Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

709. országos ülés 1917 márczuis 2-án, pénteken. 569 eredménnyel. Nem akarom mondani, hogy nem nagy eredménnyel jár, nehogy ugy lássék, mintha ezeket a nagyon szép akciókat, le akarnám kicsinyelni. Mégis működésük eredményét a baj fokához képest csekélynek találom. Hogy azonban a mostani időben itt fokozottabb éberségre van szükségünk, erre különösen egy momentumot említenék fel. Ebben a tekintetben kérném a kormányt is, hogy erre figyelemmel legyen és példának okáért a szülőknek a fűszeresek, pékek stb. előtti órákon át való ácsorgását is ebből a szempontból Ítélje meg. Ugyanis a fiatalkorú bűnösök ügyei a budapesti törvényszék előtt a háború alatt rendkívül megszaporodtak. Még 1914-ben 2811 volt az ügyek száma, 1915-ben már 6000, 1916-ban pedig 6955, tehát jóval több, mint megkétszereződött. Ennek egyéb okai is vannak, mint többek között az apák bevonulása, de mindenesetre az üzletek előtti ácsorgás is előmozdítja ezt. Ezért kérem, hogy ebben az irányban is méltóztassék erősebb rendszabályokhoz nyúlni. Még egy momentumot kívánok ezzel kapcsolatban felemlíteni. Nincs tökéletesen biztosítva az elesettek özvegyeinek és árváinak megélhetése sem. A hadisegély tudvalévőleg ily esetben egy félév múlva megszűnik. A 48 korona évi segély és az 1915-ben megállapittatott 10 korona havi járulék és a szintén 48 korona évi nevelési járulék és az 1 korona havi nevelési pótlék magában véve is igen szűk dolog, de még ezt a pénzt is csak igen hosszú idő után kapják meg az illetők. Nem akarom egyes esetek felsorolásával untatni a t. házat, nem is hoztam el az anyagot, de a honvédelmi minister urnak kívánatra át fogok adni egész sor ilyen adatot szíves elintézés végett. Vannak olyanok, akiknek 1914 végén esett el a férjük, hadisegélyüket tehát 1915 nyarán megszüntették, özvegyi segélyüket és a nevelési járulékot pedig még máig sem kapták meg. Visszatérve a férfihalandóságra, ki szeretném mutatni statisztikai adatokkal, mily fontos e tekintetben is a gyermek és az anyaság védelme. Minél inkább megyünk vissza a korban, sőt, Hogy ugy mondjam, a kor előtt, annál több férfi pusztult el a nővel szemben. Ugy értem azt, hogy »a kor előtt«, hogy míg életük második évében 100 leánynyal szemben 102 fiúgyermek hal meg, az első év első hat hónapjában 113 hal meg, a második hat hónapban 129, a hetedik hónapban 116, az ötödik hónapban 163, a halvaszületetteknél 130, elvetéléseknél pedig 100 leánygyermekre 180 fiúgyermek esik. Ha a tudomány és a statisztika segítségével tovább is fogunk juthatni, bizonyára még nagyobb számok is fognak kiderülni. Nem kell arról bővebben szólnom, hogy a népszaporodási arányszámok tekintetében meglehetősen rosszul állunk béke idején is. Az arányszám akkor 8'5%. Egyedül Francziaország, Olaszország, Spanyolország, Svédország és Norvégia van mögöttünk, tehát a legnyugatibb országok. Mi a nyugati kultúrában tehát e szomorú számokban előlKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. járunk. Németország, mely a kultúra tekintetében tagadhatatlanul előttünk van, e számban a kiskulturáju Balkán-államokkal majdnem egy sorban van. Arányszáma 15-2. A gyermekek szaporodása dolgában szintén ugyanígy állunk és mö•göttünk csak ugyanazon államok következnek, melyeket emiitettem és még Anglia, Svájcz, Belgium. Hogy e számok, melyek stabilisak, hogy jönnek ki és mennyire még rosszabbul festenek a dinamikában, mutatja az, hogy mikor a házasságok arányszáma 1000 lakosra 9, az élveszületések száma 41 • 7-ről 36'2-re ment vissza. A születések és halálozások közötti különbözet 1880 ótaállandó 11—11.8. A halálozások száma 36-ról 24-re, a születések száma pedig 44-ről 35-re ment le. Ilyen körülmények között nagyon könnyű a további fejlődés perspektíváját látni. Hiszen a halálnak valami határa mégis csak van. E határt ki lehet fejezni a mai statisztikák szerint ; az arányszám itten 9—10 s ezt Ausztria néháuy tartományában érik el. Itt is Németországgal szemben jelentékenyen hátra vagyunk. Náluk a halálozási arányszám 24-ről 11-re javult meg. Nagyon is kívánatos volna, hogy a halálozási arányszám nálunk is megjavuljon és ne menjünk vissza a születések számában. 1880-ban négy házasságban élő nőre esik egy születés, 1890-ben négyre, 1895-ben 5 és fél, 1907-ben 7-re. Ez nem egész Magyarországra, hanem csak Budapestre vonatkozik, de ez körülbelül mindegy. A születések aránj^számának ez eséséről nem kell itt bővebben beszélni, hisz eleget foglalkoztak már ezzel a kérdéssel a házban és a házon kívül is. Gróf Szécheny Imre évtizedek előtt foglalkozott a somogymegyei egyke-rendszerrel ; az Alföldön is ez a rendszer van, az erdélyi szászoknál kétgyermekrendszer, a műveltebb osztályokban is ugyanaz. Hogy ez hova juttatja az államot, megmutatta dr. Gruber német egészségügyi tanácsos. Szerinte ilyen rendszer mellett egy millió lakos 15 év alatt leapad 800.000-re, 50 év alatt 600.000-re, 100 év alatt 350.000-re, tehát 100 év alatt 35%-ára fogy a népesség. Pontus B^ahlbeck svéd tudós Der Adek Schwedens czimü könyvében kimutatta, hogyha 88%-ja a nőknek szülőképes korban megy férjhez, 3'9% gyermekre van szükség a népesség fentartására. Az idő bebizonyította Malthus tanainak tarthatatlanságát és itt, azt hiszem, nem szükséges erre, sem a neomalthuzianizmus tanainak megezáfolására rátérni, különben sem akarok most további disszertáczióba bocsátkozni, de magának ennek a vitának során is felemiitette Grátz Gusztáv t. képviselőtársam azt, hogy 1875 óta máig a búzában termelésünk 15 millióról 40 millióra emelkedett és hogyha ezzel népszámunk gyarapodását összehasonlítjuk, akkor nagyon könnyű kiszámítani, hogy a túlnépesedés veszedelme semmi esetre sem fenyeget. Ha keressük az okokat, amelyek az egy- és a kétgyermekrendszerre vezetnek, ha az egész idevágó irodalmat átnézzük, meglehetősen nehéz 72