérdésén múlik a siker, tehát nincsen idő a tanácskozásra. Ezeket a vármegyei és községi gazdasági munkabizottságokat el kell törölni, ezekre semmi szükség sincs. Második kifogásom az, hogy a honvédelmi ministeriumban felállított mezőgazdasági osztály nem tudta ellen-' őrizni a perifériákon a vármegyékben az ő intézkedéseit. Kiadta az intézkedéseket, kiküldte a katonákat, a munkás osztagokat, a katonalovakat, de ettől a percztől kezdve elveszítette az ingerencziát rájuk és nem tudta gyakorolni az ellenőrzést. Igaz, hogy a perifériákon nem is a leglclki-