Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. 71 leirattal való elnapolás késleltetné, szintén amellett szól, hogy amennyire lehet, a jövőben is ez az eljárás követtessék. (Helyeslés.) Ezeket, voltam bátor a felhozottakra elmondani. (Elénk helyeslés.) Elnök: Minthogy napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita és házhatározat tárgyát nem képezi, ennélfogva rátérünk napirendünk tárgyalására. Annak első pontja: A most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökitéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1340, 1350) általános tárgyalásának folytatása. Ki a következő szónok? Szepesházy Imre jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak helyüket nyugodtan elfoglalni és a szónokot csendben meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsöbaloldalon. Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Csendet kérek, t. képviselő urak! A képviselő urakat nagyon kérem, ne méltóztassék itt csoportosulni és ezzel zavart okozni. Méltóztassanak vagy a termet nyugodtan elhagyni, vagy helyüket elfoglalni, hogy a felszólított szónok megkezdhesse beszédét. (Mozgás.) Rakovszky István : Hosszú parlamenti pályafutásom alatt nem emlékszem, hogy lett volna egy törvényjavaslat a ház asztalán, amelynek intencziója oly általános helyesléssel találkozott volna pártkülönbség nélkül, mint a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Ha a vita mégis hosszabb időre húzódott el, mint mi valamennyien hittük volna, (Halljuk! Halljuk!) ennek oka abban rejlik, hogy ezen törvény czélszerütlen ós idő előtt lett beterjesztve. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Mindenekelőtt az a kérdés merül fel, miért épen most kellett ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni? (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ón azt hiszem, hogyha mi az elesett hősöknek kegyelettel akarunk adózni, akkor várni kellett volna annak a sok bősnek az elestére, aki sajnos, még a háború folyamán hősi halált fog szenvedni. Akkor ezen törvényjavaslat egy nagy manifesztáczió lett volna azok iránt, kik a háború folyamán kötelességüket teljesítették, kint szenvedtek, halálukkal pecsételték meg hazaszeretetüket. (Igaz! TJgy van! a bal- és a ' szélsöbaloldalon.) De most, a háború kellő közepén, a háborúnak talán kulminácziós pontján törvényt alkotni azok számára, akik már nincsenek, az nem felel meg annak a komoly dolognak, mint aminő azok halála, kik kötelességből az országért áldozták fel életüket, (igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezen javaslat azt a benyomást teszi a be nem avatottra, mintha beterjesztése a második szakasz miatt történt volna. Előre kijelentem minden félreértés elkerülése miatt, hogy én a belügyminister ur intenczióinak tisztaságában a legkevésbbé sem kételkedem és meg vagyok győződve, hogy a belügyminister azokról a dolgokról, amelyek ennek a második szakasznak nem szép hátteret kölcsönöznek, tudomást nem szerzett. De meg vagyok győződve róla, hogyha azt a visszataszító tülekedést, mely a holtak iránti kegyeletből is pénzt akar kipréselni, (Igaz! TJgy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) sejthette volna, akkor ezt a második szakaszt nem iktatta volna a törvénybe. Én meg vagyok győződve arról, hogy a t. belügyminister urnak erről előzetes tudomása nem volt és nem lehetett. De miután ilyen jelenségek mutatkoznak, remélem, alkalmat ad nekünk arra a részletes tárgyalások során, hogy tekintettel azokra az urakra, kik a kegyelet érzését, a hála érzését spekuláczióra, anyagi előny szerzésére akarják felhasználni, (Felkiáltások balfelöl: Gyalázat!) ezt a második szakaszt módosítsuk vagy elejtsük egészen. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ki nem adózik hálával, elismeréssel, ki nem adózik könnyekkel azoknak, akik óriási szenvedések után talán a legkegyetlenebb halált szenvedték? Az egyetlen vigasztaló ebben a dologban az, hogy ők abban a tudatban haltak meg, hogy nagy czélért, népükért, hazájukért haltak meg a harcztéren. De ha ez igy áll, ha nincs közöttünk egyetlenegy ember sem, aki meg akarná vonni a könnyektől csillogó babért ezektől a hősöktől, akkor van ennek az éremnek egy másik oldala, amely megköveteli, hogy egy ilyen rövid törvényecskével meg ne elégedjünk. (Helyeslés a baloldalon.) Mondtam, hogy ezen javaslat időelőtti, hogy megvárhattuk volna a háború végét. Én szivesen~ hozzájárultam volna ilyen javaslathoz; de akkor ezek a szép szavak csak bevezető részét képezték volna annak a javaslatnak, mely a háború befejezése után nyújtatott volna be és a javaslat két szakasza a végrehajtási szakaszszal együtt nem lett volna egyéb, mint egy ünnepélyes manifesztáczió ós bevezetése azoknak az intézkedéseknek, amelyek hálaérzetünket kézzelfoghatóan beigazolták volna. Ezen törvényjavaslat ezen szép bevezetéssel együtt járt volna egy hatalmas törvényhozási akczióval, mely felöleli a politikai jogok kiterjesztését, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és egy nagy szocziális törvényhozási ténykedéssel, mely a háború által ejtett szocziális sebeket gyógyította volna. Benne foglaltatott volna ezen elismerésnek tettekkel való megerősítése, a hálaérzésnek a napnál fényesebben való beigazolása a rokkantügyben,

y a hadsegélyezési ügyben, a nyugdíjügyben, (Élénk helyeslés a bal-és a szélsöbaloldalon.) azon hála alapján, melyről az első szakasz beszél, hol azonban adósok maradunk a tettekkel. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ma üres szavakkal nem lehet megnyugtatni a szenvedések özönét, nem lehet lecsillapítani a fájdalmat. Ma egy emberszerető tett többet ér, mint könyvekre szóló ilyen frá-