Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

556 709. országos ülés 1917 márczius 2-án, pénteken. az elnémított kedélyek magábazárt szavának ép olyan súlya van, mint annak, ami a szavazásban megnyilvánul. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Olyan időket élünk, hol közmegnyugvást kell kelteni, olyan időket élünk, hol a nemzetet meg kell nyugtatni, nem nyugtalanítani, nem aggodalmakat, nem felháborodást kelteni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szabad-e a háborús politika körében igy cselekedni ? Mivel indokolják meg ? Az Ausztriával való jó viszonynyal! Engedjék meg, hogy a kérdést ebből a szempontból néhány szóval megvilágítsam. (Halljuk! Halljuk!) Itt is fogalomcsere állt be. Kicsoda állította valaha azok közül, kik Magyarország közgazdasági önállóságát követelik, hogy ez Ausztriával való közgazdasági háborút jelentsen ? Nem, most van a közgazdasági háború állajjota. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Akkor van a közgazdasági háború állapota, amikor az egyik fél a másik miatt nem képes a maga közgazdasági érdekeit teljesen kifejteni és a neheztelés érzésével telik el azzal a tényezővel szemben, amelyik miatt ezt nem teheti. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Akkor lehet közgazdasági béke, akkor lehet állandóság, hogyha ugy az egyik, mint a másik állam abba a helyzetbe jut, hogy a maga közgazdasági erőit minden arra szolgáló tényezővel szabadon kifejthesse és akkor azután kiegyezéseket köthetünk, melyek valóságos kiegyezések, nem gúzsbakötések, kiegyezések, melyekben egymásnak megadjuk mindazokat az előnyöket, melyeket másoknak nem adunk, melyeket azonban szívesen adunk egymásnak, még pedig azért, mert külső ellenség ellen kölcsönös védelemmel tartozunk egymásnak, tehát mindegyiknek érdeke, hogy a másik fél is közgazdaságilag megerősödjék. Azért ezek nem egymással ellentétes szempontok. Mivel tartozunk mi Ausztriának? Közgazdasági érdekeink feláldozásával, azzal, hogy" megajándékozzuk őket azzal a kolóniával, amelylyel nagy kényelmesen birnak határainkon belül? Nem. Egy dologgal, egyetlenegygyei tartozunk : a kölcsönös védelemmel. Ha tehát kölcsönös védelemmel tartozunk nekik, ha mi ezt a kötelességünket lelkiismeretesen teljesíteni akarjuk, akkor fontolóra kell vennünk mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy mi ennek megfelelhessünk. (Élénk helyeslés a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Minthogy pedig a kölcsönös védelmi kötelezettség hatályos teljesithetésének ép ugy megvannak a financziális és közgazdasági alapjai, mint a katonai alapjai, (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) minthogy egy elszegényedett ország, mely nem birja a maga közgazdaságában mindazokat a feltételeket, melyek pénzügyi előrejutáshoz engedik, nem képes állandóan meghozni azokat az áldozatokat, melyek a kölcsönös védelemmel össze vannak kötve, az az egyetlen kötelességünk, amely Ausztriával szemben fennáll, a kölcsönös védelemnek kötelessége kötelez minket arra is, hogy közgazdasági megerősödésünkre mindent megtegyünk és ha az a meggyőződésünk, hogy ezt a közgazdasági önállóság által nem érhetjük el, akkor azzal & kölcsönös védelmi kötelezettséggel nincs ellentétben, hanem annak korolláriuma az, hogy egymásnak közgazdasági önállóságát kölcsönösen elősegítsük. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön : Érdeke az uralkodóháznak is. Gr. Apponyi Albert: Azt mondják, hogy Németországra való tekintettel. Nagyon természetes, hogy ha az osztrák és a magyar tényezők mind azt mondják, hogy az Ausztriával való gazdasági viszonynak rendezése előfeltétele annak, hogy Németországhoz való közgazdasági viszonyunkat rendezhessük, akkor a németországi faktorok ezt akczeptálják és magukévá teszik. De nem hiszem, hogy ezt ők tűznék Id feltételül, nem hiszem, hogy ha nekik egyáltalában érdekükben áll Ausztriával és Magyarországgal szorosabb közgazdasági nekszusba jönni, ez az érdekük megszűnnék akkor, ha Ausztria és Magyarország külön-külön közgazdasági egyedeket képeznek, valamint nem hiszem, hogy akkor, ha ez nekik nem érdekük, ezt a közgazdasági közeledést akarnák csak azért, mert Ausztria és Magyarország egy közös vámterületet képez. (Ugy van ! Ugy van ! baljelöl.) És a végén — hiszen bevezetőleg mondottam — nagy Németország szempontjából is ez a Magyarország, mely 3 millió katonát állit ki és melynek akarata és beleegyezése nélkül az osztrákmagyar szövetség nem létezhetik, mert az osztráknémetek egymagukban nem birnak elég erővel, hogy a monarchia politikáját ebben a mederben tartsák, (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) ez a Magyarország — ismétlem — nem iiuantité negligable és ha a magyar tényezők összessége azt mondja, hogy non possumus, sem közjogi, sem alkotmányjogi, sem közgazdasági szempontból nem telietjük, hogy most végleges megállapodásokat létesítsünk Ausztriával, amiket tudunk veletek létesíteni a közlekedési politika, a valuta-politika, az esetleg egymásnak adandó kedvezmények tekintetében, azt megcsináljuk szívesen, de nyitvahagyva azt a nagy kérdést ; ismétlem, ha a nemzet összes tényezői e mellett az álláspont mellett, mely még hozzá az egyedül észszerű, (Ugy van! baljelöl.) egyértelmüleg foglalnak állást : nem hiszem, hogy Németország tényezői ezzel ellenkeznének, hogy Németország tényezői erre azzal felelnének, hogy akkor nem kell nekünk a ti közgazdasági közeledéstek ; (Ugy van ! Ugy van ! baljelöl.) már csak azért sem mondanák ezt, mert ez az egyedüli észszerű álláspont. Nem tudom, hogy miben állnak azok a megegyezések Ausztria és Magyarország közt, de ha a kiegyezés kérdését egyáltalában meg akarják oldani, hát vámtarifát kell csinálni. Hogyan lehet elhatározni, hogy mi közös vámterület leszünk, pláne 20 évre, — de 10 évre sem — anélkül hogy meglegyen a vámtarifa. Hiszen abban a vámtarifában jut számszerinti kifejezésre részben, nem egyedül ebben, de nagy része annak a köz-