Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

568 709. országos ülés 1917 márczius 2-án, pénteken. nézve nem szükséges további statisztikai adatokat idéznem, hiszen a napilapok és a veszteséglajstromok elég jól informálnak bennünket. Azonban az elesetteket nem számitva is nagyobb a halálozás a háború idején. Hogy ismét egy franczia példával éljek, az egyedüli háború, amelyhez tarthatjuk magunkat, az 1870—71-iki német-franczia háború, bár hasonlatnak ez elég gyenge. Francziaországban az 1870—71-ben elhaltak száma 2,318.000 volt akkor, amikor a normális viszonyok között a statisztika szerint 1,728.000 egyénnek kellett volna elhalni. A különbség 590.000 volt akkor, amikor az elesettek száma maga csak 150.000-et tett ki. Ugy hogy de facto a harcztéren elesettek körülbelül egynegyedét tették annak a számnak, ami az abban az évben elhaltak száma volt. Igaz, hogy ez a példa nem teljesen alkalmazható a mai háborúra. Nem alkalmazható egészen, mert egyrészt a mai háború öldöklőbb a harcztéren, másrészt a higiéné haladása, a gyógjmlási százalék javulása és a különböző nyavalyákkal, tuberkulózissal, de különösen kolerával, himlővel szemben való eredményes küzdelem folytán ezek az arányszámok változnak és mert a franczia arányszámot talán az 1870—71-iki habom idején keletkezett himlő is emelte. Mindazonáltal már a belügyministernek az 5. jelentés vitája kapcsán Aj)pon3~i Albert óekszczellencziájának adott válaszában egy számot találok, amit azonban nem tudok biztosan értékelni, mert nem tudom, mennyi időre értette. A minister ur ugyanis azt emiitette, hogy 51.000 halálesettel több fordult elő, mint békeidőben. Nem tudom, mennyi időre van ez számitva. De bizonyos, hogy egy másik tényező is közrejátszik itt, ami a halottak számának emelkedésénél talán még fontosabb. Ez a születéseknek óriási mértékben való apadása. (Ugy van! baljelöl.) Már a belügyminister kiemelte ugyanezen beszédében, hogy mihelyt a kilenczhavi cziklus a háború elejétől fogva letelt, azután körülbelül az első hónapban 26—28 ezer születéssel kevesebb mutatkozott, mint a normális időkben. Ez óriási különbséget tesz Id. Ha a 71-iki háború hasonlatát még egyszer használom, ezt csak azért, teszem, hogy kimutassam, mennyire kevéssé lehet ezt kipótolni még egy ilyen rövid háború esetében is. 1872-ben a születések száma 22.000-rel volt több, mint 1870-ben, azonban 1871-ben 118.000-rel volt kevesebb. így tehát a következő év a veszteségnek körülbelül csak az egyötödrészénél alig valamivel többet pótolt ki. Ezt ismét csak nagyon mértékletesen lehet összehasonlítani olyan háborúval, amely négy évig tart és amelyben a 18—40 éves férfiaknak majdnem az összességét elvitték a hareztérre. Egy ujabban megjelent brosürában, amely ma minden kirakatban látható, dr. Madzsar ismert nevű Írónak »A meddő Budapest« czimü könyvében találtam egy számot, amel}

7 szerint 1914-ben 630.000, 1915-ben 424.000 és 1916-ban 290.000 volt a születések száma. Tehát az 50 százaléknak máris alatta van. Nem akarom magam összegezni ezeket a számokat, hanem egy autentikusabb egyénre hivatkozom, Wolff titkos kormánytanácsosra, a Deutsche Gesellschaft für Bevölkerungspolitik elnökére, aki 1916 február havában ejtette meg becslését, tehát minden valószínűség szerint egy 1916/17 telén befejeződő háborúval számolt. Akkor ő Németországra 4 millió veszteséget számított halottakban, nemzéstől elvontakban és nem születettekben. Egész Európára körülbelül 25—30 milliót számolt ki, de ez a szám nagyon nehezen ellenőrizhető. Még egy momentumot kívánok e tekintetben felemlíteni, hogy ezt a veszedelmet még jobban ecseteljem. Es ez az, hogy nemcsak hogy a születések száma apadt, nemcsak hogy sokkal többen haltak el, de hogy a férfihalandóság a háború után is mindenesetre jelentékenyen emelkedni fog, mert alig hihető, hogy azok, akik majd visszajönnek a háborúból, akiknek nagy százaléka, 80 százaléka nyavalyát hoz haza, hogy azok ugyanolyan hosszú életűek lesznek, mint volt az átlag. És még egy ennél különösebb momentum is van, amit — tudományosan nem értvén hozzá — nem tudok egészen kontrollálni, ami problematikus, de érdekes adat. Fischer egyik czikkében olvastam azt a tételt, hogy a férfihalandóság a férfiak számával fordított arányban nő. Minél kevesebb a férfi aránylag, annál nagyobb a halandóság. Nem tudom, hogy ez teljesen megáll-e, de mindenesetre érdekes tétel. Világos, hogy a háború nemcsak kvantitative pusztított, de kvalitative is a legjavát viszi el az embereknek és kvantitatív tekintetben is nagyon nagy károkat okoz. (Igaz ! ügy van ! balról.) Lássuk már most, hogyan állunk ezzel szemben a védekezés terén és hogyan állunk az eddigi népességi állapottal. A védekezésnek a különböző stádiumokban különböző momentumai vannak. Elsősorban védjük a még meg nem született gyermeket, igyekszünk azt megvédeni a tuberkulózis, alkoholizmus, nemi bajok elleni küzdelemmel. Azután következnék az anyasági biztosítás, a születő gyermek védelme, amire nem akarok kitérni, mert az 5-ik kormányjelentés kapcsán Apponyi Albert ő ekszczellencziája, tisztelt képviselőtársam erről elég alaposan, igen szép szárnyalású beszédben informálta a házat. Azután következik a csecsemőnek s végül a gyermeknek védelme. De épen ez a gyermekvédelem, annak ellenére, hogy ez talán mindezek közt az akcziók között aránylag a legfejlettebb, még mindig csak a kezdet kezdetén van és még mindig nagyon szűk korlátok között mozog. A társadalomnak vannak ugyan faktorai, ott van a Liga és a különböző szövetségek, amelyek a gyermekvédelmet propagálják, abban dolgoznak és ezeket az állam is támogatja. De ugy az állam támogatásának mérve, mint a társadalomnak ez a közreműködése igen csekélynek mondható, amennyiben az elhagyott gyermekre nézve ez a védelem aránylag még mindig nem jár a kivánt