Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

márczius 14-én, szerdán. 96 713. országos ülés 1917 Következnek az interpellácziók. Elsősorban Gedeon Aladár kép visel (3 ur interpelláeziója a ministerelnökköz: némely közigazgatási visszaélések tárgyában. Gedeon Aladár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mai interpellácziom keretében Gömör vármegye főispánjának hivatalos hatalmával való visszaéléseit óhajtom a t. ház szine elé hozni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloMalon.) Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad röviden megokolni azt, hogy először is miért - jegyeztem be csak ily általánosságban és másodszor miért halasztottam el immár már harmadízben interpellácziómat. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloMalon.) Tettem ezt azért, t. ház, mert azok az adatok, amelyeket itt a ház szine elé óhajtok hozni, annyira felháborítók, • annyira égbekiáltók, hogy meg akartam kímélni a t. házat és a közvéleményt ezek nyilvános ismertetésétől. Reméltem, hogy a hosszú idő alatt a t. kormány meg fogja találni a módot és alkalmat, hogy a mi megelégedésünkre ezt az ügyet elintézze. Sajnálatunkra ez mind e mai napig nem történt. Epén azért bátor vagyok elmondani interpellácziómat és kérem, ha esetleg oly dolgokat fogok előhozni, amik talán a t. túloldalnak nem lesznek kellemesek, esetleg pártérdekeit fogják sérteni, ne méltóztassék tőlem rosszakaratnak venni, ez egyenesen kényszerítő szükség azért, mert nem intézte el kellő időben és a mi kielégítésünkre ezt az ügyet a kormány. T. képviselőház! Most röviden rátérek interpellácziómra. Az elmúlt évben, ha jól emlékszem, márczius 26-án interpellácziót terjesztettem elő a főispánok hatáskörének a községi és törvényhatósági jogba ütköző kiterjesztése tárgyában. Igyekeztem kimutatni, hogy a kormány a háborút is mintegy .konjunktúrát akarja kihasználni arra, hogy a saját ]3olitikai befolyását és hatalmát erősítse és hogy ebből a czélból közjogunk és közigazgatási jogunk sérelmére majdnem az omnipotencziáig emeli a főispánok jogát. Közigazgatási jogunk, különösen pedig az 1886. évi XXI. t.-czikk 57. §-a egyenesen és imperative a főispánoknak csakis felügyeleti és ellenőrzési jogkört biztosit. Ennek daczára a kormány minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált arra, hogy a főispánoknak a hatalmát növelje és ezzel azt a másik minőségét erősítse a főispánnak, amely nem közjogunkból folyik, nem törvényen alapul, hanem egy abuzusnak eredménye, hogy t. i. az a főispán, aki a magyar állam tisztviselője, akit az összes magyar polgárok, a magyar adófizetők fizetnek, tulajdonképen a mindenkori hatalmon levő pártnak egy pártekszponense, majdnem,azt mondhatnám, egy ügynöke. Akkori interpellácziómban csakis általánosságban mozogtam, szándékosan nem akartam konkrét eseteket felhozni, bár már akkor is tudomással birtam több esetről. Ma konkrét tényeket akarok felhozni, olyanokat, melyeknek minden egyes részéért és szaváért magam állok jót és ugy a bíróság előtt tanukkal, mint okmányokkal szórói-szóra igazolni kívánom és képes vagyok. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Demonstrálni akarom ezzel, azt is, hogy mennyire káros az, ha ilyen nagy hatalmat olyan embernek adnak a kezébe, aki egyedül csakis a kormánynak felelős, mert hiszen ez a felelősség nagyon illuzórius. Természetes dolog, hogy ha innen a mi oldalunkról hozzuk a kormány tudomására az esetleges visszaéléseket, mindjárt felveszik a pártszemüveget és azon át nézik a mi előadásainkat, viszont nagyon ritka eset, kogy a kormány saját pártjából jöjjenek a kormányhoz panaszolni a főispán visszaéléseit. Hogy ez milyen óriási veszedelme a közszabadságoknak, csak röviden alludálok most arra, amit később hosszasabban fogok előhozni, a gömörmegyei esetre. Egész Gömör megyében köztudomásúak voltak azok a visszaélések, amelyeket a főispán elkövetett, tudta mindenki. Ennek daczára Gömör megye közgyűlése óriási többséggel igen kis ellenzékkel szemben megszavazta a szokatlan dolgot, hogy ennek a főispánnak arczkópe még aktiv főispánsága idején megfestessék és a közgyűlési terem falára függesztessék. * (Derültség balfelöl.) Kell-e ennél eklatánsabb bizonyítéka annak, hogy milyen hatalom ma egy főispán és hogy mit érnek ma a kormány mellett esetleg megnyilatkozó vármegyei közgyűlési határozatok. T. képviselőház! Most legyen szabad áttérnem interpellácziom tárgyára. Tudomásom szerint Gömör vármegye főispánja ellen vizsgálat rendeltetett el. Ha ezt tették, nyomós és komoly okoknak kellett fennforogniuk. Nem is ezt kifogásolom, hiszen ezt nagyon helyeslem, sőt ebben, hogy ugy legyen szabad magamat kifejeznem, szinte a kormány egy jobb belátásának elérkeztét látom a főispánokkal szemben. Ezelőtt egy esztendővel ugyanis Pallavicini György t. barátommal ketten felkértük a belügyminister urat, azt hiszem méltóztatik rá emlékezni, hogy egy ezzel a vármegyével szomszédos vármegye főispánja ellen vizsgálatot rendeljen el. Megmondtuk mindketten, hogy bizonyítani kívánjuk állításainkat okmányokkal és tanukkal, olyan adatokkal, melyekkel igazolhatjuk, hogy ez a főispán nem méltó a főispáni székre. A belügyminister urnak a válasza az r volt, hogy ezt a kérésünket nem teljesítheti. Épen azért nagyon örülök, hogy ettől az állásponttól ebben az esetben eltért a kormány és máskép járt el. Legyen szabad már most elősorolni azokat a visszaéléseket, melyek miatt az én tudomásom szerint a vizsgálat elrendeltetett a gömörmegyei főispán ellen. Hangsulyozni és ismételni kívánom,