Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-709
> /ÖP. országos ülés ]Pl7 múrczius 2-án, pénteken. m Még két momentum van, melyekkel talán megadhatjuk a gazdasági alapot több gyermek nevelésére. Az egyik az, hogy ma, mióta a család megszűnt egy olyan termelő közösség lenni, mint volt patriarchális időben a földmivelő lakosság körében, a gyermek már nem segitő-társ, melyet lassan felnevelnek és már kiskorában támasza szüleinek, hanem egy teher, mely akkor, mikor segitőtárs lehetne, kirepül rendesen a faluból a városba Ez a gyermek azután később is nehezen fogja szülőit támogatni és valóságban is ugy van, hogy nagyon ritka esetben támogatja szülőit Az állam itt abban segithetne, amit egy német auktoritásnak, nem emlékszem, hogy kinek könyvében olvastam, hogy 60-ik évüktől kezdve mindazon házaspároknak, kiknek legalább három gyermekük van és rászorulnak, a minimális megélhetés biztosittassék. Végül talán az sem volna egészen hatálytalan, hogy azok az anyák, kik nagyszámú gyermeket hoznak a világra, bizonyos kitüntetésben részesüljenek. (Helyeslés.) Ez is talán egy olyan momentum, amely emelné az anya érzését és ekviparálná azt, hogy igen sok vidékén az országnak ugy tartják, hogy a sok gyermek nem dicsőség, hanem ellenkezőleg, szégyen. (Igaz ! Ugy van !) Ha az állam azt a bélyeget sütné erre, hogy a többgyermek nem szégyen, hanem dicsőség, ez ezt a momentumot feltétlenül ekviparálná. (Helyeslés.) Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban még csak egy momentumot említek fel és pedig nem a magam szavaival. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam igen szép szavakban emelte ki azt, hogy aki anyává lett, annak megvan az igénye a társadalom oltalmára. Ez teljesen összhangban van a legszigorúbb erkölcsi felfogással. Es ha már a gyermek megvan, akkor, ha nem is ugyanezen, de nagy mértékben hasonló intézkedéseket létesitsünk a törvénytelen gyermek tekintetében is, mert elvégre abból az államnak ép olyan polgára lesz. (Helyeslés.) A magasabb morálnak ez felel meg, mig a szűkebb morál azt elveszni hagyja. Azt már emiitettem, hogy ebből a szempontból is szükségesnek tartom az agglegénységi adónak behozatalát. Szeretnék még egy körülményre rámutatni és ez az, hogy a tiszti kauczió eltörlését tartanám szükségesnek két okból. (Helyeslés.) A katonatisztek szellemileg és anyagilag is magasabb kvalitást képviselnek. Ha az állam saját maga intézkedéseivel ezen szellemileg és anyagilag magasabb kvalitású egyéneket arra szőrit, hogy ne házasodjanak, vagy hogy később házasodjanak, akkor ezzel a saját testébe vág. Ellenkezőleg, könnyíteni kell a házasságot s főleg lehetővé kell tenni a korai házasságot, mert ezen bajok elleni küzdelemben épen a korai házassággal fogimk nagy eredményeket elérni. Méltóztassék csak a következő számokat venni figyelembe. Egy 17—20 éves anyánál 6 élve születésre esik egy halvaszületés, 25 évesnél 4-re, 30 évesnél 3-ra, 40 évesnél 2^5, 50 évesnél 2%-re. Látszik ebből, hogy a halvaszületések az élveszületésekkel szemben mily óriásilag növekednek a később kötött házasságoknál. De még világosabban mutat rá erre a következő statisztika, amelynél bátor vagyok figyelmeztetni arra a bizonyos 3'5%ra, melynél az állam már nyer. Egy 20—25 éves. férfi házasságára esik 4 3 / 5 gyermek, 25—30 év közti férfi házasságára 3 4 /5, 30 és 40 év közti férfira S 1 ^, egy 50 éves férfi házasságára 2 gyermek. A nőknél hasonlóképen. 17-en alul 4 1 />, 17—20-ig 4i/ 3 , 20—25 évig 4i/ 10 , 25—30-ig 3 1 /*, 30—40-ig 2. Ezzel a nézettel némileg ellenkező nézeten van dr. Madzsar könyve, mely most jelent meg és azt mutatja, hogy 1902-ben kevesebb volt a korai házasságok száma Budapesten, mint 1912-ben. De azt tartom, hogy ezt a két számot ebben a formában nem lehet összehasonlitani. Ez a statisztika, melyet felolvastam, azt hiszem, elég világosan beszél a korai házasságok mellett. A korai házasságot lehetővé kell tenni mindazoknak, akiknél erre képesek vagyunk és igy elsősorban az államnak saját tisztviselőinél és hivatalnokainál. Ezt ugy érjük el, hogyha a korai végzettséget teszszük lehetővé, ha a szakképzést mozdítjuk elő. (Helyeslés.) A dolgoknak ezen egymásután következő lánczolatában benne van az, amire konkludálni akarok, hogy mindenkor és minden intézkedésünkben legyen szocziálpolitikai érzék s az kell, hogy vezesse a szakképzést is, a többi indokok mellett. Korai jövedelemhez kell juttatni az embereket és kedvezményt kell nyújtani családalapításra, nevelési pótlékok által is. Itt a tisztekről beszéltem, de azt hiszem, ez áll a legénységre is. Huszár Károly (sárvári): A tovább szolgáló altisztekre ! Gr. Teleki Pál : A továbbszolgáló altisztekre mindenesetre. De leginkább áll az embereknek tömegére, mert itt tömegszámokról van szó, a legénységre. Mi a jövőben mindenesetre a rövidebb katonai szolgálat felé megyünk, amely ebből a szempontból is óriási hatással lesz, mert ma épen a 20—25 év közötti korban lévő férfiak az életnek nagy részét a katonaságnál töltik és ezen idő alatt nem házasodnak s legkorábban 23—24—25 éves korban jutnak a házassághoz, amikor, amint az az előbb 'előterjesztett adatokból látszik, az átlagos gyermekszám már alábbszáll. Azt is csak mint egy eszmét vetem föl, vájjon nem lehetne-e a katonai szolgálatban azokat, akik házasodni akarnak, bizonyos könnyítésben részesíteni és bizonyos mértékben nehezíteni, hosszabbá tenni azoknak katonai szolgálatát, vagy bizonyos specziális czélokra felhasználni azokat, alak nem házasodnak. Tudom, hogy ezek nehezen megoldható kérdések, csak megemlítem, hogy ez is olyan intézkedés, melyet, majd ha a rövidebb katonai szolgálat szóba kerül, a tárgyalásnál figyelembe lehet venni. (Helyeslés.) Szász Károly : Vissza kellene térni a 20 évre ! Gr. Teleki Pál: Igen! Már most rátérek arra, hogy általánosságban a családi életet erősíteni kell. A családi élet erősítését el fogjuk érni azzal, hogyha, mint emiitettem, a földmives népességet
