Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

713. országos illés 1917 márczius 14-én, szerdán. 95 értett szavai, valódi értelmének helyreigazítása czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja. (Helyeslés.) Mezőssy Béla: T. képviselőház! Nagyon röviden fogom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Ha ugy van a dolog, amint a t. földmivelésügyi minister ur mondja, akkor ez kétségtelenül megnyugtató. De bocsánatot kérek, ez olyan eljárás, amely lehet, hogy a papiron igy van, lehet, hogy a t. minister urnak ez az intencziója, de abszolúte végre nem hajtják. Nem tudom, hogy csak mi vagyunk-e ilyen malőrös vidéken. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbáloldalon: Másutt is!) Ha igen, akkor, természetes, én csak azt a körzetet említem, ahol én ismerem a viszonyokat. Véletlenül módomban van ismerni Hajdú vármegyét. Ugy-e, egyik legnagyobb sertéshizlaló vidéke Magyarországnak? Önmagam Szabolcs vármegyében lakom. Ott szó sincs arról, hogy a kisgazdának négy sertéshizlalásra való tengerit visszahagynának. Szó sincs róla. Nem négyre valót, de egyre valót sem hagynak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És meg is magyarázom a t. földmivelésügyi minister urnak, hogy mi az a gyakorlat, amit e vidéken követnek. A tengeriből, ugyebár, az egyes kontingens kiszabatott a vármegyéknek, a vármegyék alispánjai a kontingenseket szétosztják a járásokban. A főszolgabirák, akik a közélelmezési hivatal rendeleteit tudják, sok szomorú jjreczedenst tudnak, hogy aki a kontingenst nem adja be, azt felfüggesztik, vagy ha nem függesztik fel, azzal fenyegetik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyszerűen kiadják az ukázt és igazán politikai különbségek tekintete nélkül adják ki a jegyzőknek és a jegyzők nem törődnek, vetőmag-e, vagy nem vetőmag, állatfentartási szükséglet, vagy nem, (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbáloldalon.) könyörületlenül lerekvirálják és nem négy darab sertésre, mint a t. minister ur mondja, de még egy liba tömésére való mennyiséget sem adnak ki. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az a nyilatkozat, amit a t. minister ur tett, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) megnyugtató a múltra nézve, de épen mellettem szól az érvelése. Azt méltóztatott mondani, hogy nem kellett a hadseregnek szerződést kötnie azért, mert a sertésátvételi bizottságnak módjában állott a hadsereg szükségletéhez szükséges sertésmennyiséget rekvirálni az egyes kisebb gazdáktól és némely termelőtől. Természetes, hogy módjában állott, mert tavaly meghagyták a kukoriczát, de ha azt a könyörületlen rekvirálást, amelyet most láttunk, és amelyet a t. ministerelnök ur is ugy jellemezett, joggal jellemezte igy, mondom, ha ezt a könyörületlen rekvirálást ugy hajtották végre egész Magyarországon, mint nálunk, akkor az lesz a szükségszerű következménye, hogy még a nyáron is, de egészen biztosan az őszszel, semmiféle hizott állat a falvakban nem lesz, nem lesz az a rezervoár, amelyből a hadsereg meríthessen. Nem akarok sötét színekkel festeni, de bekövetkezhetik. a zsirellátás terén egy oly óriási ínség, amelynek nagyon messzemenő következményei lehetnek. Ha tehát az a kormány intencziója, amit a t. ministerelnök ur kifejtett és amit teljes mértékben helyeselek, akkor ezt méltóztassék végre is hajtani és akkor roppant sok keserűség és különösen a kisgazdák részéről sok jogos szemrehányás eliminálva lesz és akkor az az izgatott hangulat, amely a kormányt alterálta és amely a Gazdaszövetség gyűlésén is megnyilatkozott és igazán mondhatom, semmi tekintetben sem mesterkélt és csinált dolog, önmagától és szükségszerűen csillapodni fog. Egyébként veszem majd magamnak a bátorságot, hogy a t. minister urnak közvetlenül bocsássam rendelkezésre egyéb adataimat. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy félreértés ne legyen, röviden azt vagyok bátor konstatálni, hogy amiket én mondtam, azok vonatkoztak 1917. évi január hó előtti időszakra. Addig igenis a kisembernek módjában volt négy darab sertését a saját takarmányával hizlalni 1917 januárig. (Ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Akkor azután a parancsoló szükség, méltóztatik emlékezni, arra birta a kormányt, hogy felhatalmazta az élelmezési hivatal főnökét, ő meg az alispánokat, hogy a rekvirálást újból rendeljék el és az addig érvényben volt ily rendelkezések mellőzésével is, ha másként nem tudják biztosítani, biztosítsák a kivetett mennyiséget. De a kisemberek a hizlalást január végéig majdnem mindannyian bevégezték. Igenis kihatással lesz ez a jövő őszi idényre, ebben igaza van t. képviselőtársamnak. De legyenek meggyőződve, hogy parancsoló szükség nélkül az ilyen drákói rendelet kiadásától tartózkodtunk volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a vitát saára megszakítom. Mielőtt az interpellácziók előterjesztésére térnénk át, leszek bátor javaslatot tenni a legközelebbi ülés idejére ős napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel javaslom, hogy a t. ház legközelebbi ülését holnapután, pénteken, 1917. évi márczius 16-án délután 3. órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételéről a ministerelnök által beadott hatodik jelentése fölött megindult vita folytatását. (Helyeslés.) Méltóztatik e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen.) Ha igen, akkor azt határozatképen mondom ki. (Helyeslés.)