Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

72 695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. zisok. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A politikai jogok kiterjesztését az első szakasz elodázhatlanul követeli. Ha igaz, lia őszinte az a hála, amelylyel tartozunk, akkor erre a tartozásra )egalább az első fizetést kell teljesítenünk, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) az első filléreket kell letennünk és nem szabad visszariadni attól a szótól sem, hogy jutalmazni is akarunk. Hogy ez sértő lenne, hogyha ez lealázó lenne, hogy mi annak fejében, hogy valaki odakint a harcztéren megteszi kötelességét, adunk valami jogot, jutalom gyanánt, ez frázisnak szép, de hatásában elkeserítő, pedig nekünk nem szabad még jobban fokozni az elkeseredést, hanem a jogkiterjesztést minden melléktekintet nélkül, mindenféle jogi és politikai előítéletek ellenére is meg kell valósítani, mert azok a hősök, akikről a törvényj ivaslat 1. §-a megemlékezik, erre jogot formálhatnak és nekik ezt a jogot meg kell adni. (Igaz ! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szocziális ténykedést is követelhetünk. En nem fogok azon az utón tovább haladni, amelyet szélesre tapostak előttem szólott t képviselőtársaim nagy szaktudásukkal, lelkesedésükkel, jószívűségükkel, emberszeretetükkel; én csak vizet vinnék a Dunába, ha mindezek ismétlésébe esném. A szivemből beszéltek; csatlakozom nézetükhöz és csak a ház iránti tiszteletből és az idő rövidsége miatt tartózkodom attól, hogy ezeket újból felhozzam. De bizonyos dolgokat fel kell hoznom. A rokkantügyről beszélnem kell. Megingathatatlan meggyőződésem, hogy a rokkantsegélyezésnek kielégítőnek kell lennie, (TJgy van! balfelöl.) hogy a rokkantat ki ne tegye többé az élet nehéz harczainak, amelyekkel nem tud megbirkózni, mert végtagjait, mert szemevilágát ott vesztette el, ahol az országunk érdeke forgott koczkán. Kern szabad többé kintornás rokkantnak lennie, (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) mert a kintornás rokkant az ország szégyenbélyege. (TJgy van! balfelöl.) Nem szabad többé tűrni, hogy a szegény emberek a koldusbotra legyenek utalva, hanem mielőbb nagy szocziáltörvényhozási akcziót kell megkezdeni érdekükben. És sokkal jobb szerettem volna, ha a törvényjavaslat függőben marad, mig ennek keretében oldhattuk volna meg a hála kérdését. (TJgy van! balfelöl.) T. képviselőház! A t. minister ur, amint meg vagyok győződve, — már számtalanszor volt alkalmunk tapasztalni — ha egy visszaélést elpanaszoltunk neki, kötelességszerűen, ymrtatlanul, igazságosan eljárt a dologban. Itt felhozta, gondolom Bartos t. képviselőtársam, — s ez országszerte így van — hogy a hadsegélyezések körül azok a kis bimbasik az administrácziónál nem tudnak leszokni arról a rossz szokásról, hogy minden hivatalos kötelességteljesitést a pártszempont szemüvegén keresztül nézzenek. (TJgy van! balfelöl, Zaj, Halljuk! Sálijuk!) Még a hadsegélyezést is arra használják fel, hogy kényük-kedvük szerint járjanak el azok ellen, akik politikai tekintetben vagy akár a községi életben is nekik nem voltak kellemesek. Bartos t. képviselőtársam itt egy névsorral is szolgált és a t. minister ur azt mondotta neki, hogy adja át és ő el fog járni. El is hiszem. De annak kapcsán mernék a t. minister urnak egy ajánlatot tenni. Egyszersmindenkorra, rendszeresen meg kell szüntetni e bajokat az országban. (TJgy van! balfelől.) Nem szabad tűrni, hogy csak egyetlen közhivatalnok is merészeljen egy szegény özvegyen, egy szegény hátramaradott asszonyon és annak családján így kényuraskodni. (TJgy van ! balfelől.) S ennek csak egy ellenszere van : Az, ha a t. minister ur saját ministeriuma kebeléből kiküldene biztosokat, akik hivatalból járnának községről-községre, megállapítanák a bajokat, meghallgatnák a panaszokat és minden más megyei vagy községi hatóság közbenjárása nélkül direkte, függetlenül jegyzőkönyvbe vennék tapasztalataikat és a, minister urnak ezeket előterjesztenék. Higyje el a t. minister ur : egy-két helyen alkalmazott ilyen statáriális eljárás több jót tehetne, mint a leghosszabb leiratok, nyilatkozatok és ilyen hasonló dolgok. Kérem erre a t. minister urat. Megérdemlik e szegény családok, (TJgy van ! TJgy van ! balfelöl.) hogy a minister ur intenczióit valósítsa meg, még ha ez nehézségekkel járna is. Sürgősebb dolog ebben az országban nincs, mint a katonai özvegyek, a katonai árvák, a katonai otthonmaradottak baján, nyomorán segíteni. (Élénk helyeslés balfelől.) összefüggésben van ezzel az a lehetetlen állapot, hogy a családanya családjával együtt, ha férje elvérzik a csatatéren, hat hónap után nem kap többé ellátást, hanem ezt beszüntetik azzal, hogy ezentúl nyugdijat fog kapni. Ez oly kegyetlenség, oly szivtelenség (TJgy van! TJgy van! balfelől.) és oly kicsinyesség, !amely semmiképen sem indokolt. A különbözet sem olyan óriási nagy az államra nézve ahhoz a nagy külöbséghez képest, amely a nagyobb és a kisebb nyomor közt van. A nyomor fokozása kis részben is sokkal nyomasztóbb, mint azon teheré, amely talán ebből az államra háramlik. (TJgy van! balfelől.) Ez is oly intézkedés, amelyet e törvény keretében láttam volna szívesen megoldva. (Helyeslés balfelől.) A harmadik az, hogy a nyugdíjazások azok számára, akik a harcztéren harczképtelenekké lettek, akiknél talán egy fényes katonai pályafutás kezdetén megsemmisül, másképen kellene hogy szabályoztassajiak a katonai nyugdíjtörvényben, különbséget tennék ezekre nézve, hogy őrájuk nézve ne legyen oly aránytalan nagy hátrány, hogy a harczban lettek szolgálatképtelenek. (TJgy van ! balfelől.) Egészen más az, ha valaki hosszú éveken át szolgált a katonai pályán és betegség folytán lett szolgálatképtelenné. így legalább is megvolt az az esélye, hogy magasabb rangig jus-