Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

márczius 16-án, pénteken. 134 714. országos ülés 1917 Ábrahám Dezső: A Haditerménynél ezer meg ezer ember van ! Barcsay Andor: Mikép letetne, t. ház, könnyű szerrel segíteni a munkaerő hiányán? Vegyék mintául a honvédelmi ministerium módszerét. Ott egy megfelelő referens mellé beosztanak több szakképzett, alkalmas népfölkelőt. Nem lehetett volna ezt megcsinálni a földmivelésügyi ministeriumban is ? Szükséges volt, hogy mindent kiadjon kezéből a Haditerménynek s a központoknak? Nem lett volna sokkal helyesebb, hogy egy-egy alkalmas tisztviselő köré kért volna a honvédelmi ministertői népfölkeiőket, alak amannak vezetése mellett a ministerium kebelében intéznék el az ügyeket? Ilyen segítséggel saját hatáskörében igen sok kérdést jobban megoldhatott volna, mint ahogy a központok beváltak. Ott volt a benzin- és olaj ellátás kérdése. Ezt nem bízták benzinközpontra és íme, még oly időkben is volt benzin, mikor a galicziai telepek orosz kézben, Romániával pedig nem a legbarátságosabb viszonyok voltak. Egyetlen tisztviselő egy nő segítségével intézte el a benzin-, kőszén- és olajszükséglet ügyeit, s azt hiszem, egyetlen gazdatársamnak sem volt j^anasza. Nehéz időben gondoskodtak megfelelő szurrogátumról : a benzolról és állandóan ellátták gazdasági üzemeinket. Ujabban, hallom, vannak nehézségek, de ezek onnan származnak, hogy a romániai olyan benzintelepeket, amelyeknek kútjait nem tették tönkre a visszavonuló románok, azokat a németek vették a kezükbe, azokat pedig, amelyek tönkrementek, amelyeket előbb újból meg kell fúrni, azokat átadták nekünk. Hogy ha a földmivelésügyi ministerium nem adta voína át az összes üzemeket a központoknak, hanem a kezében tartotta volna, akkor kéznél volna a földmivelésügyi ministeriumban a szervezet. A vezető tisztviselő ez esetben az irányítást közvetlenül a szakiuinistertől nyerhetné ; a tisztviselő könnyebben is vonható felelősségre, mint a központok komplikált szervezete ; a beosztott népfölkelő munkája olcsóbb és mégis jó, mert az illető szakember tudja, hogy ha működésével nincsenek megelégedve, akkor a kevésbbé kellemes frontra jut. A szervezet sokkal kevesebb költséggel is terhelte volna meg az illető üzemet, mint a részvénytársasági forma, vagy a központok formája. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) T. ház ! Áttérek most az 1915. óv tavaszán tapasztalt mezőgazdasági támogatásra. (Halljuk I Halljuk! a baloldalon.) Az 1915. év kezdetén rájöttek az illetékes tényezők, — talán az ehetetlen kukoriczakenyér élvezete közben — hogy valamit mégis szükséges a mezőgazdaság érdekében a most dúló világháborúra való tekintettel is tenni. Ábrahám Dezső: Az illetékes tényezők nem ettek kukoriczakenyeret! Barosay Andor: Fájdalom, az akkori intézkedések sem származtak egységes megfontolásból, csak olyan sporadikus, ötletszerű megnyilatkozásai az illetékes tényezők érdeklődésének. Megkezdődik a gazdasági felmentések kora. Ebben a tekintetben jjanaszunk nem lehet, mert a földmivelésügyi ministerium felmentési osztálya megfelelően méltányolta a mezőgazdasági szempontokat, és ahol ebben a tekintetbon netán igazságtalanságok történtek, ez nem rajta múlt. Rájönnek a fronton a lovak kihasználásának fontosságára. Hangsúlyozom: előbb a fronton. Az 1915. év tavaszán a hadseregfőjaaranosnokság egy általános rendeletet adott ki a front mögött lévő csapatparancsnokságoknak a tekintetben, hogy a rendelkezésük alatt álló nélkülözhető lóállományukat és legénységüket a környék mezőgazdasági kihasználására adják ki munkára a közigazgatási hatóságoknak. Azért hangsúlyoztam, hogy a fronton, mert ugyanekkor benn, az országban hasonló intézkedést nem adtak ki, daczára annak, hogy majdnem minden harmadik-negyedik vármegyében 000—800-at tett ki azoknak a lovaknak a száma, amelyek az u. n. lógyüjtőállomásokon várták a frontra vezényelést. Hogy egy esetet mondjak el, Hunyad megyében is többek között az én birtokomon, meg a szomszédom birtokán lévő istállókban, még a cselédházakban is ilyen katonalovak voltak elhelyezve. Lehetett 700 vagy 800 ló ottan. A főszolgabíró, a főispán, több izben tett felterjesztést a földmivelésügyi ministerhez, átiratot intézett a szebeni Militär-Kommandóhoz, hogy engedjék át a környék mezőgazdáinak ezeket a lovakat a tavaszi mezőgazdasági munkára, tekintettel arra, hogy ebből a mi vármegyénkből, akol málhás állatok is vannak, igen nagy mértékben vonták el a lóállományt. A katonai hatóságok valamennyi felterjesztést elutasították. • Amikor én megtudtam, hogy milyen ridegen és mereven viselkednek ezekkel a felterjesztésekkel szemben, megszereztem a hadseregfőparanesnokságnak hasonló természetű liberális rendelkezését és egyik példányával felkerestem azt a tábornokot, aki akkor egész Ausztria-Magyarországon a lóügyet kezelte. Megkérdeztem tőle, mi az oka, hogy ők ilyen ridegen elzárkóznak attól, hogy a Hinterlandban lévő lovakat kiadják mezőgazdasági czélra. Azt mondja : »Elvi okok.« De •— mondom — ezek az elvi okok nem állanak fenn a hadseregfőparancsnokság felfogása szerint. »Nahát, kivételt fogunk tenni, önnek meg fogjuk engedni kivételesen, de másnak nem.« Meg is kaptam az engedélyt, amelynek értelmében »kivéteIesen megengedik X. Y. képviselőnek, hogy az istállójában lévő lovak nála mezőgazdasági munkát végezzenek megfelelő ellenszolgáltatás melletti. Gyakorlatilag azután ugy oldották meg \ dolgot, hogy rövidesen elvezényelték onnan a lovakat, beköltöztették a városba és ott betették egy rossz gépgyári helyiségbe, ami semmi esetre sem felelt meg annyira a lovak elhelyezésének, mint az istállók. Ez volt a felfogás 1915 tavaszán még a katonalovak mezőgazdasági czélokra való kiadása tárgyában.