Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
704. országos ülés 1917 ft Wekerle Sándor a birtokpolitikáról azt mondja, hogy ha szocziális és nemzeti szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy akié a föld, azé az ország. Óriási érdek, hogy a föld nemzeti kezekben maradjon. Én nem akarom azt, hogy az ország a Hitelbanké és a Kereskedelmi Banké legyen. Elég, ha az övék az ipar, a malmok, a teksztilipar, a bőrgyárak. A földet hagyják meg azokiiak, akik vérzenek a földért, azoknak a millióknak, akiknek szemében a harcztéren nem a "Wertheim-kassza lebeg, hanem egy darabka föld. (Tetszss balfelöl) A bankok annakidején elfoglalták az ipart azon a czimen, hogy ipart kell teremteni; nem akarjuk, hogy elfoglalják a földet azon a czimen, hogy többet kell termelni! A bankok agrárizmusával szemben az az egyetlen vigasz, hogy látni fogják, hogy a mezőgazdasági termelés produkcziójának értékesítésére nem lehet olyan könnyen kartelleket és trösztöket csinálni, nem lehet ügynöki provízióval szabályozni a napot és az esőt. A világpiaczot sem fogják ugy szabályozni tudni e terményekben, mint a magyar ipari piaczot. így rá fognak jönni, hogy vannak jövedelmezőbb gazdasági tevékenységek, mint a mezőgazdaság. így aztán ott fogják azt hagyni, azok számára, akik arra elsősorban igényt tarthatnak. Beszédem első részének végéhez értem és kérdem a t. kormánytól, van-e valami terve a tekintetben, hogy a kis ekszisztencziákat a mozgótőke visszaéléseivel szemben megvédelmezze, hogy biztosítsa a munkások jövedelmét, hogy megmentse a középosztályt, az intelligencziát azok ellen, akik sokkal súlyosabban befolyásolják megélhetésüket, mint a háború minden eshetősége; van-e valami szocziális jjrogrammja, amelylyel az egyforma jogok és kötelességek országát akarja megvalósítani. Mert ha nincs, akkor nincs jogosultsága arra, hogy vezesse ezt az országot, amelynek népe, a ha visszajön a harcztérről csorbítatlanul, lelki nyugalomban akarja élvezni a maga munkája gyümölcsét és megélhetési lehetőségeket kivan. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nagyon veszedelmes, ha a közönség lelkében az a felfogás ver gyökeret, hogy az államhatalom legfelsőbb képviselőin felül vaunak nagyobb hatalmak, titkos hatalmak, amelyek még ezzel is rendelkeznek. Nagyon veszedelmes, ha a dolgozó milliók tömege olyan hatalmakat sejt, amelyeket az alkotmányos ellenőrzés semmiféle eszközével nem lehet fékentartani. (Igaz! Ugy van! bálfelöl). Ne hagyják fennállani azt a meggyőződést, hogy a kormány nem mer szembeszállani az elhatalmasodott plutokráczia visszaélésével, hogy nincs elég bátorsága ahhoz, hogy egyenlő mértékkel mérjen kapitalista tőkének és mezőgazdaságnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Bővebben kívánok foglalkozni a földbirtokpolitika kérdésével. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) ebruár 24-én, szombaton. 3flí) Az elnök ur talán lenne szives egy kis szünetet adni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Haller István képviselő urat illeti a szó. Haller István: T. ház! A másik téma, amivel foglalkozni kívánok, a földbirtok-politika. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A föld sorsát, jövőjét, eloszlását, hozamát tárgyalja ma mindenki és ez egyáltalán nern is csoda. Hogy a föld sorsa, annak termőképessége érdekli az országot, az egészen természetes dolog egy agrár államban. Eellner Frigyes szerint a magyar állam évi jövedelme 6747 millió korona, aminek 64 százaléka, vagyis 4'694 korona a földből ered. A 87 millió kereső lakosságból pedig 69%, vagyis 61 millió mezőgazdasággal foglalkozik. Ez tehát egyik alapja és helyes magyarázata annak, hogy miért érdekel — legalább most, a háború alatt, a jövő nagy terheknek előrelátása idején — mindenkit a föld. Egészen bizonyos, hogyha ennyire érdekelte volna a magyar közvéleményt a föld a háború előtt, hogyha a háború előtt sajtó és kongresszusok, szakfolyóiratok ennyit foglalkoztak volna a föld eloszlásával, produktivitásával, bajaival, akkor ma kevesebbet kellene vele foglalkozni, mert egészen bizonyos, hogy mezőgazdaságunk sokkal haladottabb állapotban volna, mint aminőben ma van. (Ugy van! balfelöl.) Azonban egyáltalán nem kifogásolom, sőt örülök neki, sőt örül a mezőgazdaság is, hogy végre akadnak bankárok is, akik felfedezték az ezeréves parasztot, akik azt mondják, hogy végtére mégis csak a földből származik minden igazi érték, hogy Magyarország, ha meg akarja állani helyét a nemzetek versenyében, mégis csak ezt/ az ő legdrágább kincsét kell hogy ápolja, arra kell legféltékenyebbnek lennie, annak jövőjét kell a legnagyobb gondossággal, társadalmi, gazdasági és törvényes akczióval biztosítania. A háború után óriási terhek várnak ránk. S igy főleg azok, akiket a valutakérdés bánt, akik sajnálkozva tapasztalják, hogy pénzük értéke külföldön mennyire devalválódott, mind azt mondják: a valutajavitás czéljaira egyetlen hatásos eszközünk a föld j)rodukcziójának emelése, hogy ezzel megjavíthassuk kiviteli mérlegünket s a külföldön mennél több követelést szerezzünk a magunk számára. Ritkán volt kérdés, melyben az országban akkora egyetértés uralkodott volna, mint abban, hogy a föld hozamát emelnünk kell, mezőgazdaságunkat minden eszközzel fejlesztenünk kell, még pedig a lehető leggyorsabban. Egyetért ebben gazda, fogyasztó és a banktőke is. Már czitáltam a banktőke egyik képviselőjnek egyik mondását: még ezek is felfedezik magukban az ezeréves
