Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
406 704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. hogy a nagyüzem feltétlenül előnyben van a kisüzem felett. Előnyben van átmenetileg, mig a kisbirtokosság kulturnivója megfelelő fokra fog emelkedni. Es ha a kormánynak gondja lett volna a háború alatt arra, hogy a nagy mezőgazdasági gépszükségletet kielégítse, amely a kisbirtokosok között jelentkezett, akkor óriási módon szolgálta volna a többtermelés ügyét, mert azok a kisbirtokosok, akik azelőtt sohasem érdeklődtek vetőgép és lókapia iránt, most ezerszámra keresték ezeket; sajnos, nem lehetett őket kielégíteni, mert sem a saját gyártásunk, sem a behozatal nem volt kielégítő ; a magyar gyárakat azonban nem látta el'a kormány megfelelő nyersanyaggal, így természetesen nem lehet szolgálni a többtermelést.» Egy példára is utalhatok, hogy a többtermelés terén már most is versenyképes a kisgazdaság a nagygazdasággal. Grőf Károlyi Imre, akit ugy is, mint földbirtokost, ugy is, mint bankárt, ugy is, mint azon banknak elnökét, mely a többtermelést tűzte ki czélul, kompetensnek lehet tekinteni aziránt, hogy a birtokkategóriák között melyiknek termelését tartja legmegfelelőbbnek. Őszerinte kifogásolhatók a többtermelés szempontjából a kötött birtokok, az egyházi birtokok, kötött vagy szabadforgalmu birtokok, nagy- és kisbirtokok egyaránt. Minden ily kategóriában vannak a többtermelés szempontjából ut cunque elég magas nivón állók, pl. a szász kisbirtokok, szatmármegyei, torontáli németek, aDunántúl egyes községei. Ezeknek produkcziója ma is azon a színvonalon áll, mint a nagy gazdaságoké. S íme, itt függ össze ismét a kulturnivó kérdése a produkczióval. (Ugy van! balfelöl). Már emiitettem, hogy a szász pénzintézetek közgazdasági és kulturális czélokra 20%-ot is adnak jövedelmeikből. A szász kisgazda tehát hozzájut ahhoz a műveltséghez, amely szükséges, hogy az ő agrikulturája a kellő nívót elérje. Ahol ez megtörténik, ott a kisbirtok ma is kiállja a versenyt a nagybirtokkal. Kem akarok belemenni annak taglalásába, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezek a föltételezett előnyök olyan vitathatatlanok-e. Mert mindig van olyan művelési ág, amelyet jóformán csak a kisüzem hasznosíthat. Ott van pl. a Densinszkyféle búzatermelési mód. Ezt 4—5 holdon meg lehet valósítani, emellett, a törpe birtok — nem akarom a felhozott makszimális tételeket idézni — mindenesetre holdankint 20—25 mm.-át is elér. Kétségtelenül biztos tehát, hogy az egészen törpe birtok is horribilis módon emelni tudja produkczióját uj rendszerű mivelési módokkal, csak meg kell adni azt a kulturfokot, amelyre evégett szüksége van. Egy példa erre a BeckerMelichár czég, mely ambiczionálja — önzetlen ül-e vagy nem, tisztán, üzleti érdekből-e vagy nem, azt nem kutatom, nem is tudom — az amerikai rendszerű kukoricza tenyésztését. Próbát tett és bekérte az eredményeket. Kitűnt, hogy a legnagyobb eredményt: 42 mm. szemtermést egy perekedi, baranyamegyei kisgazda érte el. A többi, nagyobb birtok 30—32 mm.-át produkált. íme, egy mivelési ág, melyben a kisbirtok előnye produkczió szempontjából meghaladja a nagybirtokét. Van egy másik kategóriája a mezőgazdaságnak, ahol megint feltétlenül felette áll a kisbirtok e tekintetben a nagybirtoknak, t. i. az állattartás. Magyarországon az állatállomány 70%-ja a kisgazdák kezén van. Németországban pedig háromannyi szarvasmarha és ötszörannyi sertés esik a kisbirtokokra, mint a nagybirtokra. Nálunk az összes háziállatokat szarvasmarhára átszámítva, a létszám 100 holdanként a következő: törpebirtokra esik 113, kisgazdaságra 49, középbirtokra 28, nagybirtokra 22. Ha pedig rézletezzük, kitűnik az 1911-iki állatszámlálás alapján, hogy 1 holdon aluli birtokoknál szarvasmarha esik 100 holdra 217, ló 71, sertés 466, juh 152; 1—5 holdig szarvasmarha 57, ló 15, sertés 59 — a 466-tal szemben! — és juh 43. így végig az összes kategóriákon csökkenő mennyiség. Az ezer holdon felüli birtokra esik 100 holdra 8 szarvasmarha. 1 ló. 7 sertés és 25 juh. , Ha most nézzük, hogy a baromfiból és kisebb háziállatokból mennyi esik, azt vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy itt a kisbirtok produkcziója mellett a nagyobb birtokok egyáltalában, számba sem jöhetnek. És van a gazdálkodásnak még egy oly ága, hol a kisbirtok óriási fölényben van. Ha intenzivebb gazdasági kultúrát akarunk, vegyük figyelembe, hogy melyek azon már ma is intenzivebb gazdálkodást jelentő ágak, . amelyeket kultivál a nagy- és középbirtok és a kisbirtok. Ugyebár magasabb gazdasági kultúra a szőlőmivelés, a zöldség-, a gyümölcs-, a főzeléktermelés, mint a szemtermelés? Lássuk, hogy e tekintetben hogy állunk. A kis- és törpebirtokokra ebből a kategóriából esik 304.000, nagy- és középbirtokokra csak 52. Szőlő kis- és törpebirtokokra 172.000 hold, közép- és nagybirtokokra mindössze 26 000. Külkereskedelmi mérlegünket akarjuk javítani mezőgazdasági termelésünk produkeziójának emelésével. Hát e tekintetben hogyan állunk ? Külkereskedelmi mérlegünket, tehát valutánkat is szerintem igazán eredményesen csak a kisbirtok mezőgazdasági produkeziójának emelésével lehet javítani. (Helyeslés halfelol.) íme, t. ház, 1913-ban kivitelünk volt 1 milliárd 904 millió korona. Ebből esik gabonára és lisztre, tehát inkább a nagy- és középbirtok termelésére 521 millió korona. Állati eredetű s oly terményre, mely inkább kisgazdaságból származik, 580 millió korona. Tehát először is bizonyos, hogy a kisbirtok-kategóriák termelése kivitelünkben nagyobb tétellel szerepel, mint a nagybirtokoké. De még ha ezt az 521 milliót sem tekinthetjük tisztán a nagy- és középbirtok produktumának, minthogy szántóföldből 7V2 millió hold
