Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

426 705. országos ülés 19lf február 26-án, hétfőn. oldalon.) Ellenkezőleg, mit látunk? Azon harczias temperamentum és liir következtében, amely innen a külföldre is kiszivárgott, azt hiszik ott, hogy Magyarország akarta a háborút; azt hiszik, hogy Magyarország a háború egyik okozója; (Ugy van! bal felől.) a háborúért a felelősség tényleg sokkal nagyobb mértékben sújt bennünket, mint ahogy az a valóságban megillet. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igazságos akarok lenni: tudom, hogy a t. ministerelnök urnak talán semmi sem ártana annyira, mint hogyha rá lehetne fogni, hogy ő mindenáron akarta a háborút, de nem mondom ezt. Nem igaz, ö nem akarta mindenáron, neki nincs nagyobb felelőssége, mint bárkinek, akit ilyen nehéz állásban ért akkor az a helyzet, de tény az, hogy az egész világon azt hiszik, hogy gróf Tisza István harczias természetével a világ legirtózatosabb háborújának egyik előidézője. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugy, hogy az talán nem is volna olyan nagy szerencsétlenség, ha itt egy békülékenyebb, nyugodtabb természetű ministerelnök lenne, akiről nem hinnék azt, hogy az ő harczias természete miatt folyik az a teméntelen sok vér. Miskolczy Imre : Ezt nem hiszik. (Mozgás és felkiáltások a baloldalon: A munkapárton hiszik.) A munkapárton tudják, hogy nem igaz, az ellenzéken pedig nem hiszik. Gr. Andrássy Gyula: Sok ministerváltozáson mentünk keresztül. Megbukott Berchtold, aki a háborút mint külügyminister csinálta és utána Burián; mindezt elviseltük, mindez a külföldön sem változtatta rneg azt a tudatot, hogy mi harczolunk és harczolni fogunk mindaddig, mig létérdekeink ezt megkívánják. A külföldön is egymás után buktak, változtak a kormányok s meglehet, hogy egy-egy másodperczig az volt a hit nálunk, midőn hallottuk, hogy X vagy Y megbukott, hogy ez változást fog jelenteni és hogy most a békepárt kerekedik majd felül, de ez csak egy másodperczig tartott, elmúlt és nem változtatott a dolgok menetén semmit. Ennélfogva az valóban ábránd, hogy a háborúra bármily befolyást gyakorolna az, hogyha a magyar kormány, vagy más kormány megbuknék. Ezen már rég túl vagyunk. Pár hónapos háború alatt ennek az okoskodásnak igenis lett volna értelme, de évekig tartó háború alatt, amikor már annyi kormány megbukott, el nem tudom hinni, hogy csak épen a magyar kormány lenne olyan, hogy amint ez megbuknék, akkor a külföld azt fogná hinni, hogy vége a mi ellenállási képességünknek, vége a mi győzelmi akaratunknak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy sokkal többet árt az ország súlyának és tekintélyének, ha e háborúban ÍI pártharcz dühe fokozódik, mint az a tény, hogy egy kormányt alakítanak, amelyben különben benne volnának az összes pártok, tehát az ő pártja is, esetleg ő is. (Felkiáltások jobbfelöl .' Milyen kegyes!) Mikor más országokban ' mindenütt annyi tehetséget törekedtek összegyűjteni, amennyit csak lehetett, nálunk erre semmi súlyt sem helyeztek és egy ember abszolút akarata kormányzott bennünket. (Ugy van! a seélsőbaloldalon.) Nem akarom a t, ministerelnök ur munkatársait kritika tárgyává tenni, azonban nem hiszem, hogy azt lehetne állítani, hogy ez országban nagyobb szakerőket, jobb tehetségekből álló ministeriumot találni egyáltalában nem lehet. Gr. Tisza István ministerelnök: Jobbat nem! Gr. Andrássy Gyula: En azt hiszem, hogy igenis okvetlenül szükséges mindenkit, akiben tehetség van, bevonni, mert a feladatok, amint látjuk, óriási nehezek. Békés időben igen sok szól amellett ós a parlamentáris kormányzatnak egyik legüdvösebb formája az, ahol van egy olyan ember, aki feltétlenül kormányoz, akinek akarata van, akihez a többi alkalmazkodik. Ilyen volt a t. ministerelnök ur atyja, Tisza Kálmán is, akinek akarata volt az egyetlen politikai akarat a kormányban és akinek munkatársai, ministertársai inkább államtitkárok voltak, mint ministerek. (Mozgás.) Akármilyen kérdésben, amely bármilyen fontossággal bir, most nem hallunk mást, mint hogy a ministerelnök ur fog dönteni, (Helyeslés a jobboldalon.) tőle függ, nélküle nem lehet feleletet kapni, mindent rátolnak, akár politikai, akár adniinisztraczionális téren. De az ő atyja béke idejében tette azt. Azt tartom, hogy ez a rendszer előnyös abból a szempontból, hogy rendesen tartósabbak azok a kormányok, ahol egy akarat van, mint ahol több tehetség és több akarat van, de annál kevésbbé alkalmas ez béke idejében is nagyobb alkotásokra, mert nagyobb alkotások„sok tehetséget szükségeinek, egy ember bármilyen tökély legyen, nem bir elég erőt adni, minél több tehetség kell hogy sikerre vezessen. (Mozgás. Felkiáltások a jobboldalon : Koaliczió!) Az országgyűlés tartott 8 órás, most 6 órás üléseket; a ministerek itt ülnek és főleg a ministerelnök ur, mert neki kell mindenre válaszolnia, tulajdonképen egyedül ő képviseli jóformán a pártot, csak most hallottunk néhány szónokot, máskor mindig ő beszél, ugyanakkor külügyekben kell döntő befolyást gyakorolnia, neki kell a magyar érdekeket a hadsereg körében képviselnie és neki kell a kiegyezést megalkotnia, (Mozgás.) neki kell azután az adminisztráczió mindenféle apróbb kérdéseibon döntenie, ez teljesen lehetetlenség, bármely nagy tulajdonai legyenek is, ezeket megoldani nem tudja. (Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Ezeket egy ember a világháborúban megcsinálni nem tudja. Hogy hogyan fogják fel a dolgot másutt, ezt megvilágitja, bár nem akarom utánzandó példának odaállítani, megvilágitja Anglia esete. Angliában jelenleg van 81 minister és ezek közül 55 ül a képviselőházban, annyira szükségesI nek tartották a szakmákat megosztani, ugy hogy