Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-713
713. országos ülés 1917 vármegyei fölmentések átrevideáltatását és sürgősen intézkedni, hogy azok, kik még most is \ akaratuk ellenére kénytelenek, az erdőben dolgozni, azonnal hazabocsáttassanak?« (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A ministerelnök ur válaszolni kíván. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház ! Mielőtt megadnám a t. képviselő ur interpelláczíójának tárgyává tett konkrét esetre vonatkozó tárgyilagos felvilágosításokat, méltóztassanak mégengedni, hogy röviden tisztázzak két, egymással . különben összefüggésben álló előzetes "kérdést. (Halljuk !) Az egyik az, hogy főispán ellen vizsgálat inditható-e vagy sem, vagy mondjuk helyesebben : inditandó-e vagy sem? Gedeon Aladár: Én ezt nem diffikultáltam. Gr. Tisza István ministerelnök : A t. képviselő ur nem difiikultálta, de bizonyos ellentétet lát fenforogni a kormány mostani eljárása és azon magatartás között, amelyet egy évvel ezelőtt egy ügyben t. barátom, a belügyminister tanúsított ; ezért szükséges ezt a kérdést is tisztázni. T. ház ! Vizsgálatot a szónak fegyelmi értelmében csak olyan tisztviselők ellen kell indítani, akik csak fegyeW eljárás révén foszthatok meg állásuktól. Miután a főispánnál. ez az eset nem forog fenn, ezért a főispán ellen ilyen természetű vizsgálatnak nincs értelme, hanem a kormánynak joga és kötelessége, ha valamely konkrét ténykörülményről értesül, arról a legegyszerűbb módon, amely rendelkezésére, áll, meggyőződni és levonni a . netalán szükséges konzekvencziákat. Ezért most sem a főispán ellen indíttatott vizsgálat, hanem a kormány megbízott egy, bizalmát teljesen bíró kiváló közigazgatási szakerőt, hogy a ténykörülményeket a gömörmegyei felmentésekre vonatkozólag vizsgálja meg. A tavalyi eset pedig ennek teljesen megfeleJt ; tudnii^ik akkor, midőn egy más főispánra vonatkozólag a t. képvisel ur és őrgróf Pallavicini t. képviselő ur a vizsgálat megindítását kívánták abból az okból,. hogy, mint mondták, az illető főispán ellen súlyos természetű vádakat képesek beigazolni, t. barátom, a belügyminister, nagyon, helyesen azt mondta, hogy vizsgálatra nincs szükség, vizsgálatnak nincs helye, adják át a t. képviselő urak a belügyministernek azokat az adatokat, amelyeknek birtokában vannak és ő a körülményekhez képest el fog járni. Ezeket az adatokat azonban a t. képviselő urak a mai napig sem adták át, tehát abban az ügyben további eljárásnak helye nem is volt. Már most áttérek a most szóban forgó konkrét esetre. Tudomásunkra hozatott, hogy a szóban forgó erdőüzlettel kapcsolatban a katonai felmentések körül szabálytalanságok történtek, amely szabálytalanságokban részesnek kell lennie G-ömör vármegye főispánjának is. Ennek folytán a kor-; mány megbízta Szabolcs vármegye főispánját, hogy a szóban forgó erdőüzlet összes körülményeire márczius lé-én, szerdán. 99 és az ezzel kapcsolatos katonai felmentésekre vonatkozó tényállást állapítsa meg és arról tegyen a kormánynak jelentést. Ami a katonai felmentéseket illeti, a helyszínen megejtett puhatolások kétségtelenül megállapították, hogy a katonai felmentések körül szabálytalanságok történtek ; megállapították, hogy nem ugyan az összes esetekben, nem is az esetek nagy többségében, — hiszen ez a végén mellékes — de mégis több esetben erdei munka czimén mentettek fel olyanokat, akiknek nagyobb mezei gazdaságuk van, akik a felmentést ezen a, czimen kértek és akik erdei munkával nem szoktak foglalkozni és hogy ezek a felmentettek, nehogy elveszítsék a felmentéshez való jogigényt, tehát bizonyos presszió alatt, az illető erdőben munkát teljesítenek. Ez a tényállás a felmentésekre vonatkozólag. Most következik a kérdésnek másik oldala, t. i. az, hogy ennél az eljárásnál a főispánt közérdekű momentumok vezették-e, vagy magánérdeküek, mert hiszen a szabálytalanság : szabálytalanság, a szabálytalanságnak konzekvencziáit le kell vonni, de ezek a konzekvencziák természetszerűleg egészen mások aszerint, amint a motívum közérdekű természetü-e vagy pedig egészen más természetű. Ebben a tekintetben a helyzet az, hogy a, dobsinai takarékpéntzár tényleg válságos helyzetben volt és hogy a takarékpénztár helyzetének megmentése, legalább annyi 'a, hogy a betevő közönség pénze oda ne veszszen, közérdek. Tény az is, hogy a megmentés szempontjából egyik leghatékonyabb lépés ennek az erdőnek értékesítése volt és tény az is, hogy a takarékpénztár átruházta ugyan az erdő tulajdonát, — mindjárt visszatérek erre a körülményre is — de az a fakihasználási szerződés, amelyet a takarékpénztár kötött, a dolog természeténél fogva olyan volt, — sajnálom, hogy nincs itt még maga a szerződés, de nem hiszem, hogy ebben emlékezetem félrevezetne, mert hiszen ezt lényeges momentumnak tartottam akkor — és a szerződés tartalmánál fogva a takarékpénztár jövő sorsa szempontjából életbevágó fontossággal birt az, hogy az erdőből tényleg mennyit termelnek ki, mei t csak a tényleg kitermelt famennyiség után kapták meg a vételárat, tehát az a czél is, hogy a takarékpénztár betevőinek pénze biztosittassék, csak akkor érhető el, ha jelentékeny mennyiségű fa termeltetik ki. (Zaj baljelöl. Elnök csenget. Halljuk !) T. ház ! Én egészen okjektive és egészen nyíltan elmondom az egész tényállást. Kötelességem volt konstatálni, hogy a dolognál tényleg forogtak fenn. közérdekű momentumok. Most következik a másik kérdés. Ebben a. tekintetben a látszat mindenesetre igen súlyos a főispán úrra nézve, mert a. szerződést a Dobsinai takarókpénztárral ő kötötte. Az igaz, hogy ezt a szerződést nyomban az eredeti feltételek szerint, tehát anélkül, hogy közvetítő haszna lett volna, egy részvénytársaságTfi ruházta át, de ennek a-részvénytársaságnak elnöki 13*
