Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. 401 eső lakosság azokban a megyékben, amelyekben 50%-nál több teriiletet foglal el a nagybirtok, a latifundium, és pedig pl. Fehér megyében, ahol a nagybirtok 63°/o-ot foglal el a területből, 81, Somogy megyében, ahol az már csak 88%-ot foglal, esik 104, Bihar megyében, ahol csak 50°/o-ot foglal el, 120 és Zemplémben, ahol az 50%-ra terjed, esik 134. Ha ezzel összehasonlítjuk azokat a megyéket, amelyekben latifundium jóformán nincs, akkor a következő népsűrűséget kapjuk: Brassóban, ahol a nagybirtok csak 2'4°/ 0-át foglalja el a területnek, 247 a lakosságnak ezer hektár szántóra eső száma. Beszterczenaszódban, ahol csak 3'7°/ 0 a nagybirtok, esik 170. Szebenben, ahol 3'9%, esik 252. Udvarhelyben, ahol 55'7°/o, esik 158. Vagyis azokban a vármegyékben, ahol a latifundiumok elfoglalják a területnek 50°/o-nál nagyobb részét, a lakosság száma ezer hektáronként 81—134-ig emelkedik, ahol pedig alig van nagybirtok, azokban a megyékben 158—247-ig. Ezek az adatok nyilvánvalólag újból annak a törvényszerűségnek konstatálására engednek következtetni, hogy mennél jobban el van aprózva valahol a birtok, annál nagyobb az illető nép sűrűsége, tehát épen a szaporodás szempontjából a kisbirtoknak föltétlenül előnye van a nagybirtok felett. Egy másik utón ugyanerre az eredményre jutunk. Pl. Fehér megyében 1900-tól 1910-ig a természetes népszaporodás ezer holdanként mindössze 136 főnyi, mig ezzel szemben abban a megyében, amely a legapróbb birtokokra van felosztva, t. i. Várasd megyében a népszaporodás ezer holdanként 308. Az egyenletesebb birtokmegoszlás tehát sűrűbb népességgel jár. És ha mi Magyarországon egy világháború után a nemzeti erőt akarjuk regenerálni, amely nemzeti erőnek legnagyobb kontingensét természetesen az emberanyag nyújtja, akkor igenis nem lehet attól eltekinteni, hogy a legtöbb embert szolgáltató, a népsűrűséget és szaporodást leginkább szolgáló kisbirtok-kategóriákat kell szaporitanunk. Egyébként a több munkaerő előfeltétele a többtermelésnek, amely nem képzelhető el több munkáskéz nélkül, a többtermelés lehetővé tétele czéljából tehát törekednünk kell arra, hogy minél több munkáskéznek adjunk elhelyezést ebben az országban és e czélból oly birtokkategóriákat favorizáljunk, amelyekkel együtt jár a népesség nagyobb szaporodása, a sűrűbb emberkéz. T. ház! Az a kérdés, hogy kell-e állami eszközökkel, vagyis kell-e birtokpolitikával szaporítani a kisbirtokos elemet? Sokan abban a véleményben vannak, hogy igenis szaporítani kell és pedig lehetőleg radikális eszközökkel, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- j oldalon. 'Elnök csenget.) a lehető legradikáli- ! sabb eszközökkel, el kell menni egyes birtok- ' kategóriák teljes felosztásáig, el kell menni odáig, hogy földet osztogassunk lehetőleg minél KKPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. több embernek, mert ezt a szocziális czélt, melyet elérni kívánunk mi is és szükségesnek tartunk, csak a birtok óriásméretü mobilizálásával lehet elérni. T. ház! Nem vagyok ebben a véleményben, nem vagyok először azért, mert bizonyos birtokelaprózódás az országban már a háború előtt is folyt és kilátás van arra, hogy a háború után is fog folyni, esetleg nagyobb mértékben, mint a háború előtt. 1900 — 1910-ig a 0"5 hektár terjedelmű törpebirtokok száma az országban jóformán változatlan maradt, alig szaporodott, amit üdvös és jó tünetnek tartok, mert amint nem tartom egészséges alakulásnak a mammut-birtokokat, amint nem tartom a százezer holdakra menő Iatifundiális birtokokat egészséges birtokkategóriának, nem tartom kívánatos és egészséges birtokalakulásnak az egészen törpe birtokot, a pántlika parczella földeket sem, tehát, ha ezek nem szaporodtak, ebben szerencsétlenséget nem látok. Ellenkezőleg örvendetes jelenségnek tartom, hogy szaporodott a legegészségesebb birtokkategória, szaporodott t. i. a 10—100 holdnyi birtokkategória. Tudniillik 1900-ban 1,079.000 volt a száma az 5—100 holdra menő birtoknak Magyarországon, 1910-ben felemelkedett ez a szám 1,295.000-re, vagyis a szaporodás 217.000, tehát nyilvánvaló annak az állításomnak a helyessége, hogy bizonyos birtokelaprózódások már a háború előtt is voltak, hiszen csak azoknak lehet eredménye ez a 217.000-rel több kisbirtok. De mégsem kielégitő ez a szaporodás, mert hiszen ugyanezen idő alatt emelkedett a lakosság száma is, még pedig 1,632.000-rel, tehát még mindig 1,400.000-ren maradtak továbbra is az uj szaporulatból birtok nélkül. Nyilvánvaló, hogy volna mód arra, hogy, még ezekből is juttassunk birtokhoz annyitamennyit. Volna itt feladat oly politika számára, amely törvényes eszközökkel, mesterségesen is szaporitani kívánja a kisbirtokokat. Szerintem igenis, daczára annak, hogy a háború után tovább fog folyni az elaprózódás, mégis az államnak segítségére kell jönnie ennek az elaprózódásnak, segítségére kell jönni, hogy a birtokkategóriák közt lévő mai aránytalanságot valamely jobb arányba hozza, mert kétségkívül megvan a hivatása minden birtokkategóriának, megvan a nagynak, középnek és kicsinek egyaránt, de minden kategória túltengése a másikkal szemben káros és mert e túltengés a Iatifundiális birtok javára ezidőszerint nálunk kétségen felüli, azért az állami birtokpolitika feladata kell hogy legyen, hogy igyekezzék az aránytalanságot lefaragni, igyekezzék szaporitani, illetve gyarapítani azon birtokkategóriát, melyet én az ország szempontjából a legszükségesebbnek tartok. De, t. ház, szükség van a kisbirtok szajjoritására azért is, mert a birtokosságban a magyarság aránya nem üti meg azt a perczentet, amelyet meg kell- ütni, amely perczenttei a magyarság szerepel a népességben.
