Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

694, országos ülés 1917 A birtokdarabolási akcziö, amelyet sokan mint megváltást várnak, nem oly könnyen valósitható meg. Azok a nagybirtokok, amelyek 100.000 holdnyi nagyságban terülnek el, nálunk nem fog­nak gyorsan feldarabolódni. Én szívesen koncze­dálnám, hogy ezeknek az ő körzetükben meglegyen az a munkaerejük, amelynek segítségével ők is az intenzivebb mezőgazdaságra térhetnének át. És ahol egy nagybirtok körében négy-öt holdas mezőgazdasági telepeket lehetne létesíteni, ott ezek a birtokkategóriák is munkaerőhöz jutnának és tovább erősitenők azt az elemet, amelyet a tulajdonjog a földhöz köt. '• Végül egy ötödik kategória lenne a 15-től 30 holdig terjedő birtokoké. Ide azokat lehetne letelepíteni, akik már bizonyos tőkével és mező­gazdasági szakértelemmel rendelkezve, önálló gaz­dasági egyedekké válhatnak s ezzel azt az osztályt szaporíthatnák, amely ennek az országnak a leg­értékesebb eleme. Hogyan lehetne finanozirozni ezt a birtok­politikát? Csak röviden kívánok rámutatni, hogy ennek a birtokpolitikai akcziónak nagy pénzügyi eszközökre van szüksége. Ezek előteremtése egy­részt az állam feladata, de itt volna másrészt hivatásuk a pénzintézeteknek, amelyeket gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is aposztro­fált. Nagy a földmobilizáozió nálunk már ma is. De ez a mobihzáczió nem helyes irányban, mert a munka irányából a tőke irányában halad és mindig közelebb hoz azon állapothoz, mikor a tőke végleg elnyeli magát a földet és mindazok­nak ekszisztencziáját, akiket mi a nemzet szem­pontjából megerősítendő elemeknek tartunk. A tőke adjon Intelt. Németországban mindenekelőtt a járadékot tőkésítette az állam. Nálunk fel kellene előbb emelni a járadékot, hogy annak tőkésítése tényleg hasznos legyen. Másodszor oda kellene vinni a pénzintézeteket, amit ma legfeljebb a kisbirtoko­sok földhitelintézete tesz, hogy — talán valamely törvényes garanczia alapján — elmehessenek a kölcsönzésben legalább 75%-ig. A többi 15%-ot fedezhetné a tőkésített járadék s a még fenn­maradó 10%-ot követeinők meg mint saját tőkét. A módot, hogy miként törleszthessék az adósságot, a törvényhozás bölesesége volna hivatva meg­találni. Még egy kérdés van a hősök földhöz juttatá­sának problémája körül : honnan ke.TÜljön ez a föld? Hát először is Magyarországon évenként kö­rülbelül 500.000 birtok cserél gazdát, körülbelül 1000 millió korona értékben. Ha a szövetkezetek­nek vagy az altruista banknak, vagy más az állam által kijelölendő intézetnek erre a czélra elővételi jogot adnánk, megszerezhetnők a szabad forgalom­ból nagy részét annak a földnek, amelyre szükség lenne, hogy ily telepítési akcziót folytathassunk. Egy másik forrás lenne a hazaárulók földje. Hisz tudvalevő, hogy a törvény szerint azok földje, akik hazaárulás bűnébe estek, elkobozható. KÉPVH, NAPLÓ, 1910—1915. XXXIV. KÖTET, február 6-án, kedden. 57 A harmadik forrás lenne az önkéntes felaján­lás. A negyedik pedig egy bizonyos kisajátitási jog, amelylyel fel lehetne ruházni a kormányt a parla­ment ellenőrzése mellett, amelyet esetről-esetre ki kellene kérni, Hogy minő földet sajátítsanak ki, azt nem kívánom itt részletesebben megjelölni, azonban nem értek egyet Hegedüs Lóránt t. képviselő­társammal, aki a több-ember-éltetés problé­máját máskép megoldhatónak nem véli, mintha a hitbizományokat, az egyházi birtokokat sajá­títja ki az állam egy birtokpolitikai akczió számára. Én nem tudom, miért kellene ragasz­kodni ahhoz, hogy egy kisajátítandó birtok jellege hitbizományi vagy egyházi legyen. Én, ha arról volna szó, hogy valamelyik birtok adott helyen a több-ember-éltetésnek akadálya, hogy megakadályozza a népszaporodást, a nép jogosult földszerzési vágyát, akkor kisajátítanám akkor is, ha annak birtokosa nem egy történelmi név viselője, hanem pl. Weisz Manfréd, vagy Tornyai Schossberger, vagy Hatvany-Deutsch, vagy a többi bárósitott iparnagyság. (Helyeslés a baloldalon.) Abszolúte nem értem azt, hogy az iparból, vagy hadi szállításból szerzett tőkével vásárolt föld miért legyen nebántsvirág akkor, amikor az örökölt és a régi törvények által biztosított jogú birtokokhoz hozzá lehet nyúlni. (Élénk helyeslés a baXköséfen.) Én e tekintetben nem csinálnék magamnak skrupulust, hanem az egyet­len czinozura, amit szem előtt tartanék, az lenne, hogy vájjon valamely nagybirtok valahol tényleg akadálya-e a több-ember-éltetésnek. (Helyeslés halfelől.) Ezzel be is végeztem volna témámnak azt a részét, amelyben igyekeztem azt igazolni, hogy emléktábla helyett mindenekelőtt teremtse meg a magyar törvényhozás azokat a kereteket, ame­lyeken belül a mi hőseink á megélhetésnek tisz­tességesebb feltételeit találják meg akkor, amikor majd dúló csaták után sorainkba hazaiérnek. Addig is azonban, amíg ilyen messzire mehetünk, nagyon is szükségesnek tartanám, hogy a kormány tegye meg mindazt, amit meg­tehet és amit megtennie kötelessége. T. i. mentse meg a hadbavonultak feleségeit, gyermekeit azoktól a szekatúráktól, amelyeknek ä közigaz­gatási hatóságok részéről ki vannak téve akkor, amikor nyomorúságos segélyüket megkapják. ( Nem akarom szaporítani a t. képviselőtársaim által felsorolt adatokat; ha őszinték lennénk, azt hiszem, minden oldalról százával hozhat­nánk elő ilyen visszaéléseket. Óriási hatalmat adtunk a kivételes törvényekkel a közigazgatási hatóságok kezébe; fokozott gonddal kell hát a közigazgatási hatóságok működését ellenőrizni. (Az élnölci széket Simontsits Elemér foglalja el.) En nagyon kérem a belügyminister urat, akinek több intézkedéséből módom volt meg­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom