Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

márczius 1-én, csütörtökön. 540 708. országos ülés 1917 i követték tanácsunkat — ahol fölös mezőgazdasági terményeit kivihetné más irányokba, amikor azután enyhülne, hogy ne mondjam megszűnne a gazdasági konkurrenczia köztünk és Szerbia között, aminek következtében a magyar és az osztrák iparozikkek sokkal kedvezőbb fogadtatásra számithatnának. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt sem tudjuk, mi lesz Romániával, ami ismét nyilt kérdés. Teljesen helytelen utón járnak a mi vezető államiérfiaink, amidőn először a legerősebb, a legkeményebb, s valljuk be, eszénél, hatalmánál fogva a legveszedelmesebb konkurrenshez mennek. (Igaz ! ügy van ! a szélsóbaloldalon.) Szedjük össze azokat, kik hozzánk közelebb állanak, kik velünk szimpatizálnak, kiket a közös védelem közgazdasági értelemben véve hozzánk füz, állítsuk az élére ennek a keleti békés közgazdasági hóditási politikának a mi kitűnő ifjú királyunkat, (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) a magyar királyt és ha megteremtettük pozicziónkat, csak akkor menjünk Berlinbe és igyekezzünk szövetségeshez méltó kereskedelmi megállapodásra jutni. (Élénk helyeslés a szélsóbaloldalon.) Azt remélik a ministerelnök ur és társai, a külügyminister ur és az osztrák kormány, hogy Németországtól a háború alatt komoly konezessziókat fognak kapni addig, amig nem tudja Németország, — hogy csak egy kérdést vessek fel — hogy hányadán lesz Oroszországgal 1 Méltóztassék végigolvasni annak a sok kiváló német tudós politikusnak és közgazdának a háború folyama alatt irt munkáját, ahol figyelmeztetnek, hogy mielőtt az AusztriaMagyarországgal való kiegyezésre gondolnak, előbb az orosz kérdést kell közgazdasági vonatkozásaiban konszideráczió tárgyává tenni. Németországnak szüksége van az orosz piaczra. Azt a másfél millió német iparczikket nem tudja sem Magyarországon, sem Ausztriában elhelyezni. Amig nincs tisztában az orosz piaczczal, addig lehetetlen, hogy velünk szemben olyan megállapodásokra lépjen, amelyek zsebbevágó, konkrét közgazdasági nagyobb előnyöket biztosítanak nekünk. (Igaz! ügy van ! a szélsóbaloldalon.) De még ha biztos lenne, hogy marad minden a régiben, akkor számithatnánk azzal, hogy a régi kereskedelmi forgalom is biztosítva van. De épen mi akarjuk egyik ilyen, másik más formában odatenni Németország és Oroszország, Ausztria és Oroszország közé a lengyel királyságot. Mondják meg nekem, minő kereskedelmi megállapodásokat fognak Lengyelországgal kötni ? Vámunióba fog lépni az önálló lengyel királysággal a német birodalom Akkor Lengyelország nem fog önálló gazdasági politikát követni, akkor bekebeleztetik Németországba, akkor Németország számol azzal, hogy egy nagy mezőgazdasági és ipari területet csatol a maga nagy vámterületéhez. Ha pedig Lengyelország önállóan intézi a maga ügyeit, akkor uj helyzet előtt áll Németország, akkor az orosz probléma egészen eltolódik, akkor előbb a lengyel királysággal kell megegyezni s csak azután Oroszországgal olyan megállapodásokat létesíteni, melyek Németország igényeinek megfelelnek. Aki mindezt tárgyilagosan nézi, az nem mondhatja, hogy valami igazság fejtegetéseimben nem lenne. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A Németországgal való tárgyalás csak három eredményre vezethet. Az egyik az, hogy a kormány megbízottak re malissime gesta, semmit sem végezve, a tárgyalásukat megszakítva térnek haza. Ennek én örülnék közgazdaságilag Magyarország gazdasági, érdekei szempontjából. Azonban nagyon félek, hogy ez az eset nem fog előállani, mert azt fogják mondani, hogy most a háború közepén, ha megkezdtük a tárgyalásokat Németországgal, valami megegyezésre kell jutni. Ez a legnagyobb veszedelem, mert akkor Németország azt fogja mondani, többet nem tehetek, ad nekünk egy konezot, egy csekélységet, amelylyel azután ugy balkáni, mint egyéb kereskedelmi jövőnk agyon van ütve. (ügy van ! a szélsóbaloldalon.) De őszintén megvallva, azt hiszem, hogy sem az első. sem a második alternatíva nem fog előállani, hanem az a harmadik lehetőség, amelylyel szemben t. barátaim, akikkel szerencsém van egy párton lenni és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy leggyakrabban én magam óva intettem az országot, óva figyelmeztettem azok ellen a törekvések ellen, amelyeket MittelEurópa név alatt ismerünk, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon félek, hogy Grátz Gusztáv külügyi kereskedelmi osztályfőnök ur ki fog menni azzal a czélzattal, hogy az osztrák iparnak fog bizonyos engedményeket hozni és a keleti államoknak bizonyos engedményeket fog kapni, de ebben tévedni fog, Magyarország mezőgazdasági érdekeire nézve meg épenséggel, mert már megmutatta a tárgyalások legutolsó stádiuma tiz év előtt, hogy Németország mindinkább arra törekszik, hogy a legelemibb, a legprimerebb nyersterményeket vigyük csak oda, lisztet, sörárpát, már nem enged kivinni, csak takarmányárpát. Ha nézzük a statisztikát, azt tapasztaljuk, hogy csak a legprimerebb, legelemibb, legelsőbbrangu nyersterményeinknek kivitele emelkedett, mint a takarmány, a nyers borjubőrök, nyers marhabőrök, nyers birkabőrök és olajpogácsa stb., vagyis Németország a mezőgazdaság terén is arra törekszik, hogy otthon termeljen, otthon legyen több marhája és ne a mi marháinkat vigye be. ö csak azt fogja megengedni, hogy tőlünk is, a keletről is a nyersterményekből csak annyi menjen ki, amennyi neki szükséges. De ez — mondom— másodrendű kérdés az én szempontomból, mert Grátz Gusztáv és társai, ha kimennek, abban a Íriszemben, hogy ugy fognak tárgyalni, amint azt Grátz Gusztáv, mint képviselő itt legutóbb — hogy ugy mondjam — programmszerüleg fejtegette, azzal fognak találkozni, — ha csak már most is nem viszik tarsolyukban azt a direktívát — hogy igenis, meg kell alapítani azt a Mitteleuropá-t, amelyről épen e mozgalom eg)dk legerősebb vezetőjének, Naumannak folyó-