Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-713

94 713. országos ülés 1917 a konczentráczió gondolatának, akár tetszik, akár nem, nekünk is, vagy önöknek is, hogy azt a kifejezést használjam, amely nem az enyém, hanem onnan jött, érzelmi áldozatok árán is meg kell valósulnia. Mert, t. ház, annak az ideje ma már lejárt, ami a múltban volt és ha el is ismerem a ministerelnök ur nagy tehetségeit; ha elismerem azt, hogy az a munkaerő, amelyet ő képvisel a nemzet szolgálatában — hogy ismét onnan idézzem a kifejezést — egy valeur: viszont t. képviselőtársaimnak is el kell ismerniök azt, hogy azon szerencsétlen nap után, amely a magyar politikai pártokat egymástól egy áthidalhatlan űrrel elválasztotta, a ministerelnök ur a háború egész folyamát sohasem használta fel arra, (Ugy van! bal felől.) hogy komoly kísérletet tegyen az ellenzék és a kormány közti ür áthidalására. (Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalön.) A lehetőségeknek egész lánczolata állott rendelkezésre olyan pillanatban, amikor a nemzetet nagy katasztrófák érték, — itt czélzok akár a szerbiai kivonulásra, akár Przemysl elestére, akár a román betörés által okozott katasztrófára — amikor itt az ellenzék és az egész ország ugyanazon depresszió hatása alatt állott, de a ministerelnök ur soha még csak komoly közeledési kísérletet sem tett. (Ugy van! balfelöl. Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Ez az én nézetem és ha t. képviselőtársam mást fog kifejteni, én türelemmel meghallgatom. És én ezt abból deriválom, hogy a ministerelnök ur egész egyénisége, lénye nem alkalmas a közeledés, a kibékítés politikájára. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalön. Felkiáltások jobbfelöl : A háborúban!) És épen azért, mert amint mondta táloldali t. képviselőtársam, háború van és éj>en azért, mert az ország és a monarchia olyan irtózatos erőfeszítés előtt állnak, amely feltétlenül indokolttá ós szükségessé teszi azt, hogy minden értékes erő kihasználtassák a magyar nemzet és a monarchia biztonsága érdekében : a magam részéről a konczentráczió gondolatát melegen üdvözlöm és nem fogadom el a najürendi javaslatot. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbálóldalön. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A földművelésügyi minister ur kivan szólni. B. Ghillány Imre föidmivelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden feleljek Mezőssy Béla t. képviselőtársamnak hozzám intézett kérdésére és felvilágosítsam a t. házat a hadsereg részére való hizlalás mai stádiumáról. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt kérdezte tőlem, hivatkozással a múltkori beszédemre, hogy ha a hadseregnek szállított kukofriczának csak 10 százalékát adták oda magánhizlaldáknak, akkor hova ment a többi. Hát a többi a mi hadseregünk élelmezésére és a hadsereg lovainak takarmányozására fordíttatott. De t. képviselőtársam múrczius lé-én, szerdán. félreértett engem, midőn azt állította, hogy az összes, 1915. évi termésű rekvirált tengerinek 10 százalékát fordította a hadvezetőség hizlalásra, mert az korántsem volt 10 százalék, hanem a már részben felhizlalt disznók utolsó hizlalási stádiumában felhasznált tengerinek 10 százalékát adta oda a hadvezetőség. Az egész tavalyi hizlalás, amely bizományi utón történt a hadsereg részére, nem haladta meg a 40.000 darab disznót, ebből a 40.000 darab disznóból csak egy hányadát látta el tengerivel a hadügyminister, azokat akik tengerihiány folytán &\ nem kész sertést felajánlották átvételre. A hadsereg azt válaszolta: »nem tehetem, nekem a zsírra múlhatatlanul szükségem van« és a katonai élelmezési raktárakból igen jelentéktelen mennyiségű tengerit utalt ki a hizlalás befejezésére. Ami annak »Az Ujságnak« közleményét illeti, arról nekem is tudomásom van, az egy felhivás volt, amely félreértésen alapult, az ott jelzett alapon a mai napig a hadsereg részéről hizlalási szerződóst még senki nem kapott. Itt a hadvezetőség saját inicziativájából járt el, nem ismervén rendelkezéseinket. A nyert felvilágosítás után ez a téves közlemény helyre is lett igazítva, sőt a sertésátviteli bizottság körlevélben felvilágosittatta a feleket a félreértésről. T. képviselőtársam még azt kérdezte tőlem, hogy tulajdonképen miképen birtosittatott a polgári szükséglet. A hadsereg zsirbeszerzése a mai napig a polgári szükséglet kielégítését nem tette lehetetlenné, mert helyesen jegyezte meg t. képviselőtársam, hogy az alispánok adtak hizlalási engedélyt, de mindig oly feltételekhez kötve, hogy a sertéseket annak idején a belügyminister rendelkezésére, most pedig a közélelmezési hivatal rendelkezésére kötelesek átadni. Ezekből a sertésekből a hadsereg jóformán alig kapott. De igazat adok tökéletesen t. képviselőtársamnak abban, hogy a kisembernek nagyobb érdeke a sertéshizlalás. Epén azért az eredeti rendeletben megvolt az, hogy négy darabig mindenki hizlalhat sertést. (Mozgás a balés a szélsöbálóldalön). Bernáth Béla: De kukoriczát nem kapott! B. Ghillány Imre föidmivelésügyi minister: De ezenfelül már kellett az alispáni engedély. Hogy ez a négy darabig terjedő hizlalás mily nagy terjedelmet öltött 1916-ban, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy ezekből az u. n. szedett sertésekből sikerült a hadsereg szükségletét nagy részben fedezni ugy, hogy 1916 folyamán és 1917ben eddig még egy hizlalási szerződés sem köttetett, sem altruisztikus, sem más alapon a hadvezetőség részéről. Most indultak meg 12.000 darab sertésre a tárgyalások a hadsereg vezetősége és egyes hizlalók közt. Ezeket voltam bátor egészen röviden felhozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Mezőssy Béla képviselő ur félre-