Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

märczías 1-én, csütörtökön, 537 708. országos ülés 1917 1 Egyik a 20 éves szerződés kérdése. Nagyon jól tudjuk, liogy a 20 éves szerződés osztrák érdek, különösen az osztrák németség érdeke és követelése két szempontból. Politikai szempontból azért, hogy a németséghez való közeledést lehetővé tegye, az u. n. bensőbbé tételét a német viszonynak előmozdítsa; ez az osztráknémet pártok követelése és tudjuk, hogy Ausztria közgazdasági tényezői is a hosszabb kiegyezés mellett foglaltak mindig állást, mert hiszen egészen természetes, hogy a jó fejőstehénnek további időre való biztosítása elsőrangú érdekük. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De érdekes, — ennek hangsúlyozását különösen fontosnak tartom — hogy az egész német sajtó és német irodalom, amely immár az egész háború alatt állandóan foglalkozik a mi Németországgal való gazdasági viszonyainkkal, a mi u. n. gazdasági közeledésünknek két előfeltételét állapította meg. Legyen az vámunió, vagy legyen az más megállapítás, ezt a két előfeltételt végig kisérjük az összes nyilatkozatokban, szakirodalomban és sajtóban egyaránt: az egyik, hogy Ausztria és Magyarország előbb egyezzenek meg egymással, a másik, hogy hosszú időre egyezzenek meg, mert a németek azt mondják, hogyha már velünk bizonyos preferencziális megállapodásokat kötnek, nekik hosszú szerződésre és megállapodásra van szükségük, minimum 20 éves kiegyezés tehát; azon perezben, midőn a t. kormányok elhatározták, hogy Berlinbe mennek tárgyalni a Németországgal való kereskedelmi viszonyok tekintetében, egészen bizonyos, hogy e 20 éves szerződés alapján fognak az urak tárgyalni annál is inkább, mert jól méltóztatnak tudni, hogy az összes osztrák-német pártok szervezete csak napokkal ezelőtt intézett az osztrák kormányhoz egy beadványt, amelyben egyrészt szorgalmazta a német államnyelv behozatalát, — ehhez persze itt nem szólok — de szorgalmazták és követelték a Németországhoz való gazdasági közeledést is hosszú gazdasági kiegyezés alapján. Ez tehát egészen bizonyos, hogy itt a Németországgal való szerződési tárgyalásoknak a j>riusa a hosszú, legalább is 20 éves szerződés. Ez az osztrák németség és Németország követelése. Különben, ha nem tétetnek komolyan konszideráczió tárgyává a hosszú szerződés alapján való tárgyalás, akkor egészen bizonyos, hogy a ministerelnök ur azzal az enerzsiával, amelylyel sokkal kisebb dolgokat rögtön tud czáfolni és rektifikálni, már régen rektifikálta volna a mi gyanúsításunkat. (Ügy van! balfelol.) Én tehát azt hiszem, hogy nem gyanúsítunk, — hogy e parlamentben használt kifejezéssel éljek ezen közgazdasági vonatkozásban — hanem hogy az urak igenis egy 20 éves szerződés alapján mennek Berlinbe tárgyalni. Ezt pedig most a háború alatt, mikor maguk is elismerik, hogy vakon mennek bele, mert nem ismerik a kereskedelmi helyzet kialakulását, Magyarországra nézve végKÉpvii. NAPLÓ. 1910—1915. xxxrv. KÖTET. zetes elhatározásnak tartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egészen bizonyos az is, — erre már Grátz Gusztáv osztályfőnök ur, akkor még képviselőtársunk pár nap előtt utalt is — hogy a gazdasági közösség alapján fogják az urak e megállapodásokat Németországgal megkísérelni. En itt egy elsőrangú koronatanura, Grátz Gusztáv t. osztályfőnök ur ő méltóságára hivatkozom, aki mielőtt ezt a magas állást elfoglalta volna, a gyáriparosok országos szövetségében ha nem csalódom szerkesztett, vagy legalább is approbált és aláirt egy olyan beadványt, amelyben azt méltóztatott kifejteni, hogy az ő felfogásuk szerint, ha egyátalán tíz évnél hosszabb kiegyezésbe belemennének, a Németországgal való egyezkedésekbe, akkor Ausztria és Magyarország közt a közbeneső vámvonal felállítandó. Remélem, hogy az igen t. osztályfőnök ur, aki múltkori beszédében, amely különben igen érdekes és szakszerű felszólalás volt és amelyben hangsúlyozta megállapodott meggyőződését, remélem, hogy erről nem feledkezett meg és a pontozatokban, amelyekben megegyeztek az urak, a közbenső yámok kérdése is foglaltatni fog. Nem mintha a közbeneső vámokban valami boldogító remédiumot látnék, de mert hiszem, hogy ezzel is megnehezítik a Németországgal való megegyezést. (Mozgás.) A kommünikéből és a nyilatkozatokból azt látom, hogy itt történtek és a logika is azt mondja, hogy itt történtek megegyezések gabonavámok, állatvámok és állatbehozatali kontingens tekintetében. Engedelmet kérek, ne méltóztassék az én kérdésemet ellenzéki kellemetlenkedésnek venni, de tisztelettel kérdem, most, a háborút követő legelső pár éven belül, szabad-e nekünk másra gondolnunk, mint arra, hogy ez a még itt élve maradt nemzedék minél több és minél olcsóbb élelmiszerhez jusson ? (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Ez nem radikális, nem szocziális felfogás, ez egyszerűen életkérdésnek előfeltétele. És ha semmi más ok nem lenne arra, hogy ne kössünk sem tíz, sem húsz évre semmiféle végleges megállapodásokat, hanem csak pár évi átmeneti kereskedelmi megállapodásokat, ennek épen az lenne egyik oka, hogy az átmeneti időben oly messzemenő kedvezményeket adjunk a behozatallal szemben, hogy megélhessen népünk, amely messzemenő kedvezményeket tiz évre, vagy további időkre mindenesetre agrárérdekeink szempontjából már veszedelmes lenne konczedálni. íme, t. képviselőház, ez az egyetlen momentum mutatja, hogy a háború utáni közélelmezés megkönnyítésére, az amúgy is rettentő drágaság enyhítésére, vagy legalább további fokozásának megakadályozására feltétlenül szükségesek az átmeneti intézkedések, ellentétben azzal az illogikus tervvel, hogy most 20 évre szerződjünk akár Ausztriával, pláne Németországgal. (Ugy van! balfelol.) T. ház ! Én azt hiszem, nem kell hangsulyoz68