Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-705
705. országos ülés 1917 egy ember kisebb hatáskörbe jusson, de azután teljesen felelősen intézhesse a dolgát. (Mozgás és derültség.) így elvégezheti a kötelességét. Természetesen ez túlzás. Nekünk azonban és ebben teljesen igaz az ebben a tekintetben történt felszólalás, nekünk is több tárcza kellett volna a háború ügyeinek tekintetében, hogy jobban megoszszuk a munkát, hogy több ember legyen felhasználható, hogy mindenki jobban kihasználhassa az erejét egy-egy ügykörben, mint ahogy most egy-egy minister tényleg teszi. A rendes életben is abszurd az a czentralizáczió, amely nálunk van, de a háborúban, amikor egészen uj feladatok háramolnak a ministerekre, még roszszabb, mert hiszen előkészülni sem volt alkalom, mert az események kerülnek eléje és teljes erejét, .elméjét kell megfeszítenie, idő kell, hogy rendelkezésére álljon a gondolkozásra is; az ország legtehetségesebb embereit kell egyesíteni tekintet nélkül arra, hogy rjolitikailag más kérdésekben, nem most megoldandó kérdésekben, egyetértenek-e, vagy sem. Ez szükséges, hogy megbirkózzunk azokkal az óriási kérdésekkel, amelyek előtt állunk. Mind ez a kritika természetesen megdőlne, ha az eredmény jó volna, mert akárhogy létesitik az eredményt, ha kielégítő, akkor a kritika 'elveszti alapját. Magam mondhatom, hogy áldanám azt a j)erczet, amelyben megerősödött ez a kormány, még akkor is, ha a mi politikai átgázolásunkkal, letörésünkkel, innét való kidobásunkkal járna is, hogyha manaj) valóban meg tudna felelni összes feladatainak. Ez azonban, sajnos, valóban nem mondható. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Nézzük, minő az eredmény ? Kezdem a külügyeknél. (Halljuk! Halljuk !) Elismerem, a t. ministerelnök urnak nagyon nagy hatalma volt a monarchiában hosszú ideig. (Felkiáltások jobb- és bdlfelől: Volt?) Volt. És hogy e nagy hatalom a külügyekben érvényesült már Berchtold idejében, aki alighanem azért ment el, mert a hatalom megosztását nem viselte el. Nem akarta többé elviselni. Ez a nagy hatalom végül abban nyilvánult meg teljesen és abban jutott diadalhoz, hogy egyik ministere, Burián lett külügyminister. (Mozgás.) Epén abban az időpontban, amikor Berchtold nagy szolgálatot tehetett volna, mikor épen az ő egyéniségénél fogva sokkal alkalmasabb volt az akkor megindult olasz tárgyalásokat lefolytatni, mint az uj minister. Ez a rendszer, hogy a t. ministerelnök ur annyira belenyúlt a külügyek teendőibe, hogy tulajdonképen egy három személyből álló kollégium vezeti a külügyministerium ügyeit, ez természetszerűleg rossz, mert ezek az ügyek, amelyeket egy külügyministernek kell intéznie, a személyes felelősség mellett egy egyéni akaratot igényelnek és akkor oldhatók" meg legjobban, hogyha az intézi őket, aki ott van a forrásnál, február 26-án, hétfőn, 427 aki összeköttetésben van a diplomatákkal, akiknek más dolga nincs, mint csak ezt a nehéz dolgot intézni. Ha beleavatkozik a részletekbe az osztrák ministerelnök és beleavatkozik a részletekbe a magyar ministerelnök, ha így hármasával intézik a részleteket, akkor fennakadásnak kell bekövetkeznie és akkor az ügykezelés nem tökéletes. Elég nehéz fikszirozni azt a helyes viszonyt, amely a ministerelnökök és a külügyminister közt szükséges, de azt hiszem, nem csalatkozom, ha azt mondom, hogy tulajdonkép helyes az, ha az elvi részt, a politikai czólt, közösen állapítják meg, de a végrehajtás a külügyminister dolga, ha a részletekkel egyedül a külügyminister foglalkozik. Ez azért szükséges, mert ha a ministerelnök, akinek annyi és annyi más dolga van, nincs kellően mindenről informálva, akkor az ő tanácsa az egyes részletekben nem lehet megfelelő. Ha ő jobban érti a dolgot, mint a külügyminister, akkor buktassa meg a külügyministert és menjen a helyére, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagy iparkodjék, törekedjék másvalakit odaállítani, de addig, amíg ezt nem tartja szükségesnek, addig a részletekben a külügyministernek kell intézkednie annyival is inkább, mert másként a mai alkotmány szerint a felelősség teljesen ö rá háramlik. Hogy áll nálunk a dolog? Hogyha azt látják és tudják a többségi pártban, hogy az ő pártvezérük a részletekbe is befoly, akkor előre meg van adva a felmentvény a külügyministernek a delegáczióban, mert szeretném látni azt, hogy a többség a külügyministert megbuktassa, ha tudja, hogy az ő kormánya is felelős nemcsak az általános elvekért, de minden részletért is. Akkor a delegáczióba egy marsrutával megy, megadja a bizalmi szavazatokat karikacsapásra és a külügyminister semminemű komoly felelősség alatt nincs. (Igaz! Ugy van! a baloldalon). Legutóbb a t. ministerelnök ur még komplikálta a külügyek vezetését, mikor azt mondta újévkor, hogy ő nagyon örül annak, hogy Burián közös pénzügyminister maradt, mert igy módjában van ezentúl is befolyni a külpolitikai kérdésekbe. Szeretném tudni, mily jogalapon teszi ? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A közös ministerium nem egy közös felelőséggel biró kabinet; a pénzügyminister végzi a saját teendőit, azonban nem bir beavatkozási joggal a külpolitikába. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon nem szeretném, ha ma Buriánnak a t. ministerelnök ur azt a jogot venné igénybe, hogy ő, mint pénzügyminister beavatkozzék utódjának munkakörébe, mert az csakugyan lehetetlenné tenné utódja működését. Az előd mindenre jó, csak arra nem, hogy az utód ügyeibe beavatkozzék. (Igaz! Ugg van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez az egy ok elég arra, hogy ettől a metódustól óva intsek. Különben, ha a t. közös pénzügyminister ur alkalmas a külpolitika vezetésére, akkor maradt 54*
