Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

128 714. országos ülés 1917 norálom az igen t. ministerelnök ur azon álláspontját, hogy a háború után egy perczig sem kívánja a központokat fentartani. Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni az igen t. ministerelnök urat, hogy ezen központok mögött nagyon hatalmas érdekcsoportok állanak. (Igaz! Ugy van! baljelöl.) Rakovszky István: Nehéz iesz ! Darányi Ignácz: Nem könnyű feladat lesz annak idején velük megküzdeni. És ha a jelenségek nem csalnak, nem ugy indulnak a dolgok, mintha ők az ő működésüket csak ideiglenesnek terveznék. (Ugy van! balfelöl.) Rakovszky István : Egy kis forradalom kell erre ! (Mozgás a jobboldalon.) Darányi Ignácz: De mikor a gabonaárak emeléséről szólok, akkor távol óhajtok tartani magamtól minden egyoldalú szempontot. En ugy hiszem, hogy lehetséges a gabonaárakat ugy emelni és ugy arányosítani, hogy a kenyér ára és a liszt ára azért ne drágittassék és hogy a nagyközönség és különösen az ínséges nagy tömegek ellátása ne szenvedjen. Erre két alapot is tudnék megjelölni. Az egyik az az aránytalanság, ami a gabonaárak közt egyfelől, másfelől a liszt- és kenyérárak közt van. (Ugy van! a baloldalon.) A zsebemben vannak a mai lapokból, a tegnapi lapokból a malmok kimutatásai. Méltóztassanak azokat megnézni. Én az ő jogos hasznukat csorbítani nem kívánom. De hogyha a gazdákkal szemben látjuk az erélyt, akkor óhajtanok azt hasonló mértékben látni a malmokkal szemben is. /•Tetszés és taps a. baloldalon.) Rakovszky István : Kereskedelmi bank ! Hitelbank ! Darányi Ignácz: És ha mitőlünk gazdáktól el lehet rekvirálni majdnem mindent, hát akkor ha a malmok nem akarnak parírozni, akkor rekvirálni kell a malmokat is. (Élénk tetszés és taps a baloldalon.) De van egy más fedezet is. Látjuk, hogy mig másutt az állam ráfizet az úgynevezett haditermény részvénytársaságokra, addig nálunk ha keveset is mutatnak ki, de ami nyereséget kimutatnak, az is sok millióra rug. (Ugy van ! bálról.) Ha szocziális szempontokból áldozatokra van szükség, akkor hol van az megírva, hogy azokat az áldozatokat csak a gazda viselje? (Ugy van! balról.) Hol van az megírva, hogy az állam akkor ne partiezipálhasson? Hiszen olvassuk, hogy Ausztriában csak a tömegélelmezés, a husélelmezés olcsóbbá tételére- 300 milliót szánt a kormány. Hogy állami áldozatokra lesz szükség, azt mi nagyon jól tudjuk és jól tudjuk, hogy azokból az áldozatokból egy rész miránk is fog esni. Azt a részt nagyon szívesen fogjuk viselni. S általában a kormány minden intézkedését, amely a nagy tömegek sorsának javítására irányul, amely a tisztviselők helyzetét akarja javítani, amely a falusi és városi lakosságot egymáshoz közelebb akarja hozni, azt melegen pártolni kötelességünknek tartjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Utalás történt az igen t. ministerelnök ur árczius 16-án, pénteken. részéről arra, hogy vannak ágazatok a mezőgazdaságban, amelyek ma is jövedelmezőnek tekintendők. Igaza van. Csak azt ajánlom becses megfontolásába, hogy számtalan birtok van, amelynek alapja a magtermelés, ahol az állattenyésztés egészen háttérbe szorul. Ott már ez a kiegyenlítés nem történhetik meg. És arra vagyok bátor utalni, hogy ha van igazság abban, amit ő mondott, de hogy az ő érvelése helyreállítaná azt az egyensúlyt, amit keres, arról szó sincs. És ha van igazság abban, amit mondott, lehet igaz az elmúlt időkre nézve, de félek, hogy kevesebb igazság lesz a jövőre nézve, mert hogyha az állatok ellátása ilyen módon fog szabályoztatni és ha a rekvizicziók ilyen módon fognak történni, akkor az állattenyésztés helyzete is teljes bizonytalanságba kerül, (ügy van! a baloldalon.) Nagy baj az árdrágítás, ami sehol olyan arányokat nem öltött, mint épen Magyarországon. (Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, idegenek hozták be, de nagyon hamar kitanították az idevalókat. Hát kérdem, nem lehetett volna mindjárt az elején kihirdetni falragaszokon, — mindennap olvasunk egy falragaszt — hogy mindenki jelentkezzék, mert jutalmat kap, aki illegitim raktárt fedez fel. Nem lehetett volna-e a háztulajdonosokat és házfelügyelőket arra kötelezni, hogy jelentsék be, hogy a házban micsoda raktárak vannak. Lehetséges az, hogy egy házban a padláson, a pinczében, az üres lakásokban, az udvaron nagy mennyiségek legyenek elraktározva, anélkül hogy a házfelügyelő arról ríe tudjon? Én magam egyszer elmentem egy üres bolthelyiség mellett és ott tömérdek ládát láttam felhalmozva. Kíváncsi voltam, vájjon mi lehet bennük. Nem tudtam volna meg, ha nincs ott szerencsémre egy öreg asszony, aki a söprögetéssel volt megbízva, ö közölte velem jóakarólag : képzelje csak az ur, ez a pár száz láda csupa sajt. Néhány nap múlva olvastam, hogy a sajt ára a duplájára emelkedett. (Mozgás balról.) Nem lehetett volna kötelezni a bankokat, hogy tartoznak bejelenteni azon lombard kölcsönöket, amiket ilyen raktárakra adtak? (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) És kérdem, milyen beszámítás alá esik az, aki tudva tiltott czélra kölcsönt ad? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Én elismerem, hogy sok nehézséggel küzdött meg a kormány. Elismerem., hogy különösen kezdetben a helyzet igen nehéz volt. Elismerem, hogy a budapesti államrendőrség a kis árdrágítók megrendszabályozása körül nagy tevékenységet fejtett ki. De.itt bele kell nyúlni a legnagyobb darázsfészekbe, mert csak ugy lehet sikert és eredményt elérni. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Most egy perezre megállok, hogy a t. ház figyelmét felhívjam a Hangyának évi jelentésére, amely a kezemben van. (Halljuk! Halljuk!) Annak a Hangyának a jelentésére, amit gróf Károlyi Sándor alapított a kisemberek érdekében. Gróf Károlyi Sándort folyton gúnyolták és tá-