Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

69á, országos ülés 1917 február 6-án, kedden. 41 és a háború okozta károkat megfeszített munkával és lelkesedéssel kell ismét helyrehozni; nemcsak a multak mulasztásait kell pótolni, hanem a kor igényeivel előbbre is kell haladni. Mert aki nem halad, az visszamarad. És amikor olyan nagyok már a restancziák Magyarország demokratikus ki­építésében, akkor a legnagyobb erőfeszítésre, szor­galomra és lelkesedésre van szükség. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De miképen tanuljunk lelkesedést, ha mindazo­kat kizárjuk, akik a haza megmentésének munkájá­ból kivették részüket. Azok pedig nemcsak az or­szág kormányzói részére mentették meg a hazát, hanem saját maguk és gyermekeik részére is. ök részt követelnek az ország kormányzásából, abból a szocziális munkából, amelyet most égetően sürgős elvégezni. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ezeknek az alkotmány sánczaiba való bevonása megkönnyítené a már régóta függő nagy kérdések elintézését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen most sürgős szükség van egy uj birtokpolitikára. (Helyeslés.) Földhöz, birtokhoz kell juttatni azokat, akiknek nemcsak egyéni kvalifikácziójuk van. hanem akik ezt meg is érdemelték. Epén azért sürgősen szükséges volna kormányzati intézkedést létesíteni, amely megakadályozza az úgynevezett hadihitbizományok keletkezését. (Helyeslés.) Az államnak elővételi jogot kell biztosítania a maga részére olyan parczellázásra alkalmas birtokoknál, amelyektől tulajdonosaik nem akarnak megválni, de az adott viszonyok olyanok, hogy ott a telepítés sikerrel volna keresztülvihető. (Helyeslés.) Nem elég, ha a többtermelési elveket hirdet­jük. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, a többtermelés csak papíron van meg, a valóság mindig a kevesebb és kevesebb termelés. A magam részéről leghelyesebbnek tartanám amellett, hogy ha elvben fentartjuk ezt a törvényjavaslatot, a ház egy határozatot hozna, amely körülbelül ugy hon­goznék, hogy a ház utasítja a kormányt, hogy a békekötést követő két-három hónapon belül tör­vényjavaslatot nyújtson be, amely gondoskodik elsőben az elesett hősök emlékének megörökítésé­ről, másodszor gondoskodik a hátramaradottakról, özvegyekről és árvákról, harmadszor felöleli ma­gában az egész rokkant-kérdés rendezését és ne­gyedszer az általános választói jog megalkotását, megelőzőleg a jelenleg érvényben lévő rendelke­zésekhez pótlásképen hozzáfűzi a hősök választó jogát. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) T. ház ! Magamévá teszem Ábrahám Dezső­nek és Giesswein Sándor t. barátomnak beadott két határozati javaslatát és csak annyit fűzök ezekhez, hogy bár a fronton küzdött hősök részére a választójog megadása szintén egy lépést jelen­tene a jelenleg érvényben lévő törvény megjaví­tására, azonban ez csak nagyon rövid időre szólna, mert az ezen jogon való választók száma -— épugy, mint a régi nemesi jogon levőké — állandóan fogyna. (Ügy van l balfelől.) Azért a hősök választói jogának megadásával még nem merítette ki kö­telességét a magyar törvényhozás. Mert meg kell KÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET, adni azt minden érett, arra való magyar hon­polgárnak, meg kell adni azoknak is, akik a há­borút itthon megvívták épugy, mint akik azt odakünn kiküzdötték. E jog megadásával mi nem adunk ő nekik jutalmat, csak nem ütjük el őket egy oly kötelességtől, amelyet születési jogezimü­kön kívül még a vér jogezimén is kell birniok. (Helyeslés balfelől.) Míg ez a ház, míg a magyar törvényhozás nem emelkedik fel erre a szocziális magaslatra, hogy beveszi az alkotmány sánczai közé mindazokat, akik ennek az országnak fenmaradásához, gazda­sági életének, egész gazdasági gépezetének moz­gásban tartásához munkájukkal hozzájárultak, akik e czélt kezükkel és eszükkel szolgálták, mig ezeket nem ruházza fel az őket megillető jogokkal : addig ebben az országban belső béke, normális fejlődés létre nem jöhet, (ügy van! baljelöl.) "Pedig nekünk ezen belső békére, a fejlődés szabad­ságára fokozott mértékben szükségünk lesz a háború után, hogy kiheverjük azt a nagy vér­veszteséget, (ügy van ! balfelől.) azokat a súlyos sebeket, melyeket ez az ádáz küzdelem okozott. Magyarországot újra kell építeni, t. ház. (Helyeslés balfelől.) Miként újraépítették a kárpáti falvakat, ugy kell ujraérriteni az alkotmány sán­czait is. Újra kell építeni, illetőleg le kell rakni az alapkövét a szocziális fejlődés palotájának. (Helyeslés balfelől) Le kell rakni az alapjait egy gazdaságilag erős, demokratikus alapon szervezett Magyarországnak, amelyben minden ember át legyen hatva attól a gondolattól, bogy itt jog­egyenlőség és igazság uralkodik. (Helyeslés a bal­és a szélsobaloldalon.) Annak reményében, hogy ez a munka a sors kegyelméből a legközelebbi jövőben már megindul­hat, fogadom el, mint első lépést, a hősök emléké­nek megörökítéséről szóló törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik? Szepesházy Imre jegyző: Nagy Vincze! Nagy Vincze : T. képviselőház, mondhatnám : t. gyorsíró urak ! (Derültség. Felkiáltások bálfelöl: Nagyon helyes!) Farkas Pál : Nos hát, kérem, odaát hányan vannak? (Felkiáltások balfelől: Aránylag többen!) Gr. Batthyány Tivadar : Gondoskodjanak köz­lekedésről ! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Méltóztassa­nak a szónokot meghallgatni. Gr. Batthyány Tivadar: Az önök kötelessége gondoskodni a közlekedésről. Héderváry Lehel : önöké a többség, önök kezé­ben van a hatalom. Nekünk nincsenek automobil­jaink. Elnök : Csendet kérek, t. ház. Méltóztassék belátni, hogy a kölcsönös szóváltással csak meg­akadályozzák a képviselő urak azt, hogy a szónok elkezdhesse beszédét. (Halljuk! Halljuk!) Nagy Vincze : T. ház ! A világtragédia be­fejezése felé közeledünk. Ugy érezzük izgató per­géséből, hogy az utolsó felvonásnál tartunk. Ez 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom