Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
90 695. országos ülés 1917 nak ; oktalan pénzprédálás ez azért, mert a hadseregfőparancsnokságnál vagy a hadseregparancsnokságoknál lévő tisztek a mai modern háborúban, a telefon, távíró és automobil mellett sohasem vagy nagyon-nagyon ritkán jutnak abba a helyzetbe, hogy lóháton továbbítsanak parancsokat. Semmi indokolt szüksége sincs tehát annak, hogy az egyébként is rendkívül jó helyzetben levő ezeknek a tiszteknek szeszélye kedvéért a kincstárt a sok lótartás horribilis költségeivel megterheljék. Hiszen ha itt-ott kivételesen előfordul, hogy lóháton kell egy „parancsot továbbítani, akkor úgyis a törzs lovasszakasz vagy a tábori csendőrség, az ő kiváló altisztjei teljesitik ezt a szolgálatot és semmi sem indokolja az általános lótartásnak költséges passzióit. Tisztelt ház ! Az eddig előadottak eléggé igazolják azt, hogy a front mögött teljesített katonai szolgálat túlságos bőkezűséggel honoráltatik. Viszont a fronton teljesített katonai szolgálat terén jogosaknak látszó panaszokat hallani, amelyek egyik-másik irányban megnyilvánuló, garasos' odásig menő takarékosság, illetve fösvénykedésre vonatkoznak, így idős és öreg, szolgálati viszonyon kivüli és népfelkelő tisztek körében mély elkeseredést okoz az a szűkkeblűség, melyet ezen öregebb tisztek előléptetésük tekintetében tapasztalnak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megszámlálhatatlan az a 44—50, sőt 60 év közötti tiszteknek a száma, akik a véderőtörvényben előirt kötelezettségük teljesítése után is a katonaság iránt érzett előszeretetből és lelkesedésből tiszti rangjukat mint szolgálati viszonyon kivüli tisztek továbbra is megtartották és a mozgósítás óta fiatal bajtársaikkal egyenlő önfeláldozással és kitartással teljesítenek katonai szolgálatot. Ezek között a népfelkelő és szolgálati viszonyon kivüli tisztek között sokan vannak, kik már 10, 20, sőt 25—30 év óta viselnek tiszti rangot; de a két és fél évi hareztéri szolgálat daczára a sérelmükre gyakorolt takarékoskodás folytán csak a főhadnagyi rangig és fizetésig mehetnek elő, mig a tényleges tisztek állományában a 26—28 éves főhadnagy automatikusan már századosi rangot és fizetést ért el. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szives figyelmébe ajánlom a t. honvédelmi minister urnak, nem visszás-e az, hogy ezek a fegyverben álló, igazán derék polgártársaink, akik előtt lehetetlen kalapot nem emelnünk, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik csodásan beváltak a harezok mezején, kizárva, kirekesztve legyenek az előléptetésből, holott bizony az is előfordul, hogy íölebbvalójuk, a teljesen fiatal, 26—28 éves százados a hareztéri szolgálatnak könnyebb és veszélytelenebb részét végzi, az pedig általános helyzet, hogy ezen szűkkeblű rendelkezés folytán a fiatal tényleges állományú tiszt, többnyire legényember, még egyszer annyi fizetést élvez, mint az az idős népfelkelő és szolgálati viszonyon kivüli tiszt, aki élethivatásától elvonva, nagyszámú családját otthon nélkülözések között, nyomorúságban és emellett a családfő életéért való örökös rettegésben. február 7-én, szerdán. folytonos kinos bizonytalanságban hagyta. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ezzel összefüggésben egy további anomália az az igazságtalan állapot, hogy ezek az idős tartalékos és népfelkelő főhadnagyok, akik megbízható katonai szolgálatukkal csak megbecsülést és elismerést érdemeltek Id, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) a legfiatalabb, épen kinevezett, mondjuk egynapos aktív főhadnagyok után következnek rangsorban és alárendeltségi viszonyban vannak velük szemben. Ha már költségkímélésből vagy bármi egyéb okból kifolyólag a kiérdemelt előléptetésben nem részesitik ezeket az idősebb tartalékos, szolgálati viszonyon kivüli és népfelkelőtiszteket, legalább rendeletileg kellene szabályozni azt. hogy az aktív főhadnagyokkal szemben rangjuk azon nap szerint igazodjék, amely napon a főhadnagyi rangot elnyerték, vagyis más szóval, a teljesen fiatal aktív főhadnagyok rangban ne előzhessék meg az évekkel előbb kinevezett és köztumodás szerint a hareztéren jól bevált idős, tapasztalt nem aktív főhadnagyokat. (Élénk helyeslés.) Tisztelt ház ! Ezen rövid kitérés után visszatérek interpelláczióm tárg}>úra. (Halljuk ! Halljuk 1 baljelől.) Vagyonfecsérlésről, oktalan pénzpazarlásról lévén szó, áttérek most arra, hogy a megszállott oroszországi területen igen bőkezűek vagyunk. M nden hadosztály megkapja naponta lőszerben és élelemben az utánpótlást, amit a csapatok közt kiosztanak. Az egyes csapatok azután ebből pocsékolnak. A megszállott területek lakossága jóformán belőlünk él. Nem azt értem, amikor »für notleidende Bevölkerung«, az ínséges lakosság részére mennek az egyenesen erre a czélra szánt küldemények, liszt és egyéb élelmiszerek, hanem azt az állandó pocsékolást akarom szóvá tenni, hogy a megszállott területek nagy részén a csapataink számára küldött kincstári húsból, lisztből, kávéból, mit én tudom miből látják el a háziakat, az ott lévő lakosságot. A katonák számára küldött rendes utánpótlásból igen sokszor a legénység sérelmére tékozolnak. A magyar, az osztrák, a cseh mind azt hiszi, hogy a másét költi, amikor kincstári vagyonból osztogat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A kincstári vagyont, az államvagyont valósággal Csák}? szalmájának nézik. Egyszóval, a megszállott területeken gavallérok vagyunk a kincstár bőrére. Az igaz, hogy szeretik is ami tisztjeinket, annál kevésbbé szeretik, annál jobban haragszanak a németekre ; különösen a poroszokra. Igen, mert azok fegyelmezettek, náluk minden altiszt, minden közember takarékoskodik, spórol az államnak. Mig mi mindent odaviszünk a megszállott területekre, addig a németek — onnan visznek el mindent. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A német katona nem szeret látni üres vasúti kocsikat (Derültség baljelől) és a különben amúgy is pusztuló gazdátlan holmit inkább hazaküldik. Megtörténik persze, hogy a poroszok a nem gazdátlan holmit is hazaküldik. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Bútort, képeket,
