Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

704. országos ülés 1917 f mint a többi ágak szolgálatában, mert a 20%-os kamattal terhelt kölcsönök konvertálására 22 millió koronát engedélyezett. Ezen akczió folytatására nagy szükség van Erdélyben, szükség van az északkeleti vármegyékben és mindenütt, hol a helyzet kiaknázásával foglalkozó és erre nevelt faj készen áll arra, hogy minden ingadozó középvagy kisbirtokos lába alól a földet magához ragadja. Nekünk ezeken a vidékeken a kis- és középbirtok anyagi megerősítése czéljából nem szabad semmiféle áldozatoktól visszariadnunk. (Helyeslés.) Én igen kérem az igen t. pénzügyminister urat, menjen tovább az áldozatok terén (Helyeslés.) és az első 22 milliót kövesse a második és a harmadik, mert mindaddig, amig nem tudjuk konstatálni, — ettől azonban óvjuk a minister urat — hogy ez a segítség kortesczéloknak és politikai ezéloknak szolgál, amig meg vagyunk róla győződve, hogy ez tisztán a nemzeti és a gazdasági ezélt szolgálja, addig semmiféle összeget nem fogunk sajnálni, amelynek czéfja akár a kis-, akár a középbirtokos elemnek megerősítése. (Helyeslés.) Pártpolitikát űzni azonban az állam pénzével semmi esetre sem szabad és ha van bizonyos bizalmunk az Altruista Bank eddigi működése iránt és ha kívánjuk, hogy az állam birtokpolitikájában haltamasabb eszközök nyújtásával az Altruista Bankot erősebben vegye igénybe, azt csak abban a meggyőződésben teszszük, hogy ez az intézet mindig altruista marad a szó igazi értelmében, mindig csak a nemzeti czélt fogja nézni és az a pénz, ami az adófizetők zsebéből és az állam kasszájából jutni fog ne Id, egyedül és tisztán nemzeti, gazdasági czélokra fog fordíttatni. (Helyeslés bcdfelől.) A másik szempont, amelyet a birtokpolitika kérdésénél figyelembe kell vennünk, a többtermelés szempontja. Ef kétségtelenül nagyon népszerű jelszó, s meg vagyok győződve, sokkal többen használják, mint amennyien értik és sokkal könnyebben vélik azt megvalósíthat ónak, mint aminő az valóban. Meg vagyok arról győződve, hogy sokkal több becsületes, türelmes törekvés kell ezen jelszó, megvalósítására, mint amennyi türelemmel és munkakedvvel rendelkeznek azok, akik azt hiszik, hogy a többtermelés jelszavát ki kell dobói és néhány nap, néhány hét múlva megvan a többtermelés. Általában véve az a felfogás uralkodik ma, — gondolom az első megszólaltatója Ereky Károly, követi őt gróf Tisza István, követi őt Wekerle Sándor, követik j óformán mindazok, akik eddig a többtermelésről elmondották véleményüket, pl. ma is a »Pesti Napló«-ban Éber Antal, Léderer Arthur és mások — hogy a többtermelést tulaj donképen a nagy tőkével, nagy szakértelemmel vezetett nagyüzem sokkal jobban tudja szolgálni, mint a kisüzem. (Igaz ! Ugy van !) És azért, ha a többtermelésnek nagy súlyt, tulajdonítunk, akkor a nagyüzem terjeszkedését nem szabad ellenséges szemmel nézni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Tényleg ezidőszerint vannak hozambeli különbségek a nagybirtok javára, ily különbségek azonban csak addig maradnak meg a már 24-én, szombaton. 405 többtermelés szempontjából is, amig a nagy- és kisbirtokosok között kulturkülönbség van. Példákat találtam erre Keif és Milner könyvében, akik Pomerániában végzett vizsgálódásaik alapján konstatálják, hogy a kisgazdák termelnek átlag 19'4 métermázsa gabonát, a nagyüzemek pedig 18"4 métermázsát. Vagyis a kisüzem egy métermázsával többet. A pénzügyi eredmény pedig holdanként a kisüzemnél 259 márka, a nagynál pedig 235 márka volt. Ez ott azért volt lehetséges, mert a kisbirtokos osztály felemelkedett arra a szellemi nívóra, amelyet az intenzív gazdasági kultúra megkövetel. Nálunk ma még nem forog fenn ez az állapot, de arra is rá fogok mutatni, hogy miért nem vagyunk ebben a helyzetben. Hanem hogy a többtermelés elérésére a birtokelaprózás nem akadály, azt mutatja Belgium és Dánia példája is ; latifundium jóformán egyikben sincsen, és a birfcokelaprózás mintegy három évtizeden keresztül állandóan folyik; mindez nem volt akadálya annak, hogy a mezőgazdasági termelés a húsz év előtti átlagot a gabonában ÍO 5 métermázsáról 20 métermázsára ne javította volna. Ezzel tehát igazoltam azt, hogy a kisbirtok nem akadálya a többtermelésnek. (Tetszés és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik argumentum a nagyüzem nagyobb produktivitása mellett az, hogy a nagyüzem jobban fel tudja használni a technika vívmányait, amelyek a többtermelést előmozdítják. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk, hogy a mezőgazdasági produkcziókban sohasem lesz oly nagy szerepük a gépeknek, mint az iparban. Szakértők számítása szerint a mezőgazdasági munkának csak 13 százaléka végezhető gépekkel, mig 87 százaléka emberi munkaerőre vár. Különösen áll ez az egyes növényi produkcziónál és az állattenyésztésnél. (Helyeslés balfelől.) Minél intenzivebb a művelés, annál nagyobb szerepet játszik az emberi munka. A mezőgazdaságindusztriálizálódása,amely a többtermeléssel jár, szintén csak ugy érhető el, ha a ráfordított munkát lehetőleg szaporítjuk. Az is bizonyos, iogy munkaerő dolgában a kisüzem mindig jobb helyzetben van, mint a nagyüzemek. Foko-^ zatosan fog ez a tétel állni a háború után, mert a, munkaerő hiányát sokkal jobban fcgja megérezni a nagybirtok, amely nem fog munkásokat kapni, mig a kisüzem eddigi kereteiben könnyebben fogja a munkát folytathatni. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) ' Az ipar különben is azon dolgozik, hogy kis mezőgazdasági gépeket állítson elő ; mihelyt egy nagy mezőgazdasági gép megjelenik, rögtön megkezdődnek a kísérletek, hogy annak miniatűrjét előállítsák a kisgazda számára. És hogyha a mi kisgazdaközönségünk kulturnivója annyira fog fejlődni, hogy a szövetkezetekben rejlő erőt is fel fogja tudni a maga teljes egészében használni, akkor azok a nagy gépek is rendelkezésére fognak állani, amelyeket most csak a latifundiumok szoktak hasznosítani. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) Tehát nem lehet egyszerűen azt mondani,