Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

708. országos ülés 1917 m ban homlokegyenest eltérnek nézeteink egymástól. Ö azt mondja, Hogy itt a sorrendet meg kell íorditani, most először el kell menni Németországba, és miután mi egymás közt a gazdasági közösség és egység alapján megegyezünk, tárgyalni kell Németországgal. Itt ambicziójának, ugy látszik, makszimuma az, hogy Németországtól kapjon bizonyos konczessziókat arra, hogy egyes nyersterményeket a Balkántól felvehessük és azokat vagy mint közvetítő kereskedők tovább árusíthassuk Németországnak, zsebrerakva a közvetítő kereskedelem hasznát, vagy pedig —- mondja ő — igyekezzünk, hogy a Balkán államokból behozandó nyersterményeket itthon a kikészitési eljárás alapján feldolgozzuk és azután mint fél- vagy teljes ipari termékeket szállítsuk a Nyugatra. Hangsúlyozza azonban Grátz Gusztáv, hogy valami tulnagy reményekkei ne kecsegtessük magunkat és hangsúlyozza azt is, hogy mi magyarok ne irigykedjünk azután, ha az ellenkonczessziókat a Balkánon az osztrák ipar fogja élvezni, mert — mondja ő és ez már aztán egészen császári és királyi közös külügyministeri felfogás — utóvégre annyira együtt vagyunk, együtt kell valutánkat rendezni, együtt kell lennünk közösségben Ausztriával, hogy ami pénzt hoz Ausztriának, azon nekünk is örülnünk kell. Figyelmeztet a volt képviselő ur arra is, hogy ezen konczessziókban, midőn átengedjük a nyersterményeket, mértéket tartsunk, nehogy a mi agrár érdekeinknek sérelmére legyünk, amit az elvet illetőleg készséggel magamévá teszek. En ezzel szemben abban a véleményben vagyok, hogy a legügyetlenebb taktikának, a legszerencsétlenebb politikának tartom azt, ha legnagyobb versenytársamhoz üres kézzel megyek könyörögni. (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) Se pénz, se fegyver nincs a kezemben és igy elmegyek legnagyobb versenytársamhoz. Mert hiszen a harcztéren a legszebb egyetértésben vagyunk, de hogy néha a front mögött nem vagyunk megelégedve a viszonyokkal, azt a mesterségesen megállított zárt ülésben elhangzottak, sajnos, igen szomorúan és eléggé igazolják. A harcztéren, a tűzvonalban együtt harczolunk a németekkel, de tagadhatatlan, hogy mint a múltban az utolsó kereskedelmi szerződós megkötésekor láttuk ós azóta is zsebünk érzi, Németország a közgazdasági és politikai kérdéseket egészen elválasztja egymástól. Ábrahám Dezső : Bismarck politikája volt ez. Gr. Batthyány Tivadar : Bizony Németország részérő] a közgazdasági téren azzal a kíméletlenséggel, mely őket oly nagygyá és hatalmassá tette és amelylyel a világhatalom legelső helyére igyekeznek felküzdeni magukat, számolnunk kell majd akkor, miker Németországgal közgazdasági viszonyainkról kell tárgyalnunk. A Balkán lévén legfontosabb közgazdasági piaczunk, a Balkán van predesztinálva arra, hogy itt ne Németország, hanem Ausztria és Magyarország vezessen, élén a magyar királylyal. Hangsúlyozom, hogy élén a magyar királylyal, mert a Balkánon szerintem, ha már a hadak vezetése ärczias 1-én, csütörtökön. 539 német kézben van, a közgazdasági vezetést nem Hohenzollern, hanem Habsburg-kézben kell tartani. (Helyeslés a szél őbaloldalon.) Ez nekem legbensőbb meggyőződésem. Ez nem hiperlojalitás. sohasem szoktam ezzel kérkedni, de a legnagyobb érdek, mely a magyar királyt és az osztrák császárt egybeköti, hogy a vezetést nekünk kell biztosítani balkáni közgazdasági politikánk terén. Itt nem engedhetjük át a vezetést még legkedvesebb szövetségesünknek sem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Minthogy pedig ez igy van, minthogy tudjuk, hogy Németország saját jól felfogott érdekét fogja követni, ma jobban mint valaha, mert hiszen Németország a háború után eddigi legfőbb piaczain, melyek voltak az Egyesült-Államok másfél milliárd kivitellel, Oroszország másfél milliárd, Nagy-Britannia 842 millió kivitellel, ezeken a piaczokon Németország legalább az átmenet korszakában a háború előtti fogyasztási tömegeket egész biztosan nem lesz képes elhelyezni, ott Németországnak átmenetileg mindenesetre kisebb kivitellel kell megelégednie, tehát egészen természetes, hogy Németország keres uj piaczot s ez először Ausztria ós Magyarország, másodszor a Balkán. Itt Németország nekünk a legerősebb konkurrensünk s mi nem mehetünk ezen konkurrenshez, hanem először segédcsapatok után kell nézni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon melegen ajánlom a kormánynak, kövesse Bulgária példáját. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Bulgária a legtiszteletreméltóbb áldozatkészséggel, hősiességgel és harczkészséggel küzd a német ós az osztrák és a magyar szövetséges csapatok mellett, azonban Bulgária egy önálló államhoz illő önérzettel respektáltatja a háború alatt teljes állami önállóságát és gazdasági érdekeit. Néhány nap előtt járt a bolgár pénzügyminister Törökországban ós nyilatkozott ott a sajtó előtt illő diplomatikus formában, mely nyilatkozatának a lényege az, hogy a bolgár kormány Konstantinápolyban érintkezési pontokat keres, hogy Törökországgal valami gazdasági közeledést hozzon létre és megvédje a maga érdekeit mindenkivel szemben. Ha a népek közötti szimpátiában vannak fokozatok, akkor Bulgária elsősorban Magyarország iránt viseltetik a legnagyobb szimpátiával, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) s keresi az összeköttetést nemcsak az érzelmi, hanem a gazdasági téren is. Nekünk ezt a kedvező hangulatot ki kell használnunk annyiban, hogy igyekezzünk a bolgárokkal és a törökökkel megállapodásra jutni. De még egyet : Tisztázzuk azt a kérdést, hogy mi lesz a Balkánnal egyáltalában. Hogyan lehet kereskedelmi megállapodásokat kötni Németországgal, hogyan adjunk konczessziókat, hogy Szerbiából mennyi gabona, mennyi élőállat vihető be, amig nem tudjuk, hogy Szerbia egyáltalában fenn fog-e állani, lesz-e önrendelkezési joga a gazdasági téren, kap-e kikötőt — amit annak idején oly melegen ajánlottunk, kár, hogy nem 68*