Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

100 713. országos ülés 1917 márczius 14-én, szerdán. állását foglalta el. (Zaj balfelól.) Ez a tényállás, amelyet egész egyszerűen és nyíltan elmondok. (Halljuk ! Halljuk 1) A főispán ur a maga védekezésében, amelyet megerősít azok nyilatkozata, akik közvetlen tudomással bírhattak a dologról, a leghatározottabban állítja, hogy semmi néven nevezendő anyagi érdeke a dolognál nem volt és hogy az elnöki állást a takarékpénztár kívánságára tartotta meg, azért, mert az ő erélyétől várták a takarékpénztár szanálását. (Zaj baljelöl.) Én egészen higgadt, objektív fotográfiáját adom a tényállásnak, ugy, ahogy van. Tartózkodom egyelőre minden megjegyzéstől : egyszerűen objektíve a tényállást adom elő, leplezetlenül, ugy, ahogy az az ügyiratokban előttünk áll és arra kér t. túloldalt, méltóztassék türelmével megajándékozni addig, mig ez az egész kép tényleg előttünk áll. (Halljuk!) A főispán ur tehát azt erősiti, — és ebben állítását erősitik azok is, akiknek közvetlen tudomásuk lehet a dologról — hogy ő minden anyagi érdek nélkül vállalta az elnöki állást, hogy garancziát nyújtson a takarékpénztárnak az erdőügylet gyors lebonyolítására. Ily körülmények között tehát az, hogy forgott-e fenn olyan magánérdek a főispán ur részéről, amely tényleg a legszigorúbb eljárást és azt vonná maga után, hogy pálczát törjünk nemcsak eljárása, de egyénisége felett is: nincs bebizonyítva és nem is bizonyítható be, (Mozgás bálról.) mert aktaszerüleg érdekeltsége nem tűnik ki az aktákból és az a pár ember, aki ebben a dologban közvetlen tudomással birna, a főispán úrra nézve kedvező nyilatkozatokat tett. Ily körülmények között a kormányra nézve meggyőződésem szerint csak az a kötelesség állott fenn, hogy a felmentések körül elkövetett szabálytalanságokra nézve vonja le a konzekvencziát. Az első alkalommal, midőn a vizsgálat befejezése után a főispán úrral beszélhettem, kifejezést adtam efeletti helytelenitéscmnek és ebből a főispán ur természetszerűleg levonta azt a konzekvencziát, hogy beadta felmentése iránti kérvényét. Az első ministertanács ezt a kórvényt ;/

felterjesztette 0 felsége döntése alá és miután 0 felsége döntése még nem érkezett, le. ebben a tekintetben ma további nyilatkozatot nem tehetek, de azt hiszem, a legrövidebb idő alatt ez a felmentés el fog érkezni és meg fog jelenni. A kérdés másik részét, a felmentések revízióját illetőleg is azonnal intézkedtünk. A belügyminister ur, akinél ezek az ügyiratok voltak, a felmentésekre vonatkozó ügyiratokat áttette a földművelésügyi minister úrhoz, azzal a kéréssel, hogy azokat revideálni és a szabálytalanságokat kiküszöbölni szíveskedjék. Ez az eljárás is folyamatban van; de méltóztassanak megengedni, a felmentések ily nagy tömegének revíziója egypár nap alatt meg nem történhetik. (Zaj bal felől. Felkiáltások : Hát a megtorlás!) Ami a megtorlást illeti, én a megtorlást abban az esetben szükségesnek tartottam volna, ha egyéni érdek játszott volna szerepet; ily körülmények között azonban én a magam részéről továbbmenő megtorlást szükségesnek nem tartok. (Mozgás bálról.) Bárkinek, akinek más nézete van, módjában áll bűnvádi feljelentést tennie. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj bálfelül.) Most még csak egy körülményre kell kiterjeszkednem, t. i. a t. képviselő urnak arra a tényeknek teljesen megfelelő állítására és ahhoz kapcsolt szemrehányására, hogy, gondolom, október folyama értesült a kormány először a dolgokról, a vizsgálat pedig csak február havában tartatott meg. Kétségtelenül igaz, hogy ez az idő hosszú volt. Kétségtelenül igaz, — azt hiszem, mindkettőnk nevében mondhatom — hogy mindkettőnket nagyon nyomott az, hogy ezt az ügyet rövid idő alatt tisztába hozni nem tudtuk. Ez részben múlt kétségtelenül rajtunk is. Hiszen maga a képviselő ur jelezte, hogy a kormánynak a mai körülmények között igazán a rendesnél is sokkal több dolga van és egy ilyen kérdésben mégis kellett bizonyos időt hagyni az illető főispánnak, hogy ő a maga szempontjából a tényállást felderíthesse és csak azután kellett kiküldeni a vizsgálatot. Szabolcs vármegye főispánja, aki a vizsgálattal megbízatott, szintén nagyon elfoglalt ember. Pár hét szintén eltelt addig, — beteg is volt — amig kimehetett a helyszínére. Február első napjaiban tartotta meg a helyszíni eljárást és gondolom, február 15—20-ika körül adta be hozzám írásbeli jelentését. Fernbach Károly: Németországban máskép jártak volna el! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelül.) Gr. Tisza István ministerelnök : Akkor azután haladéktalanul az első ministertanácsban elintézés alá vétetett az ügy. Ismétlem, engem is nyom az, hogy^ ez az egész eljárás négy hónapot vett igénybe. Es én más mentséget igazán nem tudok mondani, minthogy biztosítom a t. házat, hogy mind t. barátom, a belügyminister ur, mind én is annyit dolgozunk, amennyit tudunk-; többet, legnagyobb sajnálatunkra, képtelenek vagyunk. (Felkiáltások bal felől: Nem arról van szói) S ennek folytán okvetetlenül előfordul, hogy egy ügy nem intézhető el oly gyorsan, amint mi legjobban szeretnők. Kérem a t. házat méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan a szólás jogával élni az interpelláló képviselő ur? Gedeon Aladár: T. képviselőház! Legyen szabad nekem részletesen és sorrend szerint válaszolnom azokra, amiket a ministerelnök ur szives volt mondani. (Halljuk! Halljuk!) Nekem abszolúte nem lehetett és nincs, is okom a kifogásra, vagy bármiféle argumentálásra amiatt, hogy a vizsgálatot elrendelték a főispán ellen. Sőt ezt nagyon helyeslem s helyeslőleg emeltem is ki felszólalásomban. Ami azonban illeti a másik főispánt, enge-