Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

71i. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. 129 madták. Kiadták a jelszót, hogy ez leakczió. Ezzel nálunk mindent lehet diszkreditálni. Ráfogták, hogy felekezeti czélokat követ. Rakovszky István : Ismerjük, hogy kik ! Darányi Ignácz: Természetes, hogy aki a falu népét önköltségi áron akarja ellátni áruval, azt gyanúsítják. De én — ezzel tartozom gróf Károlyi Sándor emlékének — kijelenthetem, hogy ő a felekezeti irányú szövetkezetekkel szemben mindig ellentétes álláspontot foglalt el. Szólok arról a Hangyáról, mely a napokban egy budapesti közgazdasági egyetemre a kisemberek tartalékalapjaiból egy millió koronát ajánlott fel. Nem akarom összehasonlítani a Hangya adományát más hatalmas intézetekével. De mivel több izben hallottuk a kormány padjairól is, hogy a hadi központok milyen altruista jellegűek, felolvasom, hogy az altruista központok mikép támogatják az altruista Hangyát. (Olvassa.) »A hadi központok felállítása által a fogyasztási czikkek nagyobb részének szétosztása oly szervezetek kezébe került, melyek csak kivételesen hajlandók szövetkezetünk tevékenységét a városi és falusi lakosság ellátása körül segiteni.« Tehát az altruista állam által felállított altruista szövetkezet az ország legnagyobb altruista intézményét, melynek hivatása a fogyasztást olcsóbbá tenni, csak kivételesen segiti. (Felkiáltások balról: Hallatlan !) Hogy a t. háznak fogalma legyen, hogy a Hangya mily arányokban működik, jelzem, hogy 1386 szövetkezet tartozik hozzá és több mint másfél millió fogyasztó szükségletét elégíti ki. 1914-ben a fogyasztók száma 927.725 volt, 1916 szeptember 30-án pedig 1,649.380, tehát két év alatt a szaporodás 75%. Ez mutatja ez intézmény nagy fontosságát. De legyen szabad a jelentésből még egy részt felolvasnom. (Olvassa.) »A világháború borzalmas eseményeinek kellett ránkszakadni, hogy a fogyasztási szövetkezetek létjogosultsága, gazdasági, szocziális és erkölcsi jelentősége azok előtt is igazoltassék, kiket 19 év alatt ez eszmének meghódítani nem lehetett.« Tehát világháborúnak kellett jönnie, hogy gróf Károlyi Sándor a tények által igazoltassék. De mert a Hangyánál vagyok, nem lesz érdektelen, ha szólok a jelentést kisérő statisztikai adatokról is. Nem terjeszkedem ki az iparczikkek árainak bírálatára. Ez nagyon messze vezetne, de ezek oly érdekes adatok, hogy magukban véve is ékesszólók. Itt fel vannak tüntetve a háború előtti árak, aztán az 1916 szeptember végéről való árak és végül a zugtőzsdék árai, a magánügynökök árai. A czukorka ára volt a háború előtt 110 K, 1916 szeptember végén 520 K, a zugtőzsdéken 1000 K. Csokoládé, középminőségü : háború előtt 250, 1916 deczemberben 1800- zugtőzsdéken 3000. Kakaó, kimérve : a háború előtt 400, a múlt év végén 3500, zudtőzsdéken 4500. Most áttérek oly czikkekre, amelyek a gazdákat közelebbről érdeklik. Szappan volt a háború előtt 60, múlt 'év végén 650, a zugtőzsdéken : KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. ICÖTET. 1000. Gyertya, száz csomag elsőrendű : a háború előtt 80, múlt év végén 440, a zugtőzsdéken 1200. Paraffin-g3^ertya : a háború előtt 76, múlt év végén 600, a zugtőzsdéken 1000. A kötéláru is érdekes : a háború előtt 190, múlt év végén 1200. a zugtőzsdéken 1600. Kévekötő-zsineg, manilla, mely nélkül nem tudunk aratni : a háború előtt 110, múlt év végén 1575, a zugtőzsdéken 2000. Most jönnek a legérdekesebb tételek : azok az áruk , amelyek makszimálva vannak. Talpbőr volt a háború előtt 480, múlt év végén Í316, a magánügynököknél 8000 ! (Mozgás.) A makszimált árukkal szemben nézetem az, hogy nem akkor kell makszimálni, mikor a czikk ára a kormány nézete szerint már elérte a kulminácziőt. Idejében makszimálva, a makszimálás, kapcsolatban a rekvirálással, elérheti a czélt. Azt mondja az igen tisztelt ministerelnök ur (Halljuk! Halljuk! baljelöl.) hogy a tömegárut lehet makszimálni, de másféléket makszimálni vagy igen nehéz, vagy majdnem lehetetlen. De Németország megmutatta árdrágító bizottságaival, hogy ez lehetséges, (ügy van! ügy van! • balfelől s a középen.) Arra is utalt a ministerelnök I ur, hogy a helyi hatóságok fel vannak hatalmazva a mákszimálásra. De kérdem azokat, akik ismerik a mi viszonyainkat és tudják azt, hogy azok a helyi hatóságok mennyire el vannak foglalva, lehet-e azoktól valami előnyt és segítséget várni ? (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Németországban nem fakultative voltak felhatalmazva erre a hatóságok ; ott a helyi hatóságok erre kötelezve voltak. Az iparczikkek makszimálásának kérdése elementáris erővel kell hogy jöjjön. Ha az ipar- • ezikkeket nem lehet makszimálni és ha nem lehet makszimálni azokat az eszközeket, amelyekre a mezőgazdasági termelésnek szüksége van, akkor bekövetkezett ennek a rendszernek a csődje, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) már pedig a reális kereskedő, ugyebár, a fizetésképtelenséget elkerüli, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Különben hogy ezek nem olyan nehéz dolgok, azt megmutatta most a czipőkérdés. Azt az erre vonatkozó rendeletet ugyan nehéz megérteni, de hát abból nem következik, hogy nem lehet végrehajtani. Ha lehetett a czipők árát makszimálni, akkor egyebet is lehet. Megmondom őszintén a t. háznak, hogy mi az, ami a gazdaközönséget különösen bántja és különösen érzékenyen érinti. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ez az, hogy elveszik tőlem a gabonát és nem kapok korpát érte. (ügy van! Ügy van! balfelől.) Elveszik tőlem a nyersbőrt és én nem tudok nj^erget, czipőt, kikészített bőrt kapni. Elveszik tőlem a repezét és én olajat vagy csak sokszoros áron, vagy sehogy sem kapok, (ügy van ! a baloldalon.) Elveszik a lent és kendert és nem tudok kötélanyagot szerezni, (ügy van! ügy van! a baloldalon. Mozgás balfelől.) Ezt a példát igy folytathatnám a végtelenig. 17