Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-708
538 708, országos ülés 1917 márczius 1-én, csütörtökön. nom hogy a t, kormánynyal annyira éles ellentétben állok, hogy még azt sem tudom konczedálni, amit, gondolom, tegnap állított a t. ministerelnök ur, hogy ez volna a legjobb kormány, amelynél jobbat nem lehet produkálni Magyarországon. Df» mégis sokkal jobb, de sokkal jobb véleményben vagyok a t. ministerelnök úrról és ministertársaival szemben, sem hogy hitelt adhatnék a lapokban megjelent azon közleménynek, mintha a t. ministerelnök ur már az egész hosszú kiegyezési tárgyalás alatt a kvótának magassága tekintetében folytatott tárgyalásokat, hogy kvázi conditio sine qua non lenne, hogy a kvótát egyszerre vagy fokozatosan visszaredukálná a tiz év előtti állapotra, vagyis hogy a 2%-os emelkedést visszacsinálnák. Ebben a tekintetben bátor vagyok a bécsi lapoknak e közlésével szemben kijelenteni, hogy ez olyan gyermekes álláspont lenne, hogy nem tudom elhinni, hogy találkozik egy kormány, amely oly naivitást csinálna, aminőt a bécsi lapok hoznak, pláne, hogy 20 évig egytized perczenként fognak visszamenni, hogy 20 év múlva a történelem konstatálhassa, hogy gróf Tisza Istvánnak és társainak kegyeiből 20 év után visszamentek arra a kvótára, amelyen a Tisza István második ministeriumának bukásakor állott. Ezzel a dologgal nem is foglalkozom, a közjogi kérdést nem is fejtegetem ; ezt végezze a t. többség a kormánynyal, hogy ha igaz lenne az, hogy Bécsben tárgyaltak a kvótáról, hogy meg is állapodtak volna, holott a törvény szerint a két parlament feladata, meg nem egyezés esetén a király és császár döntése alá tartozik. Még csak az általános tárgyalásokra vonatkozólag kénytelen vagyok a ministerelnök úrral szemben egy megjegyzést tenni. A t. ministerelnök ur azzal indokolja, hogy ő nem mondhatta el az államtitkokat, a megegyezéseket, mert hogy ha ezeket a parlamenttel közölnék, ezek köztudomásúvá válnának és akkor, a kártya-partit idézte jjéldaképen, akkor nyilt kártyával kellene a játszmát Németországgal lejátszani és igy máris nagy hátrányban lenne. Ezzel szemben kérem a t. ministerelnök urat, hogy tájékoztassa a magyar közvéleményt egész bátran, mert azok a tényezők, akik előtt kártyáit el akarja titkolni, a német birodalmi kanczellária és a német nagykövetség Bécsben, azok, kezeskedem, legalább oly jól tudják ma, sőt régebb idő óta a stipulácziókat az utolsó betűig, mint maguk a t. minister urak. Ez igazán nagyon szépen fest a publikum előtt, de nem jogos indok arra, hogy a magyar közvéleménytől megvonják annak a lehetőségét, hogy e kérdésekhez idejekorán hozzászólhasson. (Mozgás.) Azt mondják, hogy nem prejudikálnak e tárgyalások a parlament elhatározásának ? Interpelláczióm egyik kérdése az lesz, hogy kegyeskedjék a ministerelnök ur ezt a problémát megoldani és megmondani nekem, hogy tud az osztrák kormánynyal ma, a háború közepén, a viszonyok jövő alakulásának nem ismerése mellett megegyezni, hogy tud aztán a két kormány esetleg a német birodalommal tárgyalni és megállapodásra jutni anélkül, hogy ezzel a törvényhozás szabad elhatározásának j>rejudikálna ? De minthogy állítják, hirdetik, kérdem majd interpelláczi ómban, mily garancziákat ad, miként oldja meg e problémát a kormány, hogy ne prejudikáljon. De állapítsuk meg és hangsúlyozzuk, daczára annak a sajtóczenzurának, amely felszólalásainkat napról-napra elferdítve közli Bécscsel és a további külfölddel, hangsúlyozzuk, hogy óvást emelünk e tárgyalások ellen, óvást emelünk a helyzetnek nem ismerése daczára való megállapodások ellen, hogy ne mondhassa azután senki., hogy illojálisak vagyunk, amikor legvégsőbb törvényes eszközökkel szembehelyezkedünk az esetleges megoldásnak. (Vgy van! balfelől.) Ezzel főbb vonásaiban jelezvén a magam nézetét, ezekre a kiegyezési fontosabb és a lapokban közölt kérdésekre nézve, áttérek beszédem főtéinájára, a mi kereskedelmi politikánkra általában. Nem akarom z időt nyújtani, azért kevesebb idézetet fogok felhozni, csak emlékezetből legyen szabad e tekintetben is autentikus nyilatkozatok alapján észrevételeimet megtenni. A ministerelnök ur expressis verbis azt mondja, hogy ők Németországgal akarnak először tárgyalni. A minap, mikor itt felszólaltam, fejtegettem külkereskedelmi politikánkat, különösen a Balkánnal való vonatkozásban. Abban ugyanis egyetértünk, hogy a balkáni forgalom képezi a monarchiának és Magyarországnak legfontosabb külföldi piaczát. Midőn ezeket fejtegettem, abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Grátz Gusztáv akkori t. képviselőtársam behatóan foglalkozott beszédemmel és ennek nyomán elkísért eszmemenetében odáig, ameddig egyetért velem és azután megmagyarázta, hogy hol válnak el útjaink, hol és mikép véli ő a jövő kibontakozást kereshetni. Grátz Gusztávval egyetértőleg abban a véleményben voltam. és azt hiszem ebben ellentétben vagyunk a ministerelnök ur tegnap itt elhangzott fejtegetéseivel, hogy eddigi kereskedelmi politikánk helytelen volt. Nevezetesen helytelen volt az a kereskedelmi politika, hogy azért, mert Németország pressziót gyakorolt reánk és elzárkózott nyersterményeinkkel szemben, ezt a nyomást mi továbbadtuk a Keletre, ott elzárkóztunk és ezzel nem kismérsékben., hogy ne mondjam teljesen okozói lettünk annak, hogy a Balkánnal a kereskedelmi politika terén oly harczi állapotba kerültünk, melynek folytán évről-évre tért vesztettünk, amely térvesztést azután szövetségesünk, Németország kihasználta és a nagyobb távolság daczára befészkelte magát azokon a piaezokon, melyeken elsősorban a kettős monarchia két állama van hivatva vezető szerepet játszani. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Grátz Gusztáv osztályfőnök ur, mondom eddig egyetért veleru, a továbbiakra nézve azon-