Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-713
713. országos ülés 1917 márczhis 14-én, szerdán. 10] deluiet kérek, arra nézve a dolog, felfogásom szerint, kissé másképen áll. Ha én volnék a belügy minister ... (Derültség jobb felöl. Felkiáltások balfelöl: Még lehet!) Egy hang (balfelöl): A belügyminister is volt közigazgatási gyakornok! Rakovszky István : Szép alkalom jókedvűnek lenni! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gedeon Aladár: Csak épen a párhuzam és mondjuk példa okáért ezt az igazán nem valószínű esetet véve fel: ha én volnák a belügyminister s ha nekem egy bizalmi emberem, egy főispánom ellen két oly úriember, akinek szavahihetőségét abszolúte nem lehet, de nem is szabad kétségbevonni, vagy akárki más felhoz ily adatot, akkor kettős kötelességem van épen főispánommal szemben. Mert vagy igazat mondanak azok az urak, vagy nem. Ha igazat mondanak, kötelességem eltávolítani a főispánt, mert a jogrend és igazság ezt kívánja. Ha nem mondanak igazat, kötelességem a főispánnak elégtételt adni (Ugy van! XJgy van! balfelül.) s azt mondani ezeknek az uraknak: nem engedem, hogy a főispánomat rágalmazzák és gyantisitsák, már most tehát követelem, hogy rukkoljanak ki az adataikkal, mert ha nem teszik, rágalmazás miatt a bírói eljárást megindítom önök ellen. (Ugy van! Ugy van! Taps balfelöl.) És még egy rövid megjegyzést teszek, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Biztos értesülésem van, hogy azt a levelemet, amelyet ugyané tárgyban írtam a belügyminister urnak, s amelyben — hogy ezek a dolgok írásban is meglegyenek ós el ne felejtődjenek — megismételtem ugyanazt, amit Pallavicini György t. képviselőtársammal személyesen mondtunk el a belügyminister urnak, e levelemet az illető főispánnak megmutatta a belügyminister ur. (Zaj bal felöl. Felkiáltások a jobboldalon: Csak természetes!) Elnök: Csendet kérek! Gedeon Aladár: T. ház! Én nekem ez ellen abszolúte semmi kifogásom nincs. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ha én ezeket titkolni akartam volna, nem mentem volna el személyesen a minister úrhoz s nem ismételtem volna meg Írásban is állításaimat. De hitem szerint alapos az a feltevésem, hogy a belügyminister ur az általam elmondottakat közölte volna az illető főispánnal, akiről közismert dolog, hogy elsőrendű eszes ember és a közigazgatás dolgaiban és mindenféle jogi kérdésben szaktekintély — akkor hogy engedhetem én meg azt, hogy idő és alkalom adassék arra... (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Fráter Loránd! Ez az! (Zaj balfelöl. Halljuk! Hallj tik! Derültség jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gedeon Aladár: ... hogy ő az ő közismert ügyességével a terhelő bizonyítékokat eltüntesse, (Úgy van ! Ugy van ! balfelől.) a terhelő tanukat kellő úton-módon más belátásra bírja. Ezt nem lett volna szabad tenni. Én teljesen egyéni bescületemmel állítottam a minister urnak, hogy bizonyítani akarok. Már most ha nem tudom bizonyítani, ott van az ut : rehabilitálva van a főispán, aki eüen igen sok oldalról visszaélésről hallottmik már beszélni és itt vagyok én, akit, ha nem tudok bizonyítani, meg lehet büntetni. Engedelmet kérek, ennél nagyobb felelősség el nem képzelhető. Rakovszky István : Teljesen igaza van ! Gedeon Aladár: Ami a gömöri esetet illeti, legy r en szabad megjegyezi)ein a következőket : (Halljuk! Halljuk !) Először is a ministerelnök ur azt mondta, hogy ezeket az embereket nem mezőgazdasági munkára, hanem cserzési munkára mentették fel, amit helytelenít is a ministerelnök ur, de »nehogy jogezimüket elveszítsék*, épen a főispán ur erdejébe kellett őket küldeni eserzésre. Én ugy tudom, hogy Gömörben több erdő is van, ahol cserezni lehet, sőt tudom, hogy Gömörben egy uradalomnak szerződésben lekötött csermunkásait erővel elvitette az abaujszántói erdőbe. Lehet, hogy talán azért, hogy jogezimük el ne veszszen. Gr. Tisza István ministerelnök : Soha sem mondtam. Azt czáfolja, amit mondtam. Ezt nem mondtam ! Nagyon könnyű olyant czáfolni, amit nem mondott az ember. Gedeon Aladár : Engedelmet kérek, a ministerelnök azt a szót használta : nehogy jogezimüket elveszítsék. Másodszor pedig, ami a közérdeket illeti, feltétlenül elismerem, hogy oly intézmények, mint a dobsinai takarékpénztár, létezése vagy megszűnése közérdek. Bukása az ottani vidéken elég erős katasztrófát idézett volna elő. De bocsánatot kérek, a kormánynak mindig volt és ma is van sok módja, hogy egy pénzintézetet szanáljon. Hát miért csinálták a Pénzintézeti Központot? (Elénk helyeslés balfelől.) Hát nem lehet másként szanálni, mint csak azzal az erdővel? Arra az erdőre más vevő nem akadhatott, csak a főispán? (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) De ha tényleg ez annyira közérdek s a főispán tényleg meg akarja ezzel menteni az intézetet, kötelessége lett volna előre megkérdezni a kormányt, hogy helyesli-e ezt az akcziót? (ügy van ! Ugy van ! baljelöl.) A ministerelnök ur azonban nem mondja, hogy ez megtörtént. Eddig legalább nem hallottunk egy szót sem erről. (Ugy van ! balfelöl.) En, t. ház, most is újból felajánlom teljes sulylyal és teljes határozottsággal annak bizonyítását, hogy igenis van anyagi érdeke. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Hány részvénye van? Gedeon Aladár : Igenis a maga részére vette meg az erdőt. Azután történtek azok a bizonyos inczidensek, amikor egy nagy társaság előtt szemébe vágta egy korrekt, köztiszteletben álló uri ember és azután egy második és egy harmadik, hogy meg nem engedett dolgokat esiná 1 a főispán ! Akkor történt azután ez a bizonyos át-
