Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-705
418 705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. és okuláson mentünk át, (Mozgás.) mert láttuk azt, hogy a t. ellenzék, amely azután kormányra jutott, ezekből a programmpontokból, amelyeket felállított, az ő négy évig tartó kormányzásának ideje alatt megvalósítani semmit sem tudott. (Mozgás.) Laehne Hugó: Mert olcsójánosok voltak! Sztranyavszky Sándor: Távolról sem állítom azt, hogy az az önök akaratán múlott, de múlott bizonyos nehézségeken, amelyekről, amikor a t. urak önmagukra nézve íenforogni látták, kell hogy tudják, hogy azok más körülmények közt. másokkal szemben is fenforognak. Zlinszky István : Andrássy le is mondott. Le is mondott, ez a különbség. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök : Kérem Zlinszky István képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Zlinszky István : ötven esztendő óta nem tudták a »67«-et megvalósítani.'" Elnök : Kérem Zlinszky képviselő urat . . . Gr. Tisza István ministerelnök: Ki beszél most i (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urakat, most Sztranyavszky Sándor képviselő urat illeti a szó, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni. Farkas Pál: Mi csendben meghallgattuk önöket. Sztranyavszky Sándor: T. képviselőtársaim parlamenti tárgyalásának e módját, aze hiszem, sehol, semmiféle i'-ott szabályokban meg nem találják és én vagyok bátor azt a tiszteletteljes kérést intézni a tisztelt túloldalhoz, amennyiben nem méltóztatnak elfogadni az én igénytelen megjegyzéseimet,- állításaimat, méltóztassék ezekre nézve véleményüket csokorba kötni és a ház elé terjeszteni. (Mozgás.) Beck Lajos tisztelt képviselőtársam azt mondotta, hogy a 48-as pártnak a szemére vetik azt, hogy kisebbség. Legfeljebb ő veszi rossz néven . . . Beck Lajos : A képviselő ur örül annak, tudom. Sztranyavszky Sándor: Haván valami, amit szemére vetnek, az nem az, hogy kisebbség, hanem az, hogy kisebbség daczára mégis többségi hajlamokkal rendelkeznek. (Mozgás és derültség a balés a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Az ország óriási többsége velünk van. Tessék leszavaztatni pénz és só nélkül. Sztranyavszky Sándor: Beck Lajos magát mint a magyar néplélek hivatott búvárját állította szembe Tisza István ministerelnökkel. Beck Lajos : Nem »magát« ! Sztranyavszky Sándor: Mékózrassék megengedni . . . Sümegi Vilmos: Megvédelmezi Tiszác ! Sztranyavszky Sándor: Nem szorul arra. Sümegi Vilmos : Ez igaz 1 (Mozgás a jobboldalon ; felkiáltások : Önmagának ellenmond!) Sztranyavszky Sándor: Ebben a tekintetben egy véleményben vagyunk. Másban nem igen. Méltóztassék megengedni nekem, hogy erre csak azt az igényi elén megjegyzést tehessem, hogy szerény nézetem szerint a sokat emlegetett geszti kúria és annak lakója mégis közelebb van a magyar néplélek kisugározásához, mint a budapesti dunaparti korzó. (Ugy van ! a jobboldalon.) Beck Lajos : A sugárzás hiányzik csak. (Mozgás. Halljuk ! a jobboldalon.) Sztranyavszky Sándor: Méltóztassék nekem megengedni azt, hogy akkor, amikor a t. túloldal részéről a kormány és pártja politikájával szemben a legélesebb kritikák hangzanak el, mi is véleményt mondhassunk arról a politikáról, amelyet az ellenzék folytat és méltóztassék megengedni, hogy arra kérhessem a t. képviselő urakat, hogy méltóztassanak megajándékozni szives türelmükkel. (Halljuk ! Halljuk !) és ne méltóztassék azért, mert néha olyanokat említek meg, amelyek érintik az urakat, türelmetlenkedni velünk szemben. Volt idő, mikor az urak a mi türelmünket igen messze határig kihasználták és talán vissza is éltek a helyzettel. (Ugy van!) A háború kialakulásának idején a t. ellenzék oly politikai magatartást tanúsított. . . Szmrecsányi György: A ministerelnök meg van elégedve a beszéddel, látjuk. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Sztranyavszky Sándor:... amely politikai magatartás minden részről és oldalról, a mi részünkről is, a legteljesebb elismeréssel találkozott. Jármy Béla: De nem horonálták. Sztranyavszky Sándor: Később multak az idők és felmerült a politikai konczentráczió kérdése is. Ha emlékezetem nem csal, akkor, amikor ennek a lehetősége fenforogni látszott, nem mi voltunk azok, kik személyi motívumokat kerestünk és azokba kötöttünk bele, hanem önök voltak azok, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) akik ilyen föltételeket állítottak fel és azért kellett ennek az egész kísérletnek hajótörést szenvednie. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Mikor a tisztelt képviselő urak szemünkre vetik és minket okolnak azért, hogy a politikai konczentráczió kísérlete nem sikerült, méltóztassanak magukkal számotvetni és tisztába jönni azzal, hogy ennek az oka nem mi voltunk, hanem azok a személyi követelmények, melyek az önök részéről fölállittattak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Aztán következett egy időszak, amikor mindenki belekezdte magát élni a háborúba és mikoi már a t. túloldalról is ugy láttuk, hogy elérkezett a politikai karezok ideje is. Igénytelen felfogásom szerint a háború alatt magyar embereknek nem lehet egymásközt harezot vivniok. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekünk úgyis annyi ellenségünk van, hogy ezekkel is megbirkóznunk nehéz feladat, sokkal nehezebb ez a feladat akkor, hogyha mi ebben a birkózásban egymást nem segítjük, hanem ellenkezőleg egymást gyengítjük. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Én, t. ház, nem nevezhetem erősítésnek azt a politikai törekvést, amelyik kifejezést nyert abban, hogy a t. tóloldal egyszerre aggódni kezdett,