Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. 89 (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Fokozza ezt a pazarlást, ezt a vagyonpocséklást, hogy főhadiszállásunk és a többi parancsnokságaink létszáma óriási."Már ]3edig a Feldzulage, főleg a magasabb rangú tiszteknél horribilis öszszeget tesz ki. Tény az, hogy főparancsnokságaink törzseinek igen magas a létszáma, azok ä városok, ahol hadseregparancsnokságok állomásoznak, csakúgy hemzsegnek a sok tiszttől. 37e o akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy katonai szempontból van-e szükség arra a sok emberre és nem tudná-e ugyanazt a munkát kevesebb ember is, kevesebb, de jó munkaerő elvégezni, csak leszegezem azt a tényt, hogy a legtöbb ember magasabb illetmények, Feldzulagék nélkül is örül annak a kedvező beosztásnak, hogy nem a lövészárokban kell lennie, hanem magasabb parancsnokságnál, ahol nincs az élete veszélyben és ahol finomultan él, sőt élvezi azt a dekórumot is, mely a háborúban különösen kijár minden katonának. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Eléggé visszás dolog, hogy a front mögött, a parancsnokságoknál lévő tiszteknek ebben a különös dekórumban sokkalta nagyobb részük van, mint az általuk lekicsinyelt, sokszor lenézett tüzvonalbeli tiszteknek. Az igaz, hogy a fronton küzdő tiszteknek is megvan a maguk egyéni véleménye az agyondekorált vezérkari tisztekről, akik a rajvonaltól 100 kilométernyire vezetik a hadjáratot. Emiitettem, hogy a f eldzulage főleg a magasabbrangú tiszteknél horribilis összeget tesz ki. így jDsldául Höfer altábornagynak illetményszerü hadipótléka naponként 24 korona ; illetékes neki békéljen öt lótartás, háborúban pedig tiz ló. (Halljuk ! Halljuk!) A különbözetet tevő öt lótápnak megfelelő összeg a mai viszonyok mellett havonta mintegy 800 korona. Ez évente tehát 8760 korona hadi pótdíj, feldzulage és 9600 korona lótaitasi díj, összesen 18.360 korona az altábornagyi rendes fizetésén és összes illetményein kiviül. Ezen illetmények élvezetében bevett szokás szerint minden egyes altábornagy tiz ló helyett tart két lovat s a katonai kincstár költségén katonai autót vesz igénybe. Megjegyezni kívánom, hogy az altábornagy urak közül azért hivatkoztam épen Höferre, mert a hivatalos napi jelentésekből az ő neve egyike a legismertebbnek; egyébként kizártnak tartom, hogy épen ő feldzulagot élvezzen. Meg is indokolom miért. Az ügynevezett Höfer-jelentéseket amúgy is behatóbb kritika tárgyává óhajtottam tenni," ezt most elhagyom más alkalomra és csupán interpelláczióm tárgyával összefüggésben adom elő azt, nogy aligha tévedek, mikor azt állítom, hogy a közfelfogás szerint Höfer altábornagy, mint a vezérkar főnökének helyettese, annak idején német mintára, Stein tábornok mintájára azért irta alá a hareztéri hivatalos jelentéseket, hogy ezzel emelje hitelességüket, Az ország lássa mindig, ki felelős ezekért az oly fontos hírekért; a hitelt érdemlőség tekintetében hat megnyugtatóiag, ha tudja minKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. denki, ki á szerző. A németek ebben az irányban is pedánsok voltak, illetve a dolog természete szerint korrektek, a valóságnak megfelelően, a tényeknek megfelelően változtatták a hivatalos jelentések aláíróinak nevét. Stein után Oberste Heeresleitung, majd most Ludendorff irja alá azokat. Mi az egész 1916. évben Höfer altábornagy aláirását látjuk és olvassuk, daczára annak, hogy tudomásom szerint Höfer altábornagy úgyszólván az egész 1916. évben talán havonta egyszer volt a főhadiszálláson, állandóan Bécsben élt, Bécsben tartózkodott, Bécsben élte világát. Rakovszky István : Ugy van! Kelemen Béla : Bécsben ez köztudomású dolog. Ott ismerik őt s látják őt naponta, látják őt sokszor, amint épugy mint más bécsi polgár, a közös hadügyministerium előtt olvassa saját jelentéseit a kiragasztott Höfer-jelentéseket. (Zajos derültség.) Közbevetőleg kérdem már most, ugyan milyen véleménynyel lehet a követett eljárásról az a polgárság, az a közönség, mely tudja, látja, hogy ő Bécsben van, mégis az ő neve alatt olvassa napról-napra, hónapról-hónapra a főhadiszállásról keltezett és általa aláirt jelentéseket. Ugyan mire jó ez a valótlanság, mire jó a tényeknek ilyen tudatos elferdítése? Ha a hivatalos jelentések aláírásánál, nem fektetnek súlyt a valóságra, nem támad-e kétség az iránt, hogy azok tartalmában és más nagyfontosságú vonatkozásokban is nem járnak-e a közönség félrevezetésével, a reálisság, a megbízhatóság rovására felületességgel? (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát hogy visszatérjek a hadi illetmények kérdésére, ezért mondtam, hogy kizártnak kell tartanom, hogy épen Höfer altábornagy feldzulagot húzzon, mert állandóan Bécsben él és így őt csak a bécsi drágasági pótlék illeti. Egyébként ezen a téren semmi sem lehetetlen ; ugy látszik, nincsenek szigorú szabályok és sokszor az egyéni protezsáltság dönt. így mondják, előfordul az is, hogy magasabbrangu tisztek, ha betegség vagy kimerültség miatt eljönnek is a frontról, itthon élnek, itthon teljesítenek szolgálatot, mégis, nemcsak egy-két hónapig, de igen hosszú időn keresztül meghagyatnak a hadi illetékek élvezetében. Már pedig ezek a pénzpazarlások, ezek a vagyonfecsérlések külön provokálják elitélő és tiltakozó szavunkat, ha ezzel szembeállitjuk például a fogságban sínylődő tisztek családjainak ellátását, még inkább, ha meggondoljuk, hogy a tábornokok tízezer, húszezer korona pótdijaival szemben valóságos lelketlenség a magyar katonának évi 72 korona rokkantjáradéka, a hősi halált halt katona özvegyének havonkénl i 9 koronája s a hazáért elvérzett hősök árváinak havi 4 korona neveltetési járuléka. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István.: Ezen sürgősen kell segíteni ! Kelemen Béla: Tisztelt ház ! Az is oktalan pénzprédálás, hogy a parancsnokságoknál lévő tisztek, az automobilisták is, mind lovat tarta12