Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-714

.124 714. országos ülés 1917 márczius 16-án, pénteken. A vizlevezetés munkálatainak szervezésére, keresztülvitelére vármegyénként a gazdasági felügyelők, gazdasági tudósítók és mezőgazdasági bizottsági tagokból bizottságot alakíttasson és ezen bizottságot a járási szolgabiróságok közbejöttével végrehajtó hatalommal lássa el. A jelentést nem veszem tudomásul. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Darányi Ignácz! Darányi Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A jelen világháborúnak, azt hiszem, helyes, ha levonjuk a tanulságait. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A háború folyamata igazolja, hogy fenmaradásunk legbiztosabb alapja a magyar föld. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A lövészárkokban elsősorban harczolnak a gazdafiuk, a gazdasági harczban is elsősorban áll a föld és a magyar földmivelő nép. Németország és Anglia vezető államférfiai hirdetik, hogy a küzdelmet a földnek kell eldöntenie. A küzdelmet a földnek, az ekének, a kapának és kaszának kell továbbfolytatnia. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi tanításunk, amit évek hosszú során át hirdettünk, hogy legbiztosabb helyzete annak az államnak van, amely saját termeléséből tudja hadseregét és lakosságát ellátni, (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) valóra vált. Amit hirdettünk mindig, annak fényes igazolása ez a háború. (Igás! TJgy van! a baloldalon.) Még a hatalmas Anglia is, amely évtizedeken át a szabad kereskedelemnek laisser fairé, laisser aller politikáját hirdette, visszatért a földhöz, belátja tévedését és esküdözik, hogy soha többé a föld oltalmát elhanyagolni nem fogja. De a háborúnak más tanulsága is van. A háború azt is beigazolta, hogy egy öntudatos és a jövőjére féltékeny nemzetnek sem szabad határait nyitva és szabadon hagyni. (Elénk helyeslés halfdöl.) Gróf Bethlen István t. barátom bőven kifejtette és én részemről csak megerősíthetem, hogyha mindjárt más alakban is, újra fel kell állítani a régi határőröket. (Helyeslés balfelöl.) A magyar nemzetnek az a szép és nemes vonása, mely végighúzódik egész történelmünkön, hogy a különböző nemzetiségeket és különböző néposztályokat egyenlő védelemben és egyenlő oltalomban részesítette, helyes volt. s legyen ilyen ezután is, de odáig nem mehetünk, olyan beteg szentimentalizmus nem volna helyén, hogy mi ne gondoskodjunk arról, hogy ekszponált határainkon olyan népek legyenek megtelepedve, melyek a magyar állameszméhez feltétlenül ragaszkodnak. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) De a nemzet nagy vérvesztése után az ország belsejében is uj konszolidáczióra lesz szükség. A nemzeteket máskéj) gyökeresen és alaposan megerősíteni nem lehet, mint helyes és határozott birtokpolitikával. (Helyeslés balfelől.) A birtokpolitika irányítása és vezetése állami feladat kell hogy legyen és annak czélja és iránya nemzeti és szocziális szempontok által kell hogy uraltassék. A nagybirtok jelentőségét elismerem. Nagy hiba volna azt kétségbevonni akarni, kivált ha a nagybirtok hivatásának és rendeltetésének megfelel, mert mi volna a hivatása ? Hivatása az, hogy vezessen, hogy irányítson, hogy a modern vívmányokat bemutassa, példát adjon és a gazdasági fejlődést előbbre vigye., (Helyeslés balfelöl.) Ámbár ezt elismerem, lehetetlen nyíltan és őszintén meg nem mondani, hogy erre alkalmas vidékeken a kis- és középbirtokok, a kis- és középbérletek gyarapítása és emelése állami kötelesség. (Helyeslés balfelöl.) Emellett gondolok arra is, hogy a rokkant-telepitések ügye a birtokpolitikába megfelelően beleillesztessék. (Helyeslés balfelöl.) A gazdaszövetség kebelében van egy külön bizottság, mely figyelemreméltó előmunkálatokat tett és ebben az irányban igen eredményesen működik. Amint mondtam, a birtokpolitika irányítását ós vezetését állatni feladatnak tartom. De mit látunk? Azt látjuk egyfelől, hogy az állam majdnem passzive is tétlenül viselkedik, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) másfelől azt, hogy a hadseregszállítók, számos idegen és számos hazai bank, amelyek különben is előszeretettel foglalkoznak heterogén üzletekkel, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) megfeledkezve arról, hogy a bankoknak nem feladata az ingatlanok szerzése, hanem az ingó tőke kezelésére vannak hivatva, (Igaz! TJgy van! a baloldalon) ezek a földre mint spekulaczionális tárgyra vetették magukat. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) Sajátságos, t. ház, hogy az igen t. kormány tud rendeleteket kiadni, melyek a földnek majdnem minden terményét korlátolják, (Igaz ! TJgy van! balfelöl.) de maga a föld, mely mindezeket termi, az szabad vásárnak és szabad spekulácziónak tárgya. (Taps a baloldalon.) Rakovszky István: Szabad préda az uj honfoglalók számára! Darányi Ignácz: Érdekes tünet az is, hogy ezek a pénzintézetek, melyek a földre vetik magukat, mindenképen körükbe kívánják czégérnek vonni az altruisztikus intézményeket. Ezt veszedelmes tünetnek tartom, (Helyeslés balfelöl.) mert ez alkalmas arra, hogy a közvélemény előtt az altruisztikus fogalmakat egészen meg" zavarja. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezt a veszedelmet a háború alatt kétszeresnek és háromszorosnak tartom azért, mert a falu népe távol van és kik maradnak otthon ? Otthon maradnak az öregek, a betegek, a gyermekek, a nők. Már most megtörténhetik nagyon könnyen az, hogy mikor a zöme a falunak, mely messze távol harczol a frontokon és remélem dicsőséges és győzelmes háború után hazajön, akkor már azt a birtokot, amelyre ők mindig gondoltak, melyet talán részletekben béreltek, ide-