Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
400 704. országos ülés 1917 parasztot és álmatlan éjszakán azon tépelődnek, hogyan lehet megerősíteni a magyar földmivest és jövedelmezőbbé tenni a magyar földet. Én örvendek e tépelődésnek is; azt hiszem, valami hasznát a magyar közgazdaság ennek is fogja venni. De a közgazdaság ez ágát, bármennyire akarnók is, máról holnapra a fejlődés jóval magasabb fokára emelni nem lehet. A mezőgazdaság konzervatív és konzervativek mindazok, akik vele foglalkoznak. A természetijén — hiszen a mezőgazdaság ettől függ legjobban — ugrás nincsen. Angliában meg lehetett csinálni, hogy egyik évről a másikra 2000 municziógyárat tudtak felállítani, több-kevesebb sikerrel, de azt Anglia sem tudja megcsinálni, hogy teremtsen mezőgazdaságot, egyik évről a már sikra, állattenyésztést, mely egyik évről a másikra jövedelmező legyen. Ami ma el van hanyagolva és kevésbbé produktív, azt nem lehet jjár hónap vagy akár egy-két év alatt virágzóvá tenni, itt csak fokozatos haladásnak van helye. A fejlődést lehet és kell is vezetni és olyan vezetés, amely számol a viszonyokkal, a jelennel, a múlttal, az összes erőtényezőkkel, tud is eredményt produkálni. De mindenki téved, aki azt hiszi, hogy erőszakos kézzel lehet ehhez hozzányúlni, hogy egy reform annál jobb, minél radikálisabb s hogy máról-holnapra meg lehet változtatni egész birtokkonstrukeziónkat és a termelés egész menetét ; az ilyen ember avatatlan kézzel nyúl a nagy problémához és többet árt a czélnak, mint használ. Igaza volt Návay t. képviselőtársunknak abban, hogy azokat a reformokat, melyektől egy nemzet sorsa függ, nem szabad vezetni semmiféle osztályellentétnek, semmiféle gyűlölködésnek, mely egyik vagy másik jogállapot ellen irányul. Itt feltétlenül együttes munkára van szükség, a társadalom, az állam, a sajtó részéről. Mindenkinek lehet szerepe abban, hogy a magyar földet jövedelmezőbbé, a, magyar államot gazdagabbá, bennünket a jövő terheinek elviselésére képesebbekké tegyen, ha okosan megválasztja a módot és kellő mérsékletet tanusit akkor, ha nem ártani, hanem segiteni akar. A földbirtokpolitikának szerintem két pilléren kell felépülnie : az egyik t. i, aszocziális szempont, a több ember éltetésének, a népesség szaporításának a szempontja, a másik pedig a többtermelés szempontja, mert hiszen ettől várjuk nemcsak a bennlakó népesség megélhetésének megkönnyítését, hanem külkereskedelmünknek, valutánk, pénzünk értékének javulását is. Azt mondják igen sokan, hogy ezt a két szenmontot egymással teljesen összeegyeztetni nem lehet; vagy szocziális és nemzeti birtokpolitikát csinálunk és akkor csak kevéssé tudjuk szolgálni a többtermelés politikáját, vagy többtermelési politikát csinálunk • és akkor viszont el kell ejteni részben a szocziális és el kell ejteni a nemzeti birtokpolitikát. Leszek február 24-én, szombaton. bátor adatokkal igazolni, hogy igenis a többtermeléssel összefér a nemzeti és szocziális birtokpolitika. Leszek bátor adatokkal igazolni, hogy akik mindenáron a többtermelést akarják előtérbe helyezni, azoknak sem szabad és nem szükséges elzárkózniuk a másik két szempont által követelt birtokpolitikai elvek elől. Ezt a két szempontot feltétlenül össze kell és össze lehet egyeztetni. Csinálhatunk birtok politikát, amelynek czélja a magyar kisbirtokos elem szaporítása, tőkeerejének emelése, amelynek czélja az állam honvédelmi erejének épen a népesség szaporítása általi emelése ós amely egyszersmind szolgálja a nemzeti többjövedelmet, a többtermelést is. (Helyeslés balfelöl.) Nézzük először is a szocziális szempontot. Ez, ugy-e bár, az, hogy Magyarországnak törekednie kell arra, hogy minél sürübb népessége legyen. Hiszen ez a háromesztendős világháború úgyis roppantul megritkította sorait, úgyis igen nagy rendet vágott azok sorában, akikre ennek az államnak támaszkodnia kell; akiktől várja a jövedelmet, várja az adót, várja a honvédelmet, várja azt az erőt, amelyet esetleg, Isten ne adja, egy ujabb megpróbáltatás idején a mérlegre lehet dobni. Legelső kötelességünk tehát, ha birtokpolitikát akarunk csinálni — és szerintem a háború után okvetlenül kell birtokpolitikát csinálnunk, mert ezen kérdések felett nem szabad és nem lehet többé behunyt szemekkel elmenni — az első szempont a szocziális szempont, a lakosság sűrűsége emelésének szempontja kell hogy legyen. S ebből a szemjiontból meg kell állapítani-, hogy a kisbirtok sokkal több embert éltet, sokkal több embernek ad keresetet, mint a nagybirtok. Meg kell állapítani, hogy minél egyenletesebb valahol a birtokelosztás, annál sürübb n népesség. Midőn tehát több lakosságot akarunk, mikor a magyar faj szaporodását kívánjuk előmozdítani, akkor szaporítani kell a kisbirtokos elemet. T. ház! Németországban száz hektár szántóföldre esik az 0'5 hektárnál kisebb birtokkategóriákban 560 kereső; az 5 /io hektártól 2 hektárig terjedő kategóriákban csak 17], a 2—5 hektárig terjedő kategóriákban 88, az 5—20 hektárig terjedő birtokkategóriákban 44, a 20—100 hektárig terjedő kategóriákban 22, a 100-nál nagyobb birtokkategóriákban csak 18. Tehát nyilvánvaló itt az a törvényszerűség, hogy minél kisebb a birtoklíategória, annál több rajta a kereső népesség; annál több az eltarthatok száma, annál sűrűbb tehát ott a néjiesség, ahol a kisbirtokok nagj'obb tömegben vannak. Ugyanezt a szabályosságot és törvényszerűséget lehet megállapítani jn. az angol birtokmegoszlásnál is. 1 — 5 acreig terjedő birtokkategóriára 1000 hektáronkint 134 lakos esik, 5—10 hektárig 65; 10—300-ig 33; 300-tól felfelé csak 26. Ha pedig a magyar birodalmat nézzük, itt is azt találjuk, hogy 100 hektár szántóföldre
