Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

4 71U. országos ülés W17 márczius 3-án, szombaton. szeférhetlenségi bizottságnak fenti szám alatt 1913. november 24-én kiadott összeférhetlenségi ügyben a bizottság az előkészítő eljárást befejezte. Amidőn megemlítem, hogy a vizsgálat három különböző, egymással össze nem függő, összeférhetlenségi esetre terjedt ki, amelyek felett az itélőbizottság külön-külön határozhat csak, bejelentem, hogy a bizottság az itélőbizottság tárgyalásához előadóul dr. Németh Károly bizottsági tagot küldötte ki.« Elnök : T. ház ! Mivel a házszabályok idézett szakasza értelmében a ház elnökének feladata, hogy az itélőbizottság kisorsolását a nyolcz nap eltelte után tartandó s naptárilag megjelölendő ülés napirendjére tűzze ki, kötelességszerüleg kitűzöm ezen ügy tárgyalását és pedig 1917. évi márczius hó 12-én, hétfőn, tartandó ülés napirendjére, amikor is az este hét órakor megejtendő kisorsolás alkalmával kisorsolandó itélőbizottság a kisorsolás után az ügyet azonnal tárgyalni fogja. A kisorsolás és a tárgyalás napjáról a bejelentő, valamint az illető képviselő ur és a névjegyzékben foglalt képviselő urak értesittetni fognak. Következik a napirend tárgyalása : a háború esetére szóló kivételes hatalom inén ybe vétel érői beadott ministerclnökí hatodik (írom. 1324, 13.49) jelentés feletti vita folytatása. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister : T. ház ! Á tegnapi ülés foyamán Kállay Ubul igen tisztelt képviselőtársam volt oly szives egy kérdést intézni hozzám a szamosujvári és a hajdudorogi püspökök segélyezése tárgyában. Sajnálatomra beszéde végén nem lehettem jelen és a választ csak most adhatom meg neki. Szavai ezek: (olvassa) »Hallottam, — bár elhinni nem tudom, nem akarom, épen azért választom a kérdés formáját, bármennyire szavahihető tanutói is jutott a dolog fülembe — hogy a nyíregyházai görög katholikus püspökség bizonyos egyházi intézményei részére állami segítséget kér. A minister urnak nem volt módjában .megadni, de ugyanakkor, ugyanolyan czélra a szamosujvári görög katholikus püspöknek hasonló segítséget nyújtott.« E szavak után nem tudom egészen pontosan megállapítani azt, hogy a nyíregyházai püspökség számára minő segítséget kértek. (Halljuk! Halljuk!) Amennyiben nagyobb összegű beruházásokról volna szó, ezeket természetesen csakis költségvetés utján lehet eszközöltetni, ezek csakis a költségvetés szövegébe foglalhatók bele és erre .nézve a ház minden tagja tudja azt, hogy az ilyen beruházás, az ilyen nagyobbmérvü segélyezés a legutóbbi időben nem adatott. Nem is lett volna alkalom rá a legutóbbi időben, hiszen a legutóbbi költségvetés csakis 1914—15-re állittatott össze. Azonban, amidőn a hajdudorogi püspökség felállításáról volt szó, az 1914—15-iki költségvetés keretében felemeltem a görög katholikus egyház segélyezésének rovatát 80.000 koronával, (Helyeslés jóbbfelől.) amit a ház el is fogadott és ennek alapján módomban volt a hajdudorogi püspökségnek a kellő jövedelmeket juttatni és azt segélyezni. Ezen segélyekből körülbelül 59.200 korona ment személyi és irodai kiadásokra és ezen a czirka 60.000 koronán kívül kiutaltam a püspökség dologi és egyéb czéljaira 19.13—1917-ig, négy év alatt összesen 218.000 koronát, évente tehát körülbelül 55.000 koronát, inig a költségvetési rovat szerint csak 20.000 korona állott volna évenként rendelkezésre. Ugyanezen idő alatt a szamosujvári püspöknek, igaz, nem utaltam ki semmit sem, sőt, midőn a mindannyiunk által igen tisztelt Hosszú Vazul püspök 1916 január havában elhalálozott, az elődöm által részére kiutalt külön rendkívüli segély kiutalását beszüntettem. En nem tudom, hogy micsoda forrásból merítette az igen t. képviselő ur adatait, de én törekedtem a t. házat felvilágosítani és megnyugtatni azon feltevéssel szemben, amelyet a t. képviselő ur táplálhatott. (Helyeslés jobbfelól.) Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Bethlen István ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István: T. képviselőház! Azt hiszem, felesleges munkát végeznék, ha a vitának mai előrehaladott stádiumában részletekbe menő kritikával igyekezném szaporítani az ellenzéki padokról úgyis már bőségesen gyakorolt bírálatot, amely különösen a kormánynak gazdasági magatartására vonatkozott. Inkább néhány fontos politikai kérdéssel kívánok tehát foglalkozni, (Halljuk! Halljuk !) amelyek, nézetem szerint, a mai háborús állapotban nagy jelentőséggel bírnak. A kormánynak e háborús állapotban három nagy feladata van : az első. az, hogy a nemzet öszszes erejét egyesítse, szervezze, hogy megcsinálja az ogranizáczióit, hogy felkutasson ez országban minden rejtett energiaforrást és ezeket egyesítve a nemzet szolgálatába, a győzelem szolgálatába állítsa, (ügy van ! jobb- és balfelöl.) A kormány második feladata az, hogy előkészítse a békét, hogy e kérdéssel állandóan .és folytonosan foglalkozzék, mert hiszen nem lehet tudni, melyik napon válik a béke kérdése aktuálissá. A harmadik feladata az, hogy már most gondoskodjék arról, hogy az államnak a háború után megsokasodó feladatai minket készületlenül ne találjanak. A kormány feladatainak e három csoportjából csak néhány kérdéssel kívánok foglalkozni. Az első kérdéssel kapcsolatban rá akarok mutatni a nemzetnek eddig még fel nem használt energia forrásaira, rá akarok mutatni a parlamenti helyzetre és a pártközi helyzetre. A második kérdéssel kapcsolatban vitába akarok bocsátkozni, az ellenségeink által felállított ama nemzetiségi tézissel, amelyet eddig ebben a parlamentben senki sem analizált és amelylyel, nézetem szerint, itt foglalkoznunk kell, mert hiszen elsősorban ellenünk van irányítva (Igaz! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) és foglalkoz-