Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. 417 felől.) Nálunk ennek híjával voltunk és vegyük figyelembe azt, hogy mig a háború megindulásának idején jóformán senkisem volt, vagy alig volt valaki, aki ne azt mondta volna, hogy a háború három, vagy legfeljebb hat hónajmál tovább nem tarthat, mert organizáczió hiján nemcsak mi, hanem egyik állam sem lesz képes a háborút hoszszabb ideig folytatni, addig ma, mikor a háború harmadik évének vége felé járunk és bizonyos nehézségekről tanúskodó tüneteket látunk felmerülni, zúgolódni kezdünk ezek miatt, holott éreznünk kellene azt, hogy ha van csodálkozni valónk, akkor azon kell csodálkoznunk, hogy ezek a tünetek csak a háború harmadik évének végén jelentkeznek. (Ugy van! jobbfelől.) 1. ház ! Azok után a beszédek után, amelyek a t. túloldal részéről elhangzottak, az után a felszólalás után, amelyet Tóth János t. képviselő úrtól hallottunk, (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) aki az ő 25 éves politikai pályafutásának határkövénél. . . Egy hang (aszélsőbaloldalon): Maga sohasem lesz ott ! (Felkiáltások jobbfelől: azt nem tudhatja !) Sztranyavszky Sándor: Én merem remélni, hogy a képviselő ur rossz jós ! Ráth Endre : Akit egyszer már agyonütöttek, azzal már minden megtörténhetik ! (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sztranyavszky Sándor : Méltóztassanak közbeszólásaikat ugy mondani, hogy meg is hallhassam és én készséggel állok rendelkezésükre ! Ráth Endre: Elég hangosan mondtam, hiszen általános derültséget keltettem vele ! Elnök : Csendet kérek ! Pál Alfréd : Azt verik agyon, aki künn van a fronton és nem adja a becsületszavát ! (Helyeslés a jobboldalon.) Sztranyavszky Sándor : Arról az agyonveretésről, azt hiszem, jobb lesz nem beszélni, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) de ha beszélni akarnak róla az urak, én szivesén állok rendelkezésükre. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tóth János t. képviselőtársam is 25 éves pályafutásának határkövénél az önmérséklet hangjai helyett jobbnak látta az ifjúi temperamentum hangjaihoz folyamodni. Ez mindenesetre kellemes visszaemlékezés lehet és én nem is kivánom őt ebben az örömében megzavarni. Beck Lajos t. képviselőtársam volt szives a múltba visszanyúló történelmi fejtegetésekbe is bocsátkozni. Ö jellemezte azt a lelki átalakulást, amelyen Tisza Kálmán ment keresztül akkor, midőn az ellenzékről az idősebb gróf Andrássy Gyula politikájára tért át. T. képviselőtársam ezt a lelki átalakulást ugy áüitotta be és akként jellemezte, hogy Tisza Kálmán azért ment át az ellenzékről a kormánypártra, a Deák-pártra, mert nem arra érzett magában hivatottságot, hogy az ellenzéken legyen pártvezér, hanem inkább arra, hogy a kormánypártot vezesse, illetőleg a kormány pártját támogassa. Ezzel szemben pár év előtt olvastam egy tanulmányt arról és egy ismertetését azoknak az KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. időknek, midőn Tisza Kálmán azon a bizonyos lelki átalakuláson átment és azokból, amiket én ott megállapítva láttam, azokból a tárgyalásokból és levelezésekből, amelyek ezen munkában közreadattak és amelyek hű tükrét adták annak a lelki metamorfózisnak, amelyen akkor Tisza Kálmán átment, azt láttam, hogy Tisza Kálmánt nem az egyéni érzések vezették ebben, nem az az érzés vezette őt, hogy nem érzett magában liivatottságot ellenzéki vezérférfmnak lenni, hanem vezette őt az a hazafiúi érzés, hogy akkor teljesiti mint magyar ember kötelességét, ha ahhoz a párthoz csatlakozik, amely párthoz való csatlakozásra idősebb gróf Andrássy Gyula hivta fel őt. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindenesetre hosszabb ideig tartó lelki küzdelem eredménye volt az, amely lelki küzdelemben azonban a vezető szerepet nem az egyéni érzés, hanem a hazáját szerető magyar ember igazi érzése vitte. Beck Lajos t. képviselőtársam többek között egy kijelentést tett, amelyben azt mondta, hogy minden párt olyan programmot adjon, amelyet meg is tud valósítani. Én ezt teljes egészében aláírom. Midőn azonban ezt teszem, méltóztassék megengedni, hogy ugyanezt a figyelmeztetést legyek bátor a tisztelt .túloldalhoz is intézni és hogy itt egyszersmind visszaemlékezésekhez is folyamodjam. Ha emlékezetem nem csal. volt idő, amikor a tisztelt ellenzék politikai programmot adott, amelyikről nem igen mondhatta azt, hogy megvalósítani tudta, talán még azt sem mondhatta, hogy hitt is annak megvalósíthatóságában. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Beck Lajos : Rosszhiszemű volt 1 Ezt még sem lehet mondani. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Polónyi Géza: Ily ítéletekre ön nagyon fiatal kedves képviselő ur. Sztranyavszky Sándor : Vannak emberek, akik fiatalok és vannak olyanok, akik ősz fejjel is fiatalok maradnak, (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) itt legfeljebb a fiatalság minémüségében lehet közöttünk nézeteltérés. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Volt idő, . . . (Zaj a bal- és a szélsőbal-' oldalon ; felkiáltások : Balassagyarmat !) Parancsol ? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A balassagyarmati programmbeszédet ? Balassagyarmaton is elmondtam programmbeszédemet és azzal, amit ott mondtam, ellentétbe nem jutottam, (Ugy van ! a jobboldalon.) A t. túloldal emlékezetébe idézem azt, hogy méltóztatott felállitani annakidején az önálló magyar hadsereg és az önálló bank programmját. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon .' Most is követeljük !) Egy időben, (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) amikor a programúinak felállítása után önök többségre jutottak és akkor sokan, köztük magam is, mert hittem, azt a programmot, amelyet felállítottak, (Mozgás.) velem együtt igen sokan, egy keserű csalódáson 53